Már haldoklik az éjszaka, mire kiérünk a poros város unott kőházai közül a Nagybecskerek-Belgrád útszakaszra. Előttünk a szabad róna kereksége, és máris elérjük azt az útkereszteződést, ahol a tábla jelzi, ott kell lekanyarodni jobbra, Erzsébetlak irányába. Miközben a Béga folyó töltésén kiépült aszfaltos úton haladunk, lassú csobogással kísér bennünket a csendes folyó, amelynek szőke fodraira égőpiros pántlikát tűz a hajnal ragyogása. Semmi élet, csak a csoportokba verődött varjak keringenek a kihalt bánáti tájban. Nem is csoda, hiszen még mélyen a télben járunk, ezt mutatja a kalendárium is. Megérkezésünket egy-két kutya jelzi a kis faluban. A vendégségbe érkezett vadászokat Csonka Gyurka elnök és Mezei Mihály alelnök fogadja, itt vannak már az újvidéki, a törökbecsei, a temerini, a totontálvásárhelyi és a belgrádi társak is. Kilenc óra körül jár az idő, amikor a nap sugarai áttörik a sűrű ködöt. Szabó András és Sarkai János fővadászok 120 személyt jegyeztek be a füzetükbe, és négy traktorra osztották a társaságot.
A falutól mintegy tíz kilométernyire elterülő nádast közelítjük meg a Császár-tó mentén. Felsorakozik a nagy csapat, mindenki Mezei Mihály utolsó utasításait figyeli. A zúzmarás nádasban elöl a házigazdák haladnak, őket követjük mi, vendégek. Akik nem tudnak áttörni a náddal fedett mocsaras földterületen, a Béga partján, azok a töltésen várják a vaddisznó megjelenését.
Annak ellenére, hogy a házigazdák jól ismerték a terepet, a vendégek közül sokan elmerültek a vízzel telt árokban. Átázott ruhájukat csak az első befejeztével sikerült valamennyire megszárítaniuk a tábortűz körül. A gazdag reggeli falatozása közben barátkoztunk, majd dél körül elindult a második kör. Még egy járhatatlan terep volt előttünk, a kutyák is jól dolgoztak. Már három óra körül járt az idő, lemenőben a nap is, amikor az elfáradt vadászok csoportokba verődve, leverten érkeznek a Béga töltésére. Sajnos, zsákmány nélkül indultunk vissza az erzsébetlaki művelődési otthonba. Meleg terem, terített asztalok vártak ránk. A házigazdák szokás szerint vadpaprikással kedveskedtek a vendégeknek, jó zene mellett folyt a szórakozás. A késő esti órákban vettünk búcsút Erzsébetlaktól, az ottani vadásztársaktól. åk egyébként jó kapcsolatot tartanak fenn már tíz éve az udvarnokiakkal, és évente legalább kétszer szerveznek közös vadászatot. Udvarnokon az idény megnyitásakor nyúlvadászaton vesznek részt az erzsébetlakiak, Erzsébetlakon pedig vaddisznóra hajtanak az udvarnokiak. Csonka György elmondta, ilyen találkozásuk még sohasem volt, eddig mindig került két-három vaddisznó puskavégre. A nyúl és a fácán ezen a területen igen ritka, de vaddisznó nagyon sok van. Kora tavasztól késő őszig nagy károkat okoznak a mezőgazdasági terményekben.
A vendégek abban a reményben búcsúztak el a házigazdáktól, hogy jövőre, talán jobban kedvez majd nekik a vadászszerencse.