A piros fényben feszülő, karcsú, flamingólábú, monumentális szobrok szinte elfoglalják a teret. A kiállítás címe Herz, azaz Szív. De nem feltétlenül a szív küldi szívnek kívánságkosár szerinti értelmezést kell magunk elé vizualizálnunk.

A szerző felvételei

Hatalmasak. Föntről néznek ránk, azaz nem is néznek, lehetetlenség lenne velük szemkontaktust teremteni, s nem is biztos, hogy arra vágynak. A hosszú, vékony végtagjaikról Dalí elefántjai jutnak eszembe, akik óriási testüket valami földöntúli eleganciával emelik magasra, mégis azt érzem, hogy ha nem volnának rögzítve, felakasztva, kibicsaklana alattuk a „pálcikaláb”. Nem tudnának megállni. Nincsenek is hozzászokva. Falakon lógnak a kezdetek óta.

A művész, azaz Szlancsik Árpád Németországban született, jelenleg Szabadkán él. Szakmáját illetően nem akadémikus szobrász, bár szerintem egy művésznél nem is feltétlenül kell igazolás arról, hogy hol mikor milyen egyetemet/akadémiát végzett, ha a művészetével hatni tud az azt fogyasztó közegre. S szerintem Szlancsik szobrai mellett nem lehet úgy elmenni, hogy ne emlékezzünk rájuk még sokáig. És hogy milyen stílus is ez? Dark. Némi industriallal, egy kis cyberpunkkal fűszerezve, a horror tányérján tálalva.

Fontos a fény, s ugyanolyan fontosak az árnyak, a színek, különösen a piros, a hús színe, de lehetne a pokolé vagy a szívé, a vérünké is. Szlancsik Árpád szerint az ő munkáit leginkább a tetovált és a pirszinges emberek kedvelik. Nos, nekem sem tetoválásom, sem pirszingem nincsen, mégis jólesett körbejárni ezeket a szitakötőszerű lényeket, melyeknek szárnya vagy már nincs is, vagy szögekkel van egy fához rögzítve. Szabadságról szó sem lehet. A fájdalom dominál, s a magatehetetlenség. Mozdulni nem tudnak, elrepülni, kitörni képtelenek.

A négy szoborból álló kiállítás a Desiré Central Station kortárs színházi fesztivál keretében tekinthető meg a szabadkai Kortárs Galériában. A tárlatot Blaskó Árpád, a galéria igazgatója és Miroslav Jovančić kurátor nyitotta meg.

A kiállítás címadó szobra a Herz, melynek nyitott a mellkasa, mintha egy operáció kellős közepén toppantunk volna be a műtőbe. Szemügyre vehetjük a szívét, mely az őt alkotó művész szívét is szimbolizálhatja, melyet a befogadók elé tár.

Még több kép!▼