home 2024. november 08., Zsombor napja
Online előfizetés
Óvodába indulok
Bíró Tímea
2023.08.28.
LXXVIII. évf. 34. szám
Óvodába indulok

Az augusztus vége nemcsak az iskolás gyerekek szülei számára áll készülődésből, izgulásból, ráhangolódásból, hanem az óvodások szülei számára is, főleg akkor, ha most indul a gyerek közösségbe. Ha előtte nem járt bölcsődébe, akkor ez nemcsak az ő életében hatalmas változás, hanem az egész családéban is.

Számos félelem megfogalmazódik ilyenkor a szülőben, és szeretné a legbiztonságosabb közegbe helyezni a gyermekét, hogy az óvoda ne egy unalmas vagy félelmetes hely legyen számára, hanem olyan helyszín, ahol jó gyereknek lenni.

Pap Krisztina a zentai Hófehérke óvodában dolgozik óvónőként, emellett pedig heti egy alkalommal a Mókás csevegő elnevezésű kétnyelvű foglalkozáson találkozik a gyerekekkel. Az óvónő úgy véli, hogy eljön a gyerekek életében az az időszak, amikor a saját korosztályukkal érzik magukat a legjobban.

— Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nagyon egyénfüggő, de általában háromévesen érnek meg a gyerekek arra, hogy közösségbe induljanak. Nemcsak időszerű, hanem szükséges is számukra, hogy kortársak között szocializálódjanak, hiszen tanulnak egymástól, segítik egymást a fejlődésben. Persze olyan eset is van, hogy valaki háromévesen még nem áll készen az óvodakezdésre, de az én eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az introvertált gyereken nagyon sokat tud lendíteni a közösség, a többiek tudják oldani a benne levő feszültséget, félénkséget, bátrabbá válik a többieket látva. Ebben fontos szerepe van az óvónőnek is, hogy segítsen a gyereknek bekapcsolódni a munkába, biztassa, bátorítsa őt az egészséges határon belül, de a tapasztalat azt mutatja, hogy idővel a visszahúzódóbbak is megnyílnak, a csoport részévé válnak. Azt fontosnak tartom kiemelni, hogy ha a gyerek elkezdi az óvodát, akkor mindennap járjon, és ne csak heti néhány alkalommal, mert könnyebb neki, ha van egy rendszeresség az életében. Már az óvoda előtt valamilyen rendszerben él otthon a családdal, és ez a későbbiekben is ad neki egy biztonságérzetet. A pszichológia is azt vallja, hogy akkor érzi magát biztonságban a gyerek, ha meg vannak szabva a határok, és amikor rendszerben él — tudtuk meg az óvónőtől.


Pap Krisztina

A legtöbb szülő gördülékeny és sírástól mentes beszoktatásról álmodik, de ez csak nagyon ritkán alakul így, hiszen a gyermek kötődik a szüleihez, idegen számára a gondozó, és az is rémisztő lehet, hogy a megszokott otthoni környezet helyett fél napon át egy idegen épületben lesz összezárva több, nagyon sokféle személyiségtípusú gyerekkel. A beszoktatás kulcsa a fokozatosság, hogy a gyermeknek legyen ideje feldolgozni a változásokat.

— Ideális esetben a beszoktatás két hetet vesz igénybe. Először rövidebb időre hozza el a gyereket a szülő, ez lehet akár tíz perc is, a következő alkalommal ez már lehet egy picit hosszabb idő, de ez is attól függ, hogy a gyerek hogyan találja fel magát. Az is előfordult már, hogy nem volt szükség a két hétre, de természetesen olyan is van, hogy hosszabb időt vett igénybe a beszoktatás. Az az elvárás, hogy egy hónap alatt történjen meg, tehát szeptember végére záruljon le ez a folyamat. Nagyon gyakori, hogy a gyerek sír, amikor a szülő elbúcsúzik tőle, de amint becsukódik az ajtó, és az óvónő eltereli a figyelmét egy játékkal, vagy körülveszik az ovis társak, pillanatok alatt elfeledkezik a szüleiről, és elkezdi élni a csoport életét, felveszi a ritmusát. Fontos, hogy a szülő mondja el a gyereknek, hogy visszajön érte, jó helyen lesz, de a rövid búcsúzkodásra kellene törekedni, mert a gyermek érzi azt, hogy a szülőnek ez nagyon nehéz. Ez a szülőnek általában sokkal nagyobb lelki trauma, mint a gyerekeknek, hiszen ők az óvodában játszanak, tanulnak, közösségben vannak, tehát sok inger és újdonság veszi körül őket, minden az ő nyelvükre van formálva, és ezt nagyon tudják élvezni, míg a szülő ebből főként azt érzékeli az elején, hogy már nincsenek annyit együtt a gyerekével, mint korábban. A gyerekek könnyebben alkalmazkodnak, mint a felnőttek. A változások és az új környezet hatására előfordulhat például olyan, hogy a gyerek visszatartja a vizeletet vagy éppen ellenkezőleg, túl gyakran jár a mosdóba, de ezt kommunikációval, beszélgetéssel orvosolni lehet.


