home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Ön is késik?
Pap Ágota pszichológus
2020.11.25.
LXXV. évf. 48. szám
Ön is késik?

Én csak ritkán, de akkor is csak keveset. A jelen kor késéseinek egyik oka az okoseszközök megjelenése is, hiszen általuk bármikor rá tudunk írni a másikra, hogy 5-10 percet késünk. De a krónikus késés sokkal inkább a személyiségen belül kialakult reakció.

Ha a gyerekkorban nem volt semmilyen következménye a késésnek, akkor nyilván egy tanult viselkedésformává is válhat. Ez tovább erősödhet azzal, ha a másik fél megvárja az illetőt, vagy például nem kezdik el nélküle az előadást. Így a késésnek nem lesz súlya, s a késő sem lesz motivált abban, hogy változtasson a rossz szokásán.

Magam is számtalanszor szembesülök azzal, hogy folyton sürgetem a szeretteimet, el ne késsünk. Ennek persze más-más következményei lehetnek. Történetesen, hogy felnőttkorukban vagy mindig igyekeznek idejében megérkezni, vagy notórius későkké válnak, mintegy dacolva a korai tapasztalataikkal. A szakma szerint az időhöz való viszonyunk már hatéves korunkra teljesen kialakul.

Jó, ha van hozott minta is, vagyis ha egy családban vannak fix időpontok — például a vasárnapi ebédnél vagy a délutáni pihenésnél, esti lefekvésnél —, melyekhez hűségesen tartják is magukat a családtagok. Ez megtaníthat arra, hogy mikor kell elindulni valahova ahhoz, hogy idejében érkezzünk. Ha viszont nincs ilyen belső óránk, akkor annak elsajátítása bizony gyakorlást, önfegyelmet, tudatosságot kívánhat. A berögződés az egyik leghasznosabb eszköze a késés elkerülésének.

Természetesen a kellemes és kellemetlen érzéseink is kihatnak az időérzékelésünkre. Olykor egy-egy tevékenység magával ragad bennünket, flow-ba kerülünk, s az idő észrevétlenül elrohan velünk, máskor az unalom lelassíthat mindent. Ugyanígy, ha olyan helyre kell mennünk, amelyhez már jó előre negatív érzések kötnek bennünket, valószínűleg nem sietünk majd… Ilyenkor, ha az eseményt nem lehet lemondani, érdemes valami motiváló erő után nézni, mely miatt fontos lehet számunkra a pontosság.

Amikor meghatározzuk, hogy mennyi idő alatt jutunk el A-ból B pontba, valamiért mindig az optimális időhosszban gondolkodunk. Mivel a valóság ritkán ennyire zökkenőmentes, érdemes egy kicsit visszavenni ebből az optimizmusból, és egy reálisabb időhatárban gondolkodni. Hasznos lehet a vis maior helyzeteket is figyelembe venni.

Kulturálisan is meghatározott az időhöz való viszonyunk, azaz délről északra haladva a pontosság követelménye egyre szigorúbbá válik. Ennek főleg éghajlati okai vannak. Például egy hidegebb égövi társat télen, kinn akár csak öt percre is megvárattatni nagyon kellemetlen lehet — ráadásul a várakozási hajlam is gyorsan lecsökken. Ugyanez a déli égövön talán fel sem tűnne. Ezért a pontosság a világ különböző pontjain más és más lehet. A latin országokban ezért ha valamit nagyon pontosan szeretnének elkezdeni, külön megjelölik: hora iglés — vagyis angol óra szerint.

A késés valahol az empátia kérdése is, hiszen a másik idejét nem tiszteljük ilyenkor, ezzel számos kellemetlenséget okozva neki. A gyakorlatban talán az ilyen rendszeres későknél 5-10 perccel korábbra „hirdessük meg” a találkozót. Sőt, a szokatlan időpontok meghatározása is segíthet abban, hogy megjegyezzük, s még a kíváncsiságot is felkeltsük vele. Ha a későt nem érdekli, hogy a másik embert megvárakoztatja, akkor e mögött a kettejük között levő sérült vagy tisztázatlan kapcsolat is állhat. Máskor a felsőbbrendűség érzését mutatja az, aki késik — gyakran előfordulhat a főnök-beosztott vagy az előadóművész-közönség között. Más alkalmakkor ez a szabályokat, konvenciókat lázadásból nem tisztelők viselkedésére jellemző — ebben főleg egocentrizmus rejtezik.

