Silling N. Mária kupuszinai autodidakta festő, aki immár 25 éve kitartóan dolgozik, alkot. Minden művében, képsorozatában a szentendrei Vajda Lajos Művészeti Szabadiskolában elsajátított technikai tudás érhető tetten. Formavilága ennek ellenére változatos, témáit a környezetéből meríti. Legújabb tárlatának címe: Találkozások, de úgy is fogalmazhattunk volna, hogy égi és földi szerelem, hiszen a képeken angyalok várakoznak arra, hogy beléphessenek a mennyek birodalmába.
„Én az angyalokat csak aranyszínben vagy fehér márványban tudtam eddig elképzelni. Silling N. Mária ráunt a hagyományos művészi megfogalmazásokra, és lehozta közénk a mennyei birodalomban létező lelkeket. Festménysorozatában — mindegyik alkotása egy-egy külön történetet beszél el — metszően gúnyos képi kritikáját adja valóságunknak. Az angyalok a földi káoszt látva mintha durcás arcot vágnának, másutt viszont mosolyognak rajta. Silling N. Mária angyalai illúziós hangulatot keltenek bennünk, arckifejezésükkel, alkati kifejezésmódjukkal, testtartásukkal a legkülönfélébb érzelmeket fejezik ki. Némelyeken, a kompozíció központjában ragyogó fénynyalábban jelenik meg az angyal. Talán örömhírt hoz éppen… Másutt a drámaiság jut kifejezésre, a színek és az arckifejezések is ezt tükrözik. Ébredő bűntudat? A figyelmes néző azonban megláthatja a könnyed, bájos humort vagy a diszkrét erotikát is bennük. De itt rejtőzik a tudás és a türelem szimbóluma is” — hangzott el dr. Szőke Anna méltatásában, a HEGYESI literaTÚRA elnevezésű rendezvénysorozat keretében megtartott tárlatmegnyitón.
A laza, könnyed pasztellvonások, a színek tónushasználatának precíz megválogatása jellemzi Mária munkáit. A naiv stílus is megerősíti az alkotások üzenetét. Az autodidakta festőművész minden szükségtelen részletet mellőz, a látnivaló — illetve a látvány mégis felemelő, misztikus.
— Szakrális tematikájú képsorozatom már volt. Ez az életérzés egyáltalán nem idegen tőlem, hiszen szigorú, vallásos családban nőttem fel, és környezetem, a falunk is nagyon hagyománytisztelő. Angyalaim mégsem azok a bizonyos őrzőangyalok, akikhez imádkozni szoktunk. Az én angyalaim, úgymond, az emberek lelki világa, még inkább az adott helyzetben való lelki állapota, amit mindig jól tükröz az arc, a mimika, a gesztus... Ezért alakjaim — éppúgy, ahogyan a körülöttem lévő emberek, vagy jómagam is — hol vidámak, hol búskomorak, hol szenvedők. De kacérak, kérkedők és irigyek is tudnak lenni. És félnek a magánytól, a betegségtől, a haláltól... — mutatta be képeit Silling N. Mária, akinek ez volt a 23. önálló tárlata, ezenkívül számtalan csoportos kiállításon is részt vett már. Tagja a zombori Likovna grupa ´76 festőcsoportnak.
Legismertebb festményciklusaiban a hazai tájképek, az esernyők, a spirituális élet motívumai szerepelnek.