Mókás csevegő

Amikor a szülő óvodát választ, akkor nemcsak az óvoda épülete és felszereltsége vagy a lakóhelytől való távolsága a döntő, hanem a gondozó személye is, hiszen ő az, akire rábízzák a gyermeket, aki felel érte, neveli, és ügyel arra, hogy jól érezze magát. Krisztina szerint az óvónőtől függ egy óvodai csoport milyensége.

— Minden csoportban vannak elevenebb gyerekek, akiktől a szülők általában féltik a sajátjukat. Úgy gondolom, hogy az óvónő feladata egyebek között az, hogy ha egy helytelen viselkedésformát észlel, akkor megtanítsa a gyereknek, hogy mi a helyes, hogyan illik viselkedni a társainkkal. Beszélgetéssel és magyarázással minden gyermeknél el lehet érni, hogy változtasson, és alkalmazkodjon a többiekhez. Ha például valaki nem hagyja, hogy a másik befejezze a mondanivalóját, hanem állandóan belebeszél, akkor gyönyörűen el lehet neki magyarázni, mi ezzel a baj. Büntetéssel nem érünk el semmit, sokkal többet ér, ha a gyerekekkel együtt, közösen beszéljük meg, hogy mi a baj az illető viselkedésével. Senkit nem közösítünk ki, hanem megtanítjuk őt a helyes viselkedésre. Nem szerethet mindenki mindenkit, viszont mindenkinek egy egészséges viszonyt kell kialakítania a másikkal, és el kell fogadnia őt olyannak, amilyen. A tapasztalat azt mutatja, hogy bármennyire is sokszínű egy csoport, mindenki tud a többivel együttműködni, csak meg kell mutatni, hogy ezt hogyan kell. Egy csoport harmonikus működésének egyik legfontosabb része az óvónő és a gyermekközösség közötti jó viszony, a másik pedig az óvónő és a szülők közötti őszinte és egészséges kapcsolat. Fontos a szülőnek jelezni, ha valami szokatlant tapasztalunk a gyermek viselkedésében, de kiemelném, hogy arra is szükség van, hogy a szülő bízzon a gondozóban. Nyilván nehéz egy ismeretlen személyben megbízni, de törekedni kellene rá. A szülőnek el kell határoznia magában, hogy ad egy esélyt a pedagógusnak, és igyekszik vele összedolgozni. Hiszem azt, hogy nem létezik olyan kihívás, amelyet a szülő és a pedagógus együttesen ne tudna kiküszöbölni vagy megoldani. Az utóbbi időben egy kicsit elbillent az egyensúly, és például előfordul, hogy a gyerek azért nem jön egyik nap óvodába, mert nem volt hozzá kedve. Az én személyes véleményem az, hogy ezt nem szabad megengedni, ez a megoldás sem a gyerek, sem a szülő számára nem előnyös, arról nem is beszélve, hogy a szülő tudja meghúzni a határt, hogy valójában ki a felnőtt és ki a gyerek, ki a nagy és ki a kicsi. A gyermek még sok esetben nem tud helyes döntést hozni, ezért van a szülő, hogy a gyereke érdekében ezt megtegye helyette. Hároméves korban a gyerekek már kiválóan tudnak manipulálni, és ezt a szülők gyakran észre sem veszik, pedig okosabbak a kicsik, mint gondolnánk. Hinnünk kell abban, hogy az óvoda jó hely, ahol játszva tanulnak a gyerekek, és barátságokra tehetnek szert — mondta el Krisztina.

Fényképezte: Bíró Tímea

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..