Fontosságát csak akkor értjük meg, illetve érezzük igazán, ha mi magunk vagy egy szerettünk kerül abba a helyzetbe, hogy egy másik ember szerve mentheti meg az életét. Szerbiában gyerekcipőben jár ez a rendszer, ezért beszélni kell róla, illetve megtenni az első lépéseket.

Tóth Demek Melinda, a Szabadkai Egészségházak főnővére korábban már megosztotta történetét az olvasóinkkal. Egy súlyos betegség következtében csontvelőre volt szüksége, melyet az öccse ajánlott fel neki, és ennek köszönhető az, hogy ma Melinda mosolyog, és beszélgethetünk vele a téma kapcsán.

Tóth Demek Melinda (a szerző felvételei)

— Úgy érzem, az információhiány miatt az emberek nem tudnak erről a lehetőségről, hogy életük során jelentkezhetnek őssejtdonornak, és ezáltal megmenthetik egy embertársuk életét. A szabadkai transzfúziós szolgálat kiváló partner ebben, az ott dolgozók maximalizmusa és segíteni akarása dicséretre méltó. Az egyik ott foglalkoztatott technikus például több mint 140 alkalommal adott vért, és a saját példámból kiindulva tudom, hogy mekkora ajándék egy betegnek, ha vért kap valakitől. Az emberek félnek attól, hogy jelentkezzenek donornak, pedig a szervezetben semmiféle károsodás nem történik emiatt. A donorok 90%-a a szűkebb családi körből származik.

Melinda elmondta, hogy ma már teljesen máshogy működik a rendszer, mint korábban. Miután jelentkeztünk donornak, kitöltünk egy űrlapot, ahol fel kell tüntetni, ha valamilyen betegségben szenvedünk, mert az kizáró ok is lehet. A vérvétel során kapott mintát elküldik Belgrádba, és ott derül ki, hogy az egyén kinek tud őssejtet adni. A donort alaposan kivizsgálják, több alkalommal vesznek tőle vért, majd négy-öt napon át reggel és este injekciót kap, mellyel az őssejteket kivezetik a perifériás vérkeringésbe. Ezután kapcsolják gépre az illetőt, s ekkor történik meg az őssejtek kiválasztása.

A donorkártya

Melinda küldetésként éli meg, hogy segíthessen másokon, hiszen amíg egészségügyi dolgozóként az egyik oldalt képviselte, addig a súlyos betegség következtében a másik oldalt is meg kellett tapasztalnia. Szeretné, ha több emberélet maradna meg az emberek jóságának köszönhetően.

— Az a célom, hogy minél több ember figyelmét ráirányítsam az őssejtdonorság fontosságára. Szeretnék kapcsolatba lépni külföldi alapítványokkal, hogy belelássak abba, ők mit tettek ennek érdekében. Működik egy horvátországi egyesület, a Zaklada Ana Rukavina, mely a leukémiában elhunyt újságírónő, Ana Rukavina emlékére jött létre a hozzátartozók jóvoltából. Rengeteget dolgoznak, nagyon aktívak, amit az is bizonyít, hogy 65 000 regisztrált donorjuk van, Szerbia viszont 7700 bejegyzett donornál tart, ami rettenetesen kevés. Szabadkának csak 53 donorja van a nyilvántartásban, szeretném, ha növekedne ez a szám, mivel az itteni betegek Németországból kapják a legtöbb donort. Úgy látom, hogy a mi rendszerünk keveset foglalkozik a beteg lelki világával, és csak magára, a pozitív hozzáállására, illetve a családjára számíthat, ami egyébként nem kevés, hiszen ez már fél gyógyulás. Sokat gondolkodom azon, hogy talán egy segélyvonal létrehozása nagy segítség lehetne.