Kovács Erzsébet, a falu örökmozgó aktivistája fel is rója a médiának:

— Kelebiáról leginkább csak az erdőirtás, az illegális homokbányászás stb. kapcsán esik szó, azonban megérdemelné, hogy a mindennapjairól is beszámoljunk, hiszen az utóbbi egy-két évben számtalan pozitív változás történt. Igaz, hogy sok problémával kell még szembenéznünk, azokat lépésről lépésre megoldanunk, mégis el kell mondani: élhető itt az élet! Nagy szerencsénk, hogy az egymást követő faluvezetőség mindig folytatja az előzőek által megkezdett munkát. Sosem vagyunk teljesen elégedettek, ám éppen ez visz előre bennünket, ez a mozgatórugója a tevékenységünknek.

Blau Péter, a kelebiai helyi közösség közgyűlésének elnöke a tejesség igénye nélkül igyekszik felsorolni mindazt, amit az utóbbi két évben — elnöksége ideje alatt — tettek meg.

— Mindenekelőtt javítottunk a kommunális infrastruktúra állapotán, és több mint 3000 méteren aszfaltoztunk. Az erdőig vezető jobboldali elágazások szinte teljes egészében burkolatot kaptak, a tartományi gazdasági titkárság pályázatán nyert pénzből pedig befejeztük a Nagymélykúti utat. Közmunkával megtisztítottuk a falun átvezető nemzetközi út mentét, és van egy fizetett emberünk is, aki rendszeresen összegyűjti azt a hulladékot, szemetet, amelyet nem a falu lakosai, hanem a határt átlépő idegenek szórnak el. A vízművekkel közösen bővítjük a vízvezeték-hálózatot, a községtől kapott eszközökből tatarozzuk a régi iskolaépületet, melyben ismét óvoda nyílik, és a falu történetében először van bölcsőde is, amelybe jelenleg tizenegy kisgyermek jár. Lett gyógyszertárunk, végre állandó orvosi szolgálat áll a lakosság rendelkezésére, és megoldottuk a tanyák felé vezető utak közvilágítását is. Ezek a legjelentősebb munkálatok, ám természetesen rengeteg még a tennivaló, sok terv vár megvalósításra. Ilyen például a szemétkihordás vagy a kelebiai erdő megmaradásának kérdése. Ez utóbbihoz fontos lenne szót érteni az erdőgazdasággal, vagyis meg kell magyarázni nekik, hogy a mi erdőnk nem esik a fakitermelés kategóriájába, hiszen ez az erdősáv a város tüdeje, s mint ilyen, környezetvédelmi szempontból rendkívül jelentős. Tervezzük a kelebiai kiszáradt tó rendezését, hogy egy mindenki igényét kielégítő rekreációs központot tudjunk ott létesíteni. Sajnos mindezek megvalósítása kizárólag az anyagiaktól függ, ám mivel nincs költségvetési pénzünk, sajnos tervezni sem tudunk. Szerencsére van három magyarországi testvérvárosunk, ily módon az uniós pályázatokon közösen veszünk részt Tompával, Kelebiával, illetve Zsanával. Kulturális tevékenységek megvalósítására két civilszervezetünk: az Európa kapuja és a Művelődési Egyesület pályáz, a településen ugyanis eredményesen működik az iskolások tánccsoportja, a nyugdíjasaink kezdeményezésére olvasókör alakul, és jövőre megünnepeljük a helyi közösség fennállásának 50. évfordulóját. Dolgozunk, amennyit lehet és amennyit bírunk, de jó lenne, ha a falu lakosai nagyobb számban érdeklődnének, hogy mit tehetnének a közösségért, a településért. Ha többen volnánk, talán könnyebben boldogulnánk — mondja Blau Péter.

Mester Andrea két kisgyermekét íratta be az új bölcsődébe.

— Számomra — noha a nagymama is segít — nagyon fontos, hogy megnyílt az új bölcsőde. A gyerek ily módon korabeliekkel van, megtanul játszani, osztozni, viselkedni, másokhoz alkalmazkodni. A fiatalabb másfél, az idősebb gyermek hároméves, kettejükért havi hétezer dinárt fizetek, amely igen kedvező ár, hiszen három étkezés és a gondozás, felügyelet is benne van. Ennek hála magánvállalkozásba kezdhettem, és a kis zöldségboltomban nyugodtan állhatok a vevők rendelkezésére, mert tudom: a gyerekek 8 órától 15.30-ig a bölcsődében vannak.

Huber Antal az egyházközösség Pasztorális Tanácsának elnöke.

— Paskó Csaba atya három éve került a kelebiai templomba, és mostanra kivívta csaknem az egész falu tiszteletét. A misére járó hívők száma ugyan nem gyarapodott, ám Csaba atya rendkívüli türelemmel, szeretettel fellendítette a falu társadalmi életét. Ő hívta életre három éve a szüreti napok rendezvényét, indította el a cserkészcsapat munkáját. Amióta köztünk van, rendszeresen megünnepeljük az anyák napját, az adventi időszakot, betlehemezünk, szervezünk jótékonysági koncertet, bálokat, amelyek bevételét humanitárius célokra fordítjuk. Kerényből (Kljajićevóból) — a valamikori németek lakta településről — orgonát hozott, a lourdes-i Mária-szobrot pedig Lengyelországból kapta ajándékba a templomunk, melynek ablakaira vitrázsok kerülnek, megörökítve vallásunk kiemelkedő alakjait. A Pasztorális Tanács tagjai összetartóak, Csaba atya tettre kész, pozitív változások tapasztalhatók tehát a későbbiekben is — mondta Huber Antal.