Átadták a Bányai János Irodalmi Alapítvány és Emlékház épületét
Tóth Tibor
2020.06.18.
LXXV. évf. 25. szám
Átadták a Bányai János Irodalmi Alapítvány és Emlékház épületét

Ma délben Bácsfeketehegyen ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének a Bányai János Irodalmi Alapítvány és Emlékház épületét. A nemzetiszín szalagot Pásztor István, a VMSZ elnöke, Hajnal Jenő, az MNT elnöke és Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Délvidéki és Diaszpóra Főosztályának főosztályvezetője vágta át.

A 2016 februárjában elhunyt irodalomtörténész, akadémikus szülőházát Magyarország kormányának támogatásával korszerű emlék- és kutatóhellyé, könyvtárrá és közösségi térré alakították át, mely otthont ad mindannak, ami vajdasági és magyar. Az ünnepségen Lovas Ildikó József Attila-díjas író, a Bányai János Irodalmi Alapítvány és Emlékház ötletadója előbb megköszönte mindazok munkáját, akik segítettek létrehozni a Bányai János Irodalmi Alapítvány és Emlékház épületét, majd Bányai János életéről, munkásságáról szólt.

— A tanár úr mindig tudott találni és kitalálni feladatokat, amiket ránk bízott, mivel előhalászott bennünket Szabadkáról, Zentáról és egyéb településekről. Egyszer csak csörgött a telefon, és mi mentünk. Az irodalomról való gondolkodás és szellemiség továbbviteléhez nem kell sem alapítvány, sem kutatóhely, ahhoz orgánum szükséges, amivel megmutathatjuk, mit jelent Bányai-tanítványnak lenni. Ez is létezik, immár a harmadik évfolyama jut el az olvasóhoz. Köszönjük ezt annak, aki tudatosan éppen ezért bízta ránk ezt a munkát. Bányai János tudta, hogy a kultúra és az irodalom nem rajongói tábor, nem elefántcsonttorony, nem elitklub, hanem a befogadói élmény átadása a lehető legszélesebb körben és befolyásolás. A kultúra és az irodalom befolyásolás. A gondolkodásra való ráhatás, a megváltoztatás lehetőségével és szándékával. Feltételezem, minden író, költő, esszéista, színházi ember ezt csinálja. Nem ez a célja, de ha jól csinálja, akkor ezt éri el. A befogadó, ha esztétikailag magas hőfokú kulturális élménnyel találkozik, megváltozik. Talán egyetlen percre, amíg becsukja és az ölébe ejti a könyvet. De ez éppen elég. Bányai János tudta ezt, és azon kevesek közé tartozott, akik hittek is ebben, és sohasem tartott ettől. Ezt tartom a mai ünnepélyes pillanat lényegének.

Hajnal Jenő, az MNT elnöke ünnepi beszédében elmondta, hogy egy olyan nagyszerű ember felújított, kibővített és átalakított egykori szülői házában vagyunk, aki tudósként, tanárként és emberként is már nagyon fiatalon mindent megtett azért, hogy ahol megjelent, ott a tájékozatlanság enyhülni kezdjen, a tudás pedig bővülni, gyarapodni tudjon.

— Ennek igazi tere és helye mindig az, amit a kultúra teremt maga köré, akár saját, akár más népekkel közösen. Ebben a megfoghatatlan, ugyanakkor kézzel tapinthatóan teremtett világban e ház és egykori lakója kapcsolatának titkát és rejtélyes megfejtésének az esélyét latolgatjuk ma magunkban. Azzal az egyszerű szándékkal, hogy egyidőben itthon és otthon lehessünk. Lehet-e felemelőbb érzés annál, mint amikor az ember egy sosem látott házban úgy érzi magát, mintha el sem jött volna otthonról? Ma itt én is így érzem magam, mégpedig egy olyan emlékház avatóján, mely egyszerre szeretné hirdetni a kultúra hagyománytól való elválaszthatatlanságát, közösségi és nemzeti voltát, de határtalanságát is egyben, névadója, Bányai János akadémikus szellemi örökségének jegyében, ugyanakkor abban a meggyőződésben, hogy minél közelebb engedünk másokat saját kultúránkhoz, annál több marad belőle nekünk is. Az elmúlt hetekben, napokban azt igyekeztünk megmutatni, ami az elmúlt években közösségünk szerves részévé, kincsévé nemesedett. Lehet-e felemelőbb érzés annál, mint amikor az ember egy sosem látott házban úgy érzi magát, mintha el sem jött volna otthonról? Kívánom, hogy az otthonosságnak ez a nagyszerű érzése teljesedjen ki testben-lélekben egyaránt akkor is, amikor vasárnap elmegyünk szavazni, hogy az egyetlen vajdasági magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget szavazatunkkal is támogassuk és megerősítsük abban, hogy jövő hétfőn és az azt követő napokban, hónapokban és években is az emberi tehetség, az alkotás határokat nem ismerő szárnyalása gyarapíthassa a vajdasági magyarságot, általa pedig egész nemzetünket.

Pásztor István, a VMSZ elnöke elmondta, mérhetetlenül boldog, mert ezen a napon egy dédelgetett álom valósult meg.

— Ezt azért tartom fontosnak, mert volt egy időszaka az életemnek, amikor szoros barátságba kerültem Bányai Jánossal, Faragó Kornéliának és Lovas Ildikónak köszönhetően. Akkor láttam, mi az az értelmiségi lét és értelmiségi gondolkodásmód, amilyet szeretnék megvalósítani. Nincsenek meg hozzá azok az adottságaim, melyek a tanár úrnak megvoltak. Ahogy ő viszonyult a közélethez, a mindennapjainkhoz, az aktuális kihívásokhoz, az örök időkre megkülönbözteti őt mindenki mástól. Egyfajta adósságként éltem meg annak a napnak a beteljesülését, ami bekövetkezett. Ezért vagyok boldog. Szeretnék köszönetet mondani Bányai János családjának, mert adományukkal lehetővé tették számunkra, hogy meghatározzuk a célt, hogy megfogalmazzuk azt, merre kell törekednünk. Mindaz, ami tárgyiasságában, szellemiségében ebben az épületben van, és ami ide be fog kerülni, az ezt a célt szolgálja. Köszönetet mondanék Lovas Ildikónak, mert volt benne bátorság ennek a folyamatnak az élére állni egy olyan időben, amikor méltatlan mondatok jártak azért is, ha csak annyit mondott: Jó reggelt kívánok! Köszönetem fejezem ki Hajnal Jenő elnök úrnak is, a kuratórium tagjainak és külön a magyar kormánynak az anyagi támogatásért. A 2016-tól 2020-ig tartó választási ciklusnak ez az épület az egyik legnagyobb közéleti teljesítménye. Ha azért jártuk az elmúlt hetekben a rónát, hogy a teljesítményünket felmutassuk, akkor a legnagyobb teljesítményt fel kell mutatni. És az utolsó pillanatban kell felmutatni, amikor az összes figyelmet ide tudjuk vonzani. Ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy rábólintsak arra, hogy ez a kampányban legyen, a mai nap legyen. Az emberek arról beszélnek, hol vannak a vajdasági magyar közösség központjai. Ma úgy beszélnek erről az emberek, hogy nem egymást akarják gyengíteni, hanem egymást akarják erősíteni, és ezeknek a központoknak a számát akarják felmutatni. Az, ami ma történik itt, és történni fog a mai naptól, az Bácsfeketehegyet újra a vajdasági magyar közösség egyik központjává emeli.

Az ünnepségen a felszólalókon kívül fellépett még Elor Emina színésznő is.


Még több kép!▼ 

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..