Évek múltak el, szám szerint kilenc, úgy, hogy Óbecse nem ünnepelte meg a község napját. Egyszerű volt az ok: ez a nap nem volt meghatározva.
Aztán mégis.
Az illetékesek eljutottak a döntésig.
Ennek értelmében, az önkormányzat határozata nyomán, Óbecse zászlót, címert kapott, meg egy napot az emlékezésre: augusztus 1-jét. E dátum az egyenjogúság napja is, mert Mária Terézia 1774-ben, második rendeletében az addigi, csak szerb ajkúakra vonatkozó kiváltságokat kiterjesztette a többi, Tisza mentén élő népre is.
Óbecsének nincs városi rangja, a községnek 41 000 lakosa van.
Az ünnepet háromnapos rendezvénysorozat tette mindenki számára emlékezetessé.
Július 31-én az Etnos elnevezésű népművészeti fesztivál nyitotta meg a rendezvények sorát a város főterén. Következett az IDEJA - 2009, feltalálók és újítók kiállítása, az ünnepélyes megnyitó, a nagysikerű Koldusopera színpadi mű bemutatója, majd Rúzsa Magdi koncertje. Éjfél után a közönség a városi színház udvarát vehette birtokába, ahol fergeteges zene várta.
Augusztus 1-én, az ünnepség második napján, a főtéren felvonták Óbecse zászlaját. A zászló fehér része a tisztaságot, a békét szimbolizálja, a kék a vizet, a zöld a gazdag termőföldet. A címer a körzet pecsétje lett a királyi koronával, angyalokkal, Sárkányölő Szent Györggyel, barokk stílusú keretben.
Délutánra a legkisebbek részére Mutasd meg, mit tudsz címmel kulturális szórakoztató műsort terveztek. Este nyolckor a közönség vastapsát a Városi kórus és barátai nyerte el. Az érdeklődők tábora az idő múlásával egyre bővült. Pontos számadatot nehéz lenne mondani, de a téren több ezer ember várta Zvonko Bogdant, a talán mindenki által ismert énekest, zeneszerzőt, festőt, költőt. Dalai az illatos rónáról, a letűnt időkről, a szerelemről, nőkről, az életről szóltak. Zvonko Bogdán, mint ki tudja már, karrierje során hányadszor, bemutatta, hogy nemcsak az ének, a dal nagymestere, hanem kiváló műsorvezető is. Nem önmagát helyezte előtérbe, inkább a zenekart mutatta be, minden névhez valami jellegzetest fűzve, nem a saját szerzeményeiről szólt, hanem másokét magyarázva adta elő a kiválasztott számot, mégis ő csillogott.
A közönség nem tágított. Éjfél már régen elmúlt, és Zvonko Bogdán, aki már számtalanszor járt Óbecsén, az éjjeli rekkenő hőségben is lankadatlan energiával, lendülettel, szünet nélkül énekelt, a közönség pedig tapsolt a kifulladásig.
A szombatra tervezett ünnepség, átnyúlva a következő napba, a termálfürdőben megszervezett partival végződött, meg ezerszínű tűzijátékkal.