A rendezvény alatt a vendéglátó településen kívül Nagykikindán, Töröktopolyán, Magyarcsernyén, Tóbán, Tordán és Magyarittabén készítettek riportokat, beszélgetéseket, jegyzeteket a jelen lévő újságírók. A témák között szerepelt a művelődési, a civil és az egyházi élet, valamint a közösségek jeles tagjait is megszólaltatták. A résztvevők ily módon viszik hírét a Kárpát-medence különböző szegleteibe azoknak az értékeknek, amelyek fontos szerepet töltenek be a kiválasztott régióban élők mindennapjaiban.

Martinek Imre felvétele

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete több mint tíz évvel ezelőtt indította útjára a riporttáborait. A minden második évben megrendezendő összejövetelen rögzített anyagokból született meg a Délvidék Felfedezése elnevezésű sorozat, melybe már öt könyv tartozik — a legutóbbi éppen a mostani tábor idején érkezett meg a nyomdából. 2014-ben a Szigetlét (Erzsébetlak és környéke), 2016-ban az Érdsomlyói hídfő (Versec és vidéke), 2018-ban a Maradék maradéka, 2021-ben a Hármaskő — Törökkanizsa, 2024-ben pedig az Élni, maradni — Nyugat-Bácska című kötet jelent meg. Ezek mind egy időszak sajátos lenyomatai, és ilyen lesz a hatodik is, melynek a bemutatója jövőre várható Kisoroszon.

— Ma már nem olyan könnyű újságírónak lenni, mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor még a riportalanyok várták, hogy az újságírók felkeressék őket, ma sokkal érezhetőbb a bizalmatlanság és az esetleges visszautasítás is, de elmondhatom, hogy az én alanyaim kedvesek és közreműködőek voltak. Értékes anyagok születtek, melyeket a Brassói Lapok olvasói is érdeklődéssel várnak — hangsúlyozta az összegző beszélgetésen Ambrus Attila főszerkesztő, aki az egyike azoknak, akik mindegyik riporttáborban részt vettek.

A csíkszeredai Sarány István szerint az élmény óriási, melyet itt kapnak.

— Jó alkalom ez arra is, hogy összehasonlítsuk, mi van itt, illetve nálunk, és rendre kiderül, hogy ugyanabban a csónakban evezünk mindannyian, függetlenül attól, hogy egyik helyen hosszabb vagy rövidebb az evezőlapát. Számomra egy-egy ilyen tábor hónapokra elegendő feltöltődést nyújt.

Hajtman Gábor Felvidékről érkezett, és először járt Vajdaságban. Megállapította, az emberek közvetlenek és szívélyesek, amit jó látni újságíróként. De fontos volt számára a tapasztalatcsere is a kollégákkal, hiszen, mint mondta, sorsközösségben élünk mi, határon túli magyarok.

— Egy-egy ilyen alkalommal nemcsak az élmény, a tapasztalat és az eszmecserék gazdagítanak bennünket, hanem az is, hogy tanulunk egymástól és az alanyainktól is. Ezekben a közösségekben tudunk igazán tartalmat adni olyan nagy szavaknak, amelyeket a mindennapokban talán kiüresedve használunk, mint a lelkesedés, elhivatottság, kitartás — emelte ki Máriás Endre, a VMÚE elnöke.     

— Ajándék számomra, hogy az elmúlt napokat veletek töltöttem, hogy a kisoroszi szórványközpont a Kárpát-medencei újságírók találkozóhelyévé vált. Ez, amit itt láttok, egy civil szervezet tulajdona, ami többek között annak is köszönhető, hogy az elmúlt időszakban rengeteg embert ismertem meg, akiknek a mondatai segítettek abban, hogy valami újat teremtsünk. A hely kisugárzása is annak tudható be, hogy szívvel-lélekkel épült — vélekedett Talpai Sándor, a Torontál MOMIK vezetője. 

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének VI. Kárpát-medencei Riporttábora a Magyarország Kormánya Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Közösségi — Nemzeti Kisebbségi Titkárság támogatásával, illetve a kiváló házigazdának bizonyuló kisoroszi székhelyű Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ partnerségével valósult meg.