A krónikus későket többféleképp is feloszthatjuk. Egyesek szerint az egyik csoportba azok tartozhatnak, akiknek valóban semmi időérzékük sincs (szeretnének idejében odaérni, de folyton rosszul mérik fel a megérkezéshez szükséges időt), míg a másikba azokat sorolják, akik szándékosan késnek — ezek az úgynevezett késésjátszmák.

Van úgy, hogy azért késünk, mert esetleg túlvállaltuk magunkat, vagy nem tudunk eléggé összpontosítani egy-egy feladatunkra, s ez az egész időmenedzsmentünkre is kihathat. Az ilyen helyzetek kiküszöbölését segítheti az új szokások bevezetése, a prioritások felállítása és az önkontroll. A kutatások során összefüggést találtak a késés és az alacsony önértékelés között is, így az önbizalomhiányosok hajlamosak kritikusan viszonyulni önmagukhoz, ezért több időt töltenek munkájuk ellenőrzésével (H. Mellotte), de az is bizonyossá vált, hogy a multitasking hívei is gyakrabban késnek el a munkából, mint azok, akik egyszerre csak egy tevékenységre összpontosítanak. Az önbizalomhiányosok gyakori jellemzője még a csak a fontos dolgokról késés állapota. Ilyen lehet a saját esküvőjük, egy állásinterjú…

A deadlinerek, vagyis a határidőfüggők élvezik az utolsó pillanatok izgalmát, és főleg nyomás alatt képesek igazán hatékonyan dolgozni. Számukra a krízishelyzet igazi motiváció. A producerek azok, akik a lehető legtöbb tevékenységet végzik el a lehető legrövidebb idő alatt. Ők nem szívesen vesztegetik az időt, ám gyakran alábecsülik az egy-egy feladat teljes elvégzéséhez szükséges időmennyiséget. A szórakozott professzorok figyelmét rendkívül könnyű elvonni, ez akár öröklött figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar is lehet.

A határidős feladatok leadása mögött persze több minden húzódhat: Van, akinek a veszteséggel, a jelentősebb ügyek elengedésével/befejezésével vannak nehézségei. Mások olyan mértékben maximalisták, hogy szinte sohasem lesznek benne biztosak, hogy elég jó az, amit leadnak. S az az élmény is ismerős lehet, amikor azt éljük meg, hogy a feladatok elveszik tőlünk azt az időt, amelyet másra hagynánk, szánnánk.

Pszichológus kollégák ajánlásai között szerepel, hogy iktassunk be olyan napokat, amikor az addig halogatott tevékenységeket azonnal elvégezzük, s ilyenkor a majdból most lesz. Segíthet, ha a belül gyűlölt feladatokat is a nap elején letudjuk, hogy utána már motiváltabban álljunk hozzá a többihez, és eszünkbe se jusson halogatni őket. Az egyedülállókat könnyebben segítheti a hatos módszer, melynek lényege, hogy minden este tervezzünk be a következő napra hat dolgot, melyet mindenképp meg szeretnénk tenni. Ha valamelyik mégis elmaradna, azt a következő napon ismét előhozhatjuk. A tanulásban is ismeretes Pomodoro technika lényege pedig az, hogy egy-egy tevékenységet 25 perces egységekre bontunk, és köztük 5 perc szünetet tartunk.

A késés indoklásai között társadalmilag elfogadottak is szerepelnek, mint a baleset vagy egy közel álló személy rosszulléte, s azok a kifogások is ismertek, amelyek már-már provokációnak számítanak. Bizonyos helyzetekben (protokoll, diplomácia) a késés illetlenségnek minősül.

A késéssel való leszámoláshoz először is tisztában kell lennünk azzal, miért történik meg velünk újra és újra. Érdemes azt is végiggondolni, vajon minden helyzetben késünk-e. Ha ez valóban egy gyermekkorban rögzült viselkedési minta, akkor az analitikus, feltáró megközelítés segíthet — ám tény, hogy ez akár évekig is eltarthat. Gyorsabb változás érhető el talán, ha felmérjük, felismerjük és tudatosítjuk azokat a motivációkat, amelyek segíthetnek abban, hogy idejében érkezzünk meg valahova. A munka kapcsán a világos keretek és a késéssel járó konkrét következmények megléte is fontos lehet.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..