Éberség a hét minden napján
Bíró Tímea
2021.04.14.
LXXVI. évf. 14. szám
Éberség a hét minden napján

Roncsák Alexander a hetilapnál ledolgozott harminchárom munkaéve alatt sok szerepet betöltött az újság életében. A tapasztalt és munkáját mindvégig lelkiismeretesen végző kollégánk tavaly vonult nyugdíjba. Időutaztunk egy kicsit, vagyis felelevenítettük Alex Hét Nap-os korszakait.

* Mikor kerültél a laphoz, és milyen munkakört töltöttél be?

— 1987-ben kerültem a 7 Naphoz, gyermekkori álmom színhelyére, a Topolya és Környéke, valamint a Magyar Szó érintésével, és a következő harminchárom év arról szólt, hogyan jutottam a hetilapnál 7-ről Hét-re. A szerkesztőség a szabadkai városháza félemeletén volt. A lap logója az előző székhely, a Nićin-palota tetején ékeskedett. A városházán az ötágú csillag szórta a fényt. A Népszínház homlokzatán esténként csak a .....NO POZORIŠTE felirat virított, a kultúrbűnözés bontogatta szárnyait és mást is, például éppen a színházépületet, mely mára új ruhát kapott, Patyomkin-viseletet. Cserni Jován még nem tért vissza a térre. A kétéves zöld szökőkút frissen és buzgón csobogott. A Jugotonból ránk borult a muskátlizene virágkora. Haladt a nitrogénművek próbaüzembe helyezése, és a többi helyi vállalat is tartotta az ütemet. A Spartak előző évi botladozása a közép-európai kupában már feledésbe merült. A 7 Napban már volt egy szerfelett szerény múltam. Például már korábban megjelent egy nyúlfarknyi írásom, melynek a címe: A nagy hal megeszi a kis halat volt, és a Krivaja patak, a Bács-ér szennyezettségéről szólt. Igen, jól hallod, napjainkban tehát nem egy újabb keletű Bács-ér-szennyezésről van szó. A patak, melyben Bajsán gyermekkoromban még fürödtem, már a ’80-as években a bűz és a bűn martalékává kezdett válni. Amikor a laphoz kerültem, akkor még mindenki egy irányba tolta a 7 Nap szekerét, mert tudatában volt annak, hogy ha kétfelől húz a ló, árokba fordul. Ha háromfelől, akkor főleg — ahogyan az a ’90-es években ki is derült. A „szekértolásban” újságíróként debütáltam. Az volt a feladatom, hogy a szabadkai történéseket kísérjem figyelemmel. Meglepő és felemelő érzés volt, főként mai viszonylatból nézve, hogy nem hagytak magamra, hanem az első pillanattól készségesen segítettek abban, hogy feltaláljam magamat. Az első napokban körülvezettek a helyi vállalatok, intézmények háza táján, a kölcsönös bemutatkozások pedig segítettek abban, hogy a későbbi hír-, riport- és interjúfelkérések már ne egy ismeretlentől érkezzenek.


A karikatúra Szalai Attila alkotása

* Meddig tartott az újságírói korszakod?

— Roppant rövid ideig. Egyrészt rájöttem, hogy nem vagyok újságíróalkat. Hiába ismertem a formákat, nem tudtam őket hatékonyan megtölteni érdemleges tartalommal. Másrészt kíméletlenül csapódott le bennem az a keserű felismerés, hogy az újságírás többnyire sziszifuszi munka. A korszakváltásomat néhány esemény is érlelte. Kettőt említek. 1988 szeptemberében Budapesten megnéztem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40. évfordulója alkalmából megtartott koncertet. Októberben Újvidéken a joghurtforradalmat kísértem figyelemmel. Mindaz, amit az emberi jogokról megtanultam, lassan úgy dőlt össze, mint egy kártyavár. Az oszd meg és uralkodj a Római Birodalom vesszőparipája volt, melyet a miloševići rendszer is meglovagolt, és kinyitotta Pandóra szelencéjét, hogy görög hasonlattal is éljek. Megkezdődött Jugoszlávia szétbomlasztása, a délszláv háborúk borzalma. És elindult a 7 Nap megleckéztetése is. A hatalomnak a 7 Nap is szálka volt a szemében. 1990-ben olyan főszerkesztőt lőcsöltek ránk, aki szakmailag teljesen alkalmatlan volt erre a posztra. Illetve dehogyisnem! Annyi köze igenis volt az újságíráshoz, hogy a testvére ebben a szakmában tevékenykedett. Sztrájkba léptünk. Ekkor jelent meg a Magyar Szó Közös Íróasztalunk című rovatában a Nem megy... című nyúlfarknyi írásom, melyben megmagyarázom elhallgatásomat. A megszállt és sztrájkoló 7 Nap természetesen nem közölhette. A sztrájkunk végül sikerrel járt. Ellenben ez afféle pirruszi győzelem volt. A hatalom nem adta fel, hanem a következő évben egy másik hűséges szolgáját tette meg főszerkesztőnek. Újabb sztrájk, újabb győzelem. Ennek azonban már nem igazán lehetett örülni, az érdemi támogatás elapasztásával az alapító, a tartományi képviselőház részéről, és egyéb tényezők hatására a 7 Nap 1993 augusztusában elvérzett. Annak az évnek, korszaknak egyik szimbóluma az 500 milliárd dináros bankjegy. Rám különleges gyógyírként hatott a fiam megszületése 1993-ban. Az évtized végéig aztán volt még Új Hét Nap, Szabad Hét Nap és 2x7 Nap is. Előfordult, hogy egy ideig mindhárom egy időben jelent meg. Csak 2001-ben fordult ismét a kocka. Az asztali kiadványszerkesztés térhódítása a ’80- évek végén és a ’90-es évek elején kapóra jött számomra. A számítógépes nyomdai előkészítés egy olyan világot nyitott meg előttem, amelyben jobban feltaláltam magamat. Beköszöntött a műszaki szerkesztés szabadsága, melynek a Ventura Publisher, a CorelDraw, a Photoshop, az XyWrite volt a fontos kelléke. Persze akadt kételkedő és gúnyolódó, aki lenézően megjegyezte: „Ez munka? Ezt bárki meg tudná csinálni! Te csak egyet kattintasz, és be van tördelve az oldal.” Hogy egy kicsit lelombozzam terebélyesedő pökhendiségét, az asztalára tettem a Ventura több mint 500 oldalas kézikönyvét, mondván: „Na ebből megtanulhatod, hogyan kell azt az egy gombot megnyomni a billentyűzeten!” A fotósok is nyilván gyakran szembesülnek a rokon és konok váddal, hogy képet bárki tud készíteni, csak egy kattintás, és máris kész a felvétel. Csak akkor mi a csodának mellékelnek egy fényképezőgép fránya kioldógombjának a megnyomásához a gyártók szintén több mint 500 oldalas használati útmutatót?! Természetesen más területeken is tapasztalható ilyen mocskoló magatartás.

* És aztán következett a hozzád igen közel álló feladat, a kezedbe adták a honlap kezelését. Mit szerettél ebben a munkában?

— Ez a munka már a Hét Napban köszöntött rám, mely merőben más, mint a 7 Nap, és semmiképp sem csak az eltérő írásmód miatt, vagy mert az új logója egy fénytelen folyosó falán függ. Előbb mint grafikai és tördelőszerkesztő, valamint a Szabadkai Napló szerkesztője tevékenykedtem, az utolsó nyolc évben pedig az internetes jelenlétünk útját egyengettem az érvényesülés felé, közben hébe-hóba írogattam, fotózgattam. Ez a munka valóban igen közel állt hozzám. A munkakedvem, a honlapunk, a Facebook-oldalunk szárnyalt ugyan, ellenben nehéz volt kivédenem a szőrösszívű szárnyszegési próbálkozásokat. Ám szerencsére áthatott a hosszú optimizmus ujjlenyomatainak abszolút hatása. Köszönet érte. Már a stratégia kidolgozása is izgalmasnak tűnt, az azonnali mérhetőség, a honlapunk (www.hetnap.rs) és a Facebook-oldalunk (www.facebook.com/hetnap) statisztikájának állandó figyelése lehetővé tette az átgondoltabb és hatékonyabb munkát. A honlap küldetése a vajdasági magyar értékek, sajátosságok bel- és külföldi megismertetése volt, de szerepelt benne az itt élő nemzetekkel és nemzetiségekkel való együttműködés bemutatása is, elsősorban a meglévő emberi erőforrásokra és a nyomtatásban megjelent cikkekre támaszkodva. A nyomtatott kiadás népszerűsítése során az írások megosztásánál a Hét Nap márkanév, valamint a szerzők nevének közismertté tétele is jelentős szerepet kapott. A honlap tehát nem konkurenciája volt a nyomtatott újságnak, hanem a kiegészítője és népszerűsítője. A Facebook-oldal pedig (melynek nyolc év sem kellett a 20 000 lájkolóig) afféle rajongói oldalként működött. Azt mindig kiemeltem, hogy a honlap az igazán fontos, mert a miénk, mert az „otthonunk”, ahol azt csinálunk, amit akarunk. A Facebookon csak társbérlők vagyunk, ahol minden a szeszélyes algoritmus kénye-kedve szerint működik. De még milyen szeszélyes! Például nem engedte megosztani honlapunkról A nagy meleg sem volt akadály című írást, mert szerinte diszkriminatív lehet bizonyos embercsoportok (ti. a melegek) számára. Szövegértelmezési nehézségei támadtak A szex a felnőttek játéka című interjú kapcsán is, melyet szintén nem hagyott megosztani a feltételezett szemérmetlen szexuális tartalom miatt. A honlap lehetővé tette az aktuális események, hírek szélsebes közzétételét. Nem volt ugyan hírportál, ahhoz túl kevesen voltunk, ennek ellenére sikerült néhány esetben megelőzni a „nagyokat”, mert egy jó kis csapat a szívügyének tartotta, hogy a hír, a kép mindenképp gyorsan eljusson az olvasóhoz. Sokat tett a vírus diktálta, nyomasztó maradj otthon kényszerének enyhítésére is. Kihívás volt elérni a kitűzött célokat, a kudarcokból pedig lehetett tanulni. Nyugdíjba vonulásommal egy módfelett tehetséges, tanulékony fiatal került a helyemre, tehát a honlap és a Facebook-oldal szárnyalása minden bizonnyal folytatódik. Ha a szárnyait el nem törik, el nem törik tőben. Biztató, hogy a szabadkai hatalom és a Hét Nap háza táján is tavaly óta új seprű seper, és az első jelek arra utalnak, hogy jól, tehát nem műszálas, hanem kézműves „eszközről” van szó. Tverdota György irodalomtörténész Babits „Újíts: de ne rombolj!” javallata kapcsán jegyezte meg, hogy „a modernség összeegyeztethető a hagyományhoz való visszatéréssel”. Remélhető, hogy nem csupán az irodalomban.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Hét Nap — Hetvenöt Év rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..