Az okostelefonomat ajándékba kaptam. Ezzel nem magyarázkodni akarok, csak közölni, hogy mivel nem én választottam „őt”, talán érthető, hogy egy kissé döcögős a kapcsolatunk.
Nem tudok és nem is akarok mindig azonnal válaszolni. Úgy érzem, gyakran a szabadságom vesztem el azzal, ha üzeneteket írogatok. De közben néha még én is izgatottan lesem, percenként tapogatom a kijelzőt. Majd ismét visszafogom magam, és fejben tudatosítom, hogy a hang majd úgyis jelez. De mi van, ha valami miatt nem hallom meg…
A nomophobia szóval az okostelefonoktól való függés állapotát jelölik. Ebben az esetben már pánik, kétségbeesés és koncentrációs zavar is felléphet a készülék hiánya miatt. Mások azt gondolják, hogy csörgött a telefonjuk, miközben nem. Itt különös hangsúlyt kap, hogy azt feltételezzük, valami igazán fontos, sürgető dologról lehet szó, ezért azonnal ellenőriznünk is kell. Ezt a jelenséget a kutatók egyébként mobiltelefon-vibrációs szindrómának nevezik.
Ó, igen, beletörődtem, hogy már minden információt a telefonomon keresek meg, és már az sem bánt, ha szervizben van a számítógép, hiszen van nálam mobil. Talán másoknak is ismerős lehet ez a fajta pszeudovigasz. A telefonunkkal kelünk és fekszünk, sőt éjszakánként még világítóeszköznek is tökéletes, amikor el kell botorkálnunk a mosdóig.
A készülék egy cseppnyi esélyt sem ad arra, hogy megfeledkezzünk róla, és esetleg egyedül maradjunk saját gondolatainkkal, családunkkal, barátainkkal. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az embereknek valami mély, primitív késztetésük van arra, hogy mindig tudják, mi történik körülöttük. Ezért is lép fel bennünk az a bizonyos bosszantó szorongás, hogy esetleg lemaradunk valamiről, hogy nem szerzünk mindenről tudomást.
Túl azon, hogy a mobil lehetővé teszi a közösségi oldalakon való állandó jelenlétet és az e-mailezést, már a játékok, sőt a filmnézés is ehhez a készülékhez kötődik, azaz lemondtunk a nagyvásznas vetítésről, és már az sem zavar bennünket, hogy információkat veszítünk, ha ugyanazt kis képernyőn nézzük.
A leszokást segítheti, ha megpróbálunk tudatosan ellenállni, amikor ránk tör a kényszer, hogy a telefon után nyúljunk. Ilyenkor ildomos lenne valami más felé terelni a gondolatainkat, valami mással lefoglalni magunkat. Ugyanígy, a már említett hangjelzésekre sem kell azonnal reagálni, sőt nem árt néha kikapcsolni, otthon hagyni a készüléket. Van, akiknek ez a legnehezebb rész, ezért ők azzal is kezdhetik, hogy megszabják, a nap mely időszakaiban veszik elő és használják az okostelefont, illetve melyek azok a helyzetek, amikor semmiképpen sem kerülhet elő.
A mobilhasználat megvonása egyébként gyakori nevelési módszerré vált a szülők körében. Viszont nem mindig jár sikerrel, sőt általában nem. Talán nevetségesnek hangzik, de úgy látszik, a gyerekeknek már az óvodában meg kell tanulniuk, miként tarthatják kordában a digitális készülék használata iránti vágyukat. Az írni és olvasni még nem tudó gyermekek már kiválóan játszanak okostelefonjukon, táblagépükön, ám a kudarcra kialakult ingerküszöbük egyre alacsonyabb, ezért ők maguk egyre ingerültebbé válnak. Érdemes a gyermekkel leülni és megbeszélni, hogy miért nem volna jó, ha még a megfelelő életkor elérése előtt regisztrálna a közösségi oldalakra, valamint azt is, milyen veszélyek leselkedhetnek rá, és mi az, ami valóban a nyilvánosságra tartozik.
Az okostelefon-függők nehezen viselik el a készülék nélküli állapotot, a mobil folyamatos használata viszont megzavarja munkájukat és társadalmi életüket, ráadásul testi változások is kísérik, mint a teknősnyakszindróma, vagyis a fej állandó előrehajlítása, valamint a csuklókban, ujjakban fellépő fájdalom.
A kisebb fiam a Miért? korszakba lépett. Ha egy nap azt kérdezi majd tőlem, miért használnak az emberek okostelefont, a válaszom az lesz: mert egyszerű és gyors.
Ennyire drasztikus módszerekhez azonban nem feltétlenül kell nyúlni. Elég lehet például telepíteni a Menthal nevű applikációt, mely számontartja, hogy mennyi időt töltöttünk aktívan telefonunk társaságában egy nap alatt. Ez azért lehet hasznos, mert sokan elveszítik a tér- és időérzékelésüket, amikor a mobiljukkal foglalkoznak, ami nagyon hasonlít a kábítószerezés során tapasztaltakhoz.
Emellett a szakemberek tanácsa szerint érdemes szabályokat alkotnunk az okostelefon-használatra. Például ne írjunk üzenetet vezetés közben (ezt egyébként a törvény is tiltja), ne vigyük magunkkal a telefont a fürdőszobába, illetve a vécére, ne piszkáljuk a készüléket, amikor a barátainkkal vagyunk, találkozók során pedig állapodjunk meg abban, hogy mindkét fél legfeljebb 5 percet használhatja a telefont másfél órán belül.
(Forrás: Webshark.hu)
Nyitókép: Pixabay.com
