Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, hogy milyen is lehetett a sok-sok évszázaddal ezelőtti hőskor zenéje. Vajon léteztek-e zenei stílusirányzatok Szent István korában? A válasz egyértelmű: igen, léteztek. Mivel a pogányság és a kereszténység szelleme abban az időszakban egyaránt befolyásolta az embereket, a zenei alkotásokat is e szellemiségek keveredése jellemezte.
|
Ó Szent István dicsértessél…
Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De főkképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa! Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat! Szent István, nézz Mennyből le a szép magyar népedre! Boldogságos Szűzanyánknak, mint magyarok Asszonyának Föláldoztad Hazánkat, szentelted Koronánkat! Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat! Szent István, nézz Mennyből le a szép magyar népedre! Azért is hálaadással, ünnepélyes vigassággal Mi együtt örvendezünk, szívünkből emlékezünk! Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat! Szent István, nézz Mennyből le a szép magyar népedre! Mi, kik Téged Pártfogónknak választottunk, Szószólónknak, Szólj Istennél érettünk, légy mindenkor mellettünk! Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat! Szent István, nézz Mennyből le a szép magyar népedre!
(pusztinai csángó néphimnusz)
|
Körülbelül három nagyobb csoportba sorolhatók a Szent István korabeli zenei stílusok. A pogányság szellemiségéhez kétségtelenül a sámánizmus zenéje kapcsolódik legjobban. A lélekvallásnak nevezhető sámánizmus a kor egyik legmeghatározóbb zenei ágazata volt. A sámán vagy táltos transzban, illetve révületben mutatta be zenei műveit. Elmaradhatatlan hangszere a dob volt, mivelhogy az önkívületi állapot előidézésére ez a hangszer számított legalkalmasabbnak. Az ütős hangszer által keltett rezgések hatására az emberi agy szokatlan állapotba került. Általában furulyaszerű hangszereket is használtak még a szertartásokon.
A pogányság szellemiségét idővel felváltotta a keresztény szellemi irány és világnézet. Megjelentek a gregorián énekek, avagy megszületett a kereszténység zenéje. Szent István korában számos külföldi szerzetes és lovag érkezett az országba, és magukkal hozták a kultúrájukat is. A Szent István alapította püspökségekben számos éneklő pap és kanonok is tevékenykedett. Ők a korszakban ismert mintegy négyezer dallamból akár ezret is ismerhettek.
A gregorián dallamoknál azonban jóval több volt a népdal, illetve az úgynevezett sirató, amely a legközkedveltebