
„Ebből tudhatod, hogy valaki igazit találtál: amikor egy büdös szót se szóltok egy percig, és jólesik a közös hallgatás.” Mia Wallace eszmefuttatása csak egy a tengernyi szállóige, párbeszéd és bravúrosan egyszerű verbális szösszenet közül, mely miatt ezt a filmet sokan nem értették, mások viszont éppen a banalitásában találták meg a zsenialitást. Quentin Tarantino második rendezésének bemutatóján többen kimentek a teremből, mások viszont sokadszorra sem tudták megérteni, mitől is olyan kiváló a Ponyvaregény — mégis imádták.
Egy, a történetvezetés hagyományos módját felrúgó, mozaiksztorikból összeálló, nem kronológiailag bemutatott gengszterfilm, mely mára minden, a ’90-es évek legjobb öt filmjét felsorakoztató listán ott szerepel, gyakran az első helyen. Nem mindenki szerette: amikor Cannes-ban Tarantino és csapata átvette az Aranypálmát a színpadon, dühös bekiabálást is kaptak. Mindez ma már történelem: a Ponyvaregény QT mesterműve, melyet szerintem azóta sem sikerült túlszárnyalnia, bár gyakran közel állt hozzá. A Big Kahuna burgertől az Ezékiel 25:17-ig mára minden beépült a popkultúrába. Ez utóbbi egyébként nem szó szerinti idézet a Bibliából, helyette egy 1976-beli, japán harcművészes filmből származik, melyben Sonny Chiba játszott. Eredetileg egyébként az Alkonyattól pirkadatig-ban akarta használni QT, de végül ide került be.
De kezdjük az elején: ahogyan Vincent Vega, Tarantino is elvonult Amszterdamba, hogy három hónap alatt megírja a Ponyvaregény forgatókönyvét. A Kutyaszorítóban című alkotásával 50 000 dollárt keresett, ebből utazott Európába. Az első nagy sikere előtt egy Los Angeles-i videótékában dolgozott, ott beszélgetett először Roger Avary kollégájával arról, hogy egy nem lineáris sztorit szeretne írni, mely Los Angeles alvilágában játszódik. A forgatókönyvre a Danny DeVito vezette Jersey Films csapott le, mely több kudarc után végül a hírhedt Harvey Weinstein-féle Miramaxnak adta el. Weinsteinnek annyira tetszett a könyv, hogy ez lett az első mozi, melyet a Miramax önerőből finanszírozott. Jules és Vincent, a két bérgyilkos szerepére Gary Oldmant, Tim Rothot és megannyi más színészt próbáltak megfűzni, eredetileg ugyanis „két brit fickót” képzeltek el az ikonikus bérgyilkosokként. Végül Tarantino óriási meggyőzőerejének hála Samuel L. Jackson kaphatta meg Jules szerepét, Vincent Vega viszont már keményebb dió volt: QT Travoltát akarta, akinek karrierje már tíz éve szó szerint romokban hevert. A Miramax végül belement abba, hogy a Szombat esti láz és a Grease musical sztárja legyen Jules társa, akinek mindössze 100 000 dollárt voltak hajlandóak fizetni. Uma Thurman lett Mia, akinek az ügynöke kezdetben a film erőszakossága miatt igyekezett lebeszélni őt a szerepről, QT azonban felhívta telefonon, és addig győzködte, amíg bele nem ment. Bruce Willis karakterének esetében a ’90-es évek legnagyobb sztárjai is shortlisten voltak, mint Johnny Depp, Nicolas Cage vagy Sean Penn.
A Ponyvaregényt egy 1963-beli horrorfilm, A félelem három arca inspirálta, eredeti címnek pedig a Fekete maszkot adták volna neki. A központi eleme a megváltás: Miát Vincent menti meg, Butch pedig Marsellus szemében nyeri el a bűnbocsánatot. Jules a végső jelenetben magát és Ringót is megváltja; az egyetlen, aki hallani sem akar a megváltásról, az Vincent — akit meg is ölnek a Ponyvaregényben.
QT lábfétise folyamatosan jelen van, ahogyan a csomagtartóból kifelé néző kameraállás is — ez utóbbival kapcsolatban a rendező folyton elmondja, hogy sosem tudatos, mivel „máshová egyszerűen nem lehet kamerát tenni”. Óriási hatása volt a Ponyvaregényre a francia újhullámnak: Tarantino produkciós cége, az A Band Apart egy Jean-Luc Godard-film címéről kapta a nevét, s ebben a moziban ugyancsak volt egy híres táncjelenet. Az újhullám meghatározó elemei a színészeket hosszan követő felvételek. Godard múzsájának, Anna Karinának ráadásul ugyanolyan volt a frizurája, mint Mia Wallace-nak. A film nem tartalmazott eredeti zenét, Tarantino ehelyett előszeretettel használt szörfös popfelvételeket, melyek szerinte Morriconéra emlékeztetnek: „Ezek rock and roll spagetti western dalok.” Még egy érdekesség, hogy Tarantino saját autója volt Vincent 1964-es Chevy Malibuja, melyet egyébként a Ponyvaregény bemutatása után elloptak, és húsz évig nem került elő.
Óriási siker volt a film: 8 millió dollárból forgott, melyből 5-öt a gázsikra fordítottak. Világszerte több mint 200 millió dollárt kerestek vele. Ez volt az első független film az USA-ban, mely átlépte a 100 millió dolláros bevételt. Hét Oscarra jelölték, melyből Tarantino a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó szobrocskát kapta meg.
Nyitókép: imdb.com