Az Óbega - Császár-tó Speciális Rezervátum Közép-Bánátban, a Tisza és a Bega folyó között, Becskerektől 10 km-re délre terül el. Alakja egy nagy S betűre emlékeztet, délnyugati-északkeleti tájolással. Elsősorban vízimadarairól vált ismertté. Jellegzetes mocsári élőhely, de foltokban fellelhetők a sztyeppék és a szikesek elemei is, amelyek együttesen alkotják a természeti értékekben gazdag rezervátumot. Területének legbecsesebb része a Botosi-rét, a Császár-tó, a Farkasdi-rét, a Tiganjica, a Ravenica és a Perlezi-mocsár. Északról és nyugatról közvetlenül az Écska Halgazdasághoz tartozó hatalmas, Európa egyik legnagyobb halastórendszere határolja.
Az Óbega - Császár-tó Speciális Rezervátum nemzetközi hírnévnek örvend, és szakmai körökben, sőt a természetbarátok között is egyaránt ismert és népszerű kirándulóhely. A sok-sok látnivaló, természeti ritkaság, virág, bogár, madár és emlős évente 10-12 ezer látogatót vonz ide, akiket a tavaszi és a nyári hónapokban szakvezető és turistahajó vár. Lehetőség van a sporthorgász- és vadászszenvedély kiélésére is, természetesen a rezervátum határain kívül.
Természetvédelem
Az első természetvédelmi intézkedéseket még 1955-ben hozták meg. Császár-tó néven már 1965-ben felvették az IUCN (International Union for Conservation of Nautre) által nyilvántartott nemzetközi jelentőségű európai és észak-afrikai vizes élőhelyek listájára. 1986-ban a szerb kormány kialakította az Óbega Regionális Parkot, amelyben létrehozták a Császár-tó nevet viselő természetvédelmi rezervátumot. 1989-ben a Császár-tavat IBA (Important Bird Area)-területté, nemzetközi jelentőségű madárélőhellyé nyilvánították.
A szerb kormány 1994-ben meghozott rendeletével jött létre a mai Óbega - Császár-tó Speciális Rezervátum, amelyet Szerbia különleges jelentőségű területei között az első kategóriába soroltak be. Ez a besorolás az IUCN kategóriák között a negyedik (IV - Habitat and Species Managment Area). A nemzetközi elismerés csúcsaként 1996-ban a Császár-tavat a ramsari egyezmény keretében besorolták a világ legjelentősebb vizes élőhelyei közé.
Az Óbega - Császár-tó Speciális Rezervátum 1676 hektáron terül el, a védelmi intézkedések, a természetvédelmi előírások betarthatósága és betartatása érdekében a rezervátum területén csak korlátozott gazdasági tevékenység folytatható. A természetvédelmi célkitűzések megvalósítása végett többszörös védelmi zónát alakítottak ki körülötte, amelynek teljes területe több mint 7500 hektár. Ez felöleli a halastavakat, a szikeseket és az ezektől észak-nyugatra elterülő legelőket is. A rezervátum kezelését és fenntartását az Écska Halgazdaságra bízták.
Biológiai sokféleség
A rezervátum bővelkedik élőhelyekben, a változatos élőhelytípusoknak, növénytársulásoknak hála (erdő, sztyeppe, szikes legelő, mocsár stb.) igen gazdag a terület élővilága. Nagyon sok növény- és állatfaj figyelhető meg itt az év minden szakában.
A növényvilágot több mint 500 növényfaj alkotja, közöttük két pannon endem is található, és néhány reliktumnövény. Rendkívül szép látványt nyújtanak a fehér és a sárga tündérrózsa (Nymphaea alba, Nuphar luteum) vízfelszínen hullámzó szőnyegei, valamint a sulyom (Trapa natans) és az aggófű (Senecio umbrosus).
A rezervátum állatvilágából leglátványosabb a madarak színes forgataga, eddig mintegy 250 madárfaj jelenlétét regisztrálták a védett területeken. Az emlősök mintegy 40 fajjal képviseltetik magukat, közülük is kiemelkedik jelentőségével az Európa-szerte végveszélybe került vidra (Lutra lutra), a ritka vadmacska (Felis silvestris), a megfogyatkozott állományú ürge (Spermophilus citellus). Különösen érdekes a vizes élőhelyek halfaunája, eddig összesen 24 halfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. A térség ismert még gazdag kétéltű-, hüllő- és rovarfaunájáról is, nem beszélve a sokféle planktonról.
Madárparadicsom
A rezervátum változatos, kevésbé háborgatott vizes élőhelyei, az állandó és időszakos vízborítású mocsaras területek, árterek, galériaerdők, nedves rétek, szikesedő legelők stb. rendkívül kedvező életfeltételeket teremtenek nagyon sok madárfajnak. A rezervátum szűkebb területén és a szomszédos halastavakon a kutatók több mint 250 madárfaj jelenlétét bizonyították, közülük mintegy 140 faj rendszeresen vagy időszakosan költött, míg 110 faj rendszeres vagy ritka őszi-tavaszi átvonuló, téli vendég, esetleg kóborló.
A Tisza közelsége, az óriási halastavak nagy vonzerőt jelentenek a vándormadarak számára. Az észak-déli madárvonulási útvonalak mentén elsősorban a vízimadarak számára nagy jelentőségű pihenő- és telelőterület a Császár-tó és környéke. Ősszel óriási csapatokban jelennek meg a vadlibák és a récefélék. A ritka vonulók közül érdemes megemlíteni a kis liliket (A. erythropus), a kerce récét (Bucephala calnagula), az üstökös récét (Netta rufina), a kis bukót (Mergus albellus), a bütykös ásóludat (Tadorna tadorna), a lócsért (Sterna caspia) stb. Egyes években, a téli hónapokban akár harmincezer vízimadár is tartózkodhat egyidejűleg a rezervátum területén.
A fészkelő fajok száma és tömegessége nem kevésbé elhanyagolható. A több száz hektárt kitevő nádrengeteg számos énekes- és vízimadár fészkelőotthona. Régóta híres a Császár-tó gémállománya, a magas nyárfákon és az alacsonyabb fűzfákon a szürke gémek (Ardea cinerea) együtt költenek a kárókatonákkal (Phalacrocorax carbo). A múlt század hetvenes éveiben négy gémfajból több mint ezer pár költött a Császár-tavon. Legtöbb volt a bakcsó (Nycticorax nycticorax), az üstökös gém (Ardeola ralloides), a szürke gém és a kis kócsag (Egretta garzetta). A rezervátum gémtelepein a felsorolt gémek közül már nem költ az egész Európában igen megritkult üstökös gém. A 20. század utolsó évtizedeiben jelentősen megerősödött a nagy kócsag (E. alba) állománya, a Botosi-réten több tucat pár költ a hófehér nemes kócsagokból. A vörös gém (A. purpurea) is telepesen fészkel az egyes nádszigetek rejtekében, míg a törpe gém (Ixobrychus minutus) magányosan költ. A bölömbika jellegzetesen elnyújtott bőgését gyakorta hallani.
A ragadozó madarak közül rendszeresen fészkelő a barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háborítatlan erdőségekben költ a rétisas (Haliaeetus albicilla), a barna kánya (Milvus migrans) és a kabasólyom (Falco subbuteo).
A Császár-tó legértékesebb, legritkább madarai közé tartozik a vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena) és a szalakóta (Coracias garrulus), amely egykor az odvas fűzfák törzsében találta meg nyugalmas fészkelőhelyét.