Amikor „triggerelve” vagyunk, a múltbeli fájdalmaink kerülnek előtérbe. Például ha a párunk elfelejt hozni a kedvenc édességünkből, melyet kértünk, és ez indokolatlanul nagy érzelmi reakciót generál bennünk, valójában nem az édességről van szó. Az ilyen reakciók gyakran mélyebb, gyermekkorban keletkezett hiányérzetekből fakadnak, mint például a figyelem hiánya vagy az elhanyagolás. A triggerek olyan emlékeket idéznek fel, amelyek fájdalmasak voltak, és újra megnyitják a régi sebeket. Ezek a helyzetek szorongást, félelmet vagy más negatív érzelmeket generálnak. Az agyunk válaszreakciója ilyenkor automatikusan beindítja a stresszhormonok termelődését, mely a harcolj vagy menekülj! mechanizmust aktiválja. Ez a természetes védekezési mechanizmus azonban gyakran aránytalanul erős reakciókat eredményez.

Az első lépés a triggerek kezelésében, hogy észrevegyük a belső váltást az okéállapotból a nemoké-állapotba. Ezt azonosítani lehet azáltal, hogy visszatekintünk arra a pillanatra, amikor az érzelmi reakció először megjelent. Fontos, hogy nevükön nevezzük az érzelmeinket. Ez magában foglalja a testi érzeteinkre való odafigyelést is, hiszen sokszor a testünk hamarabb reagál, mint hogy tudatosan észlelnénk az érzelmeket. Például a szomorúság vagy a félelem gyakran gyomorszorítással, fejfájással, izomgyengeséggel járhat.

A trigger gyökerének megtalálása fontos lépés. Olyan kérdések, mint a „Mikor éreztem korábban valami hasonlót?” vagy a „Mire emlékeztet ez az érzés?”, „Honnan ismerős nekem ez az érzés?” segíthetnek azonosítani az okokat. A gyermekkori élmények gyakran mélyen gyökereznek, és hasonló érzelmi reakciókat szülnek felnőttkorban is.

Az emocionális trigger olyan, mint egy érzelmi seb. Ha nem gyógyítjuk be, újra és újra fájni fog. Az érzelmi triggerek fizikai tünetekben is megnyilvánulhatnak, például szívdobogás, légszomj vagy izzadás formájában. Ezek a reakciók gyakran nem a helyzetre adott adekvát válaszok, és félreértésekhez, konfliktusokhoz vezethetnek. Bármi, ami veszélyérzetet ébresztett bennünk életünk során, triggerré válhat. Az agyunk folyamatosan a veszélyt monitorozza a túlélés érdekében, és a félelemközpontunk (amigdala) ellenőrzi a környezetünket. Az egyedi tapasztalatok és élmények alapján különféle triggerpontok alakulnak ki.

Sokan elnyomják az érzéseiket, ami hosszú távon káros lehet. Az érzelmi sebek begyógyulásához fontos a kapcsolatok és a megértés szerepe, hiszen ezek támogathatják az érzelmi gyógyulást.

A lelki egyensúly visszaállításához számos technikát használhatunk. A légzés szabályozása segíthet visszanyerni a kontrollt. A tudatos légzés csökkenti a stresszhormonok szintjét, nyugtatja az idegrendszert és lassítja a szívverést, ezáltal visszaállítva a test alapállapotát. Amikor triggerelve vagyunk, természetes, hogy időre van szükségünk a megnyugváshoz. Ilyenkor érdemes egy kis időt kérni a beszélgetésből való kiszakadásra, hogy nyugodtabban tudjunk visszatérni — és esetlegesen figyelmet tudjunk adni annak, ami éppen lejátszódik bennünk.

A gondolataink és érzelmeink leírása segíthet feldolgozni őket. A naplózás nemcsak feszültségcsökkentő, hanem arra is lehetőséget ad, hogy rendszerezzük és jobban megértsük az érzéseinket. Lényeges, hogy ítélkezés nélkül fogadjuk el az érzéseinket. Az érzelmek jelzőrendszerek, melyek segítenek feldolgozni az eseményeket, és ráirányítják figyelmünket azokra a területekre, amelyekre jobban oda kell figyelnünk.

Összefoglalva elmondhatjuk, a triggerek olyan belső vagy külső ingerek, amelyek érzelmi reakciókat idéznek elő. Ezek lehetnek vizuális, auditív vagy tapintható jelzések, melyek automatikusan emlékeket és érzelmeket idéznek fel. Az érzelmek, különösen a negatívak, erőteljes belső triggerek, melyek jelentős hatással vannak mindennapi rutinjainkra és viselkedésünkre. A triggerek kezelésének első lépése a helyzet konkrét meghatározása. Ez magában foglalja a részletek felidézését, például ki mit csinált, milyen volt a környezet, és milyen események történtek. Ez segít megérteni a tényeket, és elkülöníteni őket az érzelmi reakcióktól. Miután a helyzetet meghatároztuk, a következő lépés az események értelmezése. Ez magában foglalja annak vizsgálatát, mennyire fontos számunkra egy helyzet. Az értelmezések gyorsan beindulnak, mert az elménk nem tud bizonytalanságban lenni — szüksége van arra, hogy megértse, miért történnek a dolgok. Az értelmezések hatására olyan energiák és érzetek jelennek meg, amelyek elől gyakran menekülünk. Ehelyett hasznosabb lenne együtt maradni ezekkel az érzésekkel, és felismerni a figyelemelterelő taktikáinkat, mint például a megoldáskeresés, alvás, futás vagy meditáció.

A triggerek elemzése során felfedezhetjük azokat a mintázatokat, amelyek visszatérnek életünkben, és tisztábbá válhatnak emberi kapcsolataink, élethelyzeteink. Legyünk tudatában, hogy olykor mi magunk is triggerek lehetünk mások számára, ezért próbáljunk meg empátiával fordulni ezekhez a helyzetekhez. Ha észrevesszük, hogy valakit megbántottunk, próbálkozhatunk empatikus énüzenetekkel, és időt adhatunk a másik félnek a lecsillapodásra. Elnézést kérhetünk, és átgondolhatjuk, hogyan reagálhatnánk másként a jövőben.

A külső triggerek hallható, látható vagy érintésre érzékelhető dolgok, melyek emlékeket idéznek fel. A belső triggerek gondolatok, érzelmek és testi érzések, melyek saját belső világunkból származnak. Az ezekkel való tudatos foglalkozás kulcsfontosságú az érzelmi egészségünk szempontjából.

Az érzelmi triggerek és azok kezelése hosszú távú elkötelezettséget és önismeretet igényel. Ha figyelemmel kísérjük érzelmi reakcióinkat, és tudatosan kezeljük őket, jelentős előrelépést érhetünk el mentális és érzelmi egészségünk terén.