Ó, bárha tévednék...
Ó, bárha tévednék — nehéz napok járnak
töviskoszorúra megannyian várnak.
Mártír lenne most, ki tegnap még vért ontott
tékozló hitével fájdalmat okozott.
Nyálkás őszi pára szitál földre, rétre
árván marad gyorsan sok-sok madár fészke.
Lombjától válik meg fáknak koronája
százak fejealja kopott tarisznyája.
Maradok. ITT! Továbbra, küzdeni árral
dacosan kiállva, kemény elszántsággal.
Támpillérem lészen jó anyám halk dala
szerelmem szemének lángoló sugara...
( Újvidék — Torontálvásárhely, 1997. október 4. )