Ezen a napon született 1888-ban Fülöpháza-Kerekegyházán dr. Sántha György költő és magyar—német—francia szakos középiskolai tanár, aki kiemelkedő szerepet vállalt Kecskemét város szellemi és kulturális életében.
Kecskemét — 2023. február 17.
„Én mindig a Föld papja voltam, madarakkal, fákkal miséztem” — vésették fel e sorokat emléktáblájára az utókor képviselői Jakabszálláson, az Úr 2000. esztendejében.
„Jó barátság fűzte Veres Péterhez, Németh Lászlóhoz, Illyés Gyulához, Erdei Ferenchez. Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Sinka István, Erdélyi József és Tamási Áron is többször voltak a jakabszállási birtokának vendégei. […] Első verseskötete az 1915-ben megjelent A bánat harangzúgásában, a századforduló hangulatát idézi. Dr. Sántha György költészetének csúcspontja a harmincas évekre esik, ekkor születik meg A toronyőr és az Arany homokon nomád felhők alatt című verseskötete. Kecskemét város szóemblémája, az „aranyhomok”, innen, Sántha György harmadik, 1935-beli verseskötetének címéből vált közszóvá és halhatatlanná. Költeményeiben a népies életképet oldja fel gondolatisággal, egyéni érzelmekkel, keleties színekkel. Az alföldi puszta világát figyeli és éli: a Jakabszállás környéki gyümölcstermő aranyhomok, a bugaci puszta, az épülő asztagtemplomok, az aratók ősmozdulatának megéneklője. A következő verseskötete, a S maradunk a végtelenben című a háború miatt nem jelenhetett meg. A költő verseinek kéziratát a kabátja zsebében mentette meg 1944-ben. Az ötvenes évektől az akkori hatalom jóvoltából mellőzték, a közéletből kirekesztették, írásai ritkán jelenhettek meg. Ezekben az években (1944—1972) születtek nagy erejű, mélyenszántó gondolatokkal teli biblikus-filozófiai költeményei, melyekben a testté lett eszméről, a lélek tengeréről, a másvilági öröklét tisztaságáról vall felemelő tisztasággal, letisztult bölcsességgel, mélyen a hit áhítatában élve.” (Külső hivatkozás: ITT)
Dr. Sántha György 1974. február 18-án hunyt el Kecskeméten. Szeretett városában kereken harminc esztendeje (1993 óta) egy köz (III. Széchenyiváros) viseli nevét.
„Mikor hitek hevernek tetszhalottan / S álmok fakulnak gyilkos, lomha porban,
Hívlak, szétrombolt őstelkünkön állva, / Mesék magyar Ezeregyéjszakája.
Ragyogj le ránk és a sötét jelenre, / Gigászi álmok fényes fejedelme,
Kihez kábultan és szomjan kiáltok: / Jőjjön el a te szent álomvilágod.”
(Jókai — írta és 1925. február 28-án előadta dr. Sántha György)
Fényképezte: Martinek Imre
