Nem egy tipikus fesztivál az, amelynek meg van határozva az alapterülete, ahol az embernek vigyáznia kell, hova lép, merre kerüli a tömeget, hiszen mindvégig észben kell tartania, hogy egy várban tartózkodik, toronymagasan, s ez akár veszélyes is lehet. Sajnos nem múlik el év úgy, hogy valaki ne zuhanna le a várfalról a merészsége miatt, vagy éppen azért, mert azt gondolja, egy félreeső hellyel megspórolja magának a nyilvános wc-k előtti sorban állást. Szerencsére a többség azért vigyáz magára, amikor bulizik.

A várban megrendezett fesztivál nyújtotta élmény különös érzelmek egyvelege, egyszerre izgalmas és szorongató. Izgalmas, mert a macskakövek, az alagutak és a várfal sajátos hangulatot kölcsönöz a helyszínnek. A szűk járatokon való közlekedés, az árral való sodródás azonban bezártságérzést is kelthet az emberben, s a temérdek bulizó egy idő után meglehetősen fárasztóvá, nyomasztóvá válik. 

A motozás, melyen a látogatók kénytelenek átesni, mielőtt belépnének a fesztivál területére, kellemetlen eleme a bejutásnak, ám tudván, hogy ezek az intézkedések a mi biztonságunk érdekében is történnek, igyekszünk rajta gyorsan átesni. A fesztivál árait sem a hazai fogyasztók pénztárcájához igazították, de legalább a belépőt olcsóbban, elővételben pedig valóban kedvezményesen vehették meg a Szerbiából érkezők.

Amivel viszont nem lehet mit kezdeni, az a rengeteg szemét, mely már a Péterváradra vezető híd újvidéki oldalán tornyosulva jelzi, hogy fesztivál van a városban. A szemét mennyisége a fesztivál helyszínéhez közeledve egyre csak gyarapszik, a Duna sem ússza meg hulladék nélkül. Rossz nézni, hogy milyen igénytelenséget hoz ki az emberekből a tudat, hogy végre kiereszthetik a fáradt gőzt, és csak remélni lehet, hogy a fesztivál után rendbe teszik a helyszínt. Nagyon jó látni ellenben — és talán minden idáig vezető bosszúságért kárpótol —, hogy mennyire felszabadultak, és milyen jól érzik magukat a fiatalok. A könnyűzenei kínálat palettája igen széles, húsz helyszínen csaknem négyszáz fellépő váltotta egymást a késő délutáni óráktól a kora reggeli fellépésekig. A javarészt mainstream fellépők persze így sem elégíthetik ki minden fesztiválozó igényeit.

A legjelentősebb előadó az idén kétségkívül a zárónapon fellépő Prodigy volt, ezt bizonyítja a vasárnapi rekordszámú közönség is. Természetesen óriási bulit csapott a zenekar, mindenki kitombolhatta magát a koncerten. Akkor is, ha csak messziről hallgatta a zenét, de főleg, ha a színpadon vagy a kivetítőn nézte a show-t. Persze mindennap meg lehetett hallgatni néhány ismertebb előadót. Ellie Goulding, David Guetta, Bastille, Wiz Khalifa, Nicky Romero, Dave Clarke, Robin Schulz és még nagyon-nagyon sokan mások is hatalmas bulikat csináltak. A különböző zenei stílusok és a rétegzene iránti rajongók a színpadok közül válogathattak. A Main Stage mellett volt Dance Arena, Fusion Stage, Silent Disco és persze sorolhatnánk még. A tér akusztikája meglepően jól működött, a zene nem mosódott össze, a kialakított színpadoknak ellenben abszolút erőteljes volt a hangzásuk.

A szervezők a látványt sem aprózták el. Igaz, hogy az erőd díszítése kimerült a város karácsonyi díszeinek felfüggesztésében, de a fő koncertekre azért pazar tűzijátékot rendeztek, mely láthatóan napról napra lenyűgözte a közönséget, és sokaknak felejthetetlen élményt nyújtott.

Összességében élménydús volt a 2016. évi Exit Fesztivál (is). Nem véletlenül nyerte el 2007-ben és 2013-ban is a legjobb európai fesztivál díját és más rangos elismeréseket. Ha az ember legyőzi a tömegiszonyát, és átadja magát a fesztiválélménynek, minden bizonnyal a nyarának egy fénypontja lesz ez a néhány nap. Ehhez persze a jó társaság elengedhetetlen.

A buli július 14-e és 17-e között folytatódik a Seadance Fesztiválon, a montenegrói Budván. Fellép a többi közt Skrillex, a Black Coffee, a Lost Frequencies, Jeff Mills és még sokan mások. Vagyis szintén felejthetetlennek ígérkezik a folytatás.

Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág