A valódi könyvtár hasonmása volt ez, az olvasó meghatározott időt tölthetett a beszélő társaságában, könyvtárosok és katalógusok segítették az eligazodást, tagsági kártyák a belépés lehetőségét. A program célja az volt, hogy a résztvevők az élő könyvek történetei által szembesüljenek a saját előítéleteikkel, félelmeikkel, és leküzdjék őket.

A sztereotípiák jelen vannak akkor is, ha ezt nem vállaljuk fel, és akkor is, ha a megfelelési kényszer részei. Győzzük le őket! Az eseményen 23 ember, 23 élet, sors, történet vált könyvvé, az olvasó bizalmasává, az olvasó tanítójává és gyógyítójává. Az olvasó válogathatott a könyvek, címek között: Kis ember nagy szívvel; Megállíthatatlan paraolimpikon; A csend világa; Hogyan menti meg a szeretet a világot stb.

Börcsök Margarita, a Zdravko Gložanski Általános Iskola pszichológusa, a rendezvény megálmodója szerint a rendelkezésre álló fél óra elég arra, hogy az embereket szembesítse a saját előítéleteikkel, rávegye őket arra, gondolkodjanak el a tolerancia mibenlétén, és minden esetben meg tudják adni a másik embernek járó tiszteletet.

Pavlovski Vandjelija alacsony növése miatt gyermekkorában diszkrimináció célpontja volt, de leküzdötte az előtte lévő gátakat, rengeteg barátja van, sokan ismerik, ahol valamilyen pozitív történés van, biztosan megjelenik.

Külön megtiszteltetés volt a siketek és nagyothallók könyvsorozat „fellapozása”. Az arcokon mosoly, semmi nem tudja elvonni a figyelmüket, minden érzékszervükkel igyekeznek hallani, megértenek, alkotnak. Van, aki szájról olvas, más segédeszközzel megérti, kimondja a szót, van, aki a jelbeszéddel tökéletesen megérteti magát. Nem először jön Óbecsére tökéletesen halló és beszélő személy sem, aki a jelbeszéd segítségével magyaráz. A szülei süketnémák voltak, tőlük sajátította el a jelbeszédet, a nagyszülők tanították beszélni.

Erdős Viktória a Karitász által felkaroltakat kísérte el. A szemében különös fény gyullad, ha róluk beszél. Rendszeresen találkoznak, sok mindent együtt tanulnak meg, de ami igazán szerethetővé teszi őket, az a határtalan őszinteség. Nem tudják, mit jelent kétszínűnek lenni, nem értik, hogyan lehet hazudni. Az igazság a védjelük.

Sokan szerettek volna Branislava Perić Brankovićhoz eljutni. A könyv címe, Megállíthatatlan para olimpikon — Egy sportkarrier vége, de valami új kezdete magáért is beszél. Branislava egész lénye derűt, erőt, határozottságot sugall. Egy kisdiák, talán hatodikos-hetedikes lehetett, megkérdezte, miben változott az élete a szerencsétlensége után, amikor fiatal lányként kerekesszékbe került. Semmiben, válaszolta. Csak folytatta a sportot, melyet addig is űzött, egy kicsit másképp, egy kicsit több akarattal és bevetett erővel, hatalmas szorgalommal, motivációval. Számára a sport nem bizonyítani akarás, nem a ranglétra magaslatára jutás, hanem egy választott életmód. Lehet, hogy az olvasókat a bemutatott olimpiai érmek vitték Branislava asztalához, de életvitele, remek tanácsai teljes mértékben előtérbe hozták a személyt, aki minden akadály, lemondás ellenére megtanult élni az új helyzettel, megtanult autót vezetni, befejezte az egyetemet, férjhez ment, világviszonylatban is bajnok, kiválóan tanuló kislány édesanyja lett. A lánya a kitűnő osztályzatot maga akarja elérni, és semmiképp ismert anyja révén. Amire Branislava mindig figyelt, az a tisztelet volt jobb vagy gyengébb versenytársai felé. A jobbat a teljesítménye miatt tisztelte, a gyengébbet, mert volt bátorsága kiállni ellene. Üzenete: Mindig mindent próbáljatok egyedül elérni. Ha szükség van rá, kérjetek segítséget, de csak akkor, ha valamit végképp nem bírtok vagy nem értetek. A szüleitek számára könnyebb vagy kevesebb idő kell ahhoz, hogy megírják a feladatod, de hosszú távon hatalmas hiba. Minden döntés előtt gondoljátok át a lehetséges következményeket. Mi van, ha… Gondoljatok például az autóvezetésre. Micsoda öröm a száguldás, de mi van, ha szerencsétlenség lesz a végeredmény? Hajlandók lennétek ezzel élni? Milyen élet lenne? És így van ez mindennel. Legyen helyes az út, jó a döntés, sikeres a következmény. A fontosat is tudjátok meg különböztetni a jelentéktelentől. Energiát veszíteni felesleges. Gondolkodjatok — tanácsolta a feszülten figyelő diákoknak.

A beszélgetést megszakította a csengő. Ennyi idő volt a soron lévő könyv olvasására.

A Than Emlékház termei, udvara diákok, felnőttek hangjától volt hangos. A sikeres rendezvény egy másik asztálnál, másik témában folytatódott tovább.