Egy biztos: az idén választásokban nem volt hiány. Mindenki a tetszése szerint kiválaszthatta, melyik politikai megmérettetésen kívánja szavazatával kifejezni a véleményét. Bizonyára olyanok is akadtak, nem is kevesen, akik minden szavazáson részt vettek. Valószínűnek tartom azonban, hogy azok voltak többségben, akik egyik voksolást sem részesítették előnyben, azaz nem mentek el szavazni.
A választási részvételi adatokból az is kiderül, hogy sajnos egyre több fiatal érzi úgy, hogy nem sok értelme van a voksolásnak. Egyre többen csatlakoznak ugyanis képletesen a „nem szavazók” táborához. Tőlünk nyugatabbra egyébként létezik egy ilyen nevű mozgalom, illetve kezdeményezés. Függetlenül attól, hogy az emberek világszerte egyre kiábrándultabbak, érdemes komolyan venni a helyi értékeket, a lokális politikai célokat és a fontosabb népszavazásokat. Azokról a szerzett jogokról, amelyeket egy közösség kiharcol magának, nem szabad könnyelműen lemondani. Véleményem szerint a nemzeti tanácsokról szóló törvény, illetve a különféle nemzeti tanácsok kapcsán megtartott választások olyan szerzett jogok, amelyekre érdemes odafigyelni. Legalábbis egy szavazat erejéig mindenképpen. Persze mindennek megvan a jó és az árnyoldala is.
Az mindenkinek a magánügye, hogy hogyan ítéli meg a Magyar Nemzeti Tanács munkáját, illetve eddigi tevékenységét. Sokan értékteremtő tevékenységről beszélnek, másoknak viszont hiányérzetük van. Bárkinek legyen is igaza, fontos kiemelni, hogy a nemzeti tanácsok létrejötte mindenképpen jelentős politikai és társadalmi érték. Függetlenül attól, hogy a jövőben milyen színezetű testület irányítja majd az intézményt, az a lényeg, hogy a tanács mindenki, azaz minden itt élő ember felé elérhető tartalommal és célokkal tudjon fordulni. Mindenekelőtt tehát az értékteremtés a cél. Ezenkívül még egy dologra érdemes felhívni a figyelmet: a különféle nemzeti közösségek tanácsának munkája a mindenkori kormányok együttműködése nélkül rendkívül nehezen lesz sikeres. Ezzel főként arra szerettem volna célozni, hogy az az állam, amelyben élünk, továbbra is nevetségesen kevés anyagi és valós támogatást nyújt az említett intézmények működtetésére, illetve a kidolgozott programok megvalósítására. Ezért a jövőben feltétlenül óvakodni kellene attól, hogy a nemzeti tanácsok az állam kirakatintézményeivé váljanak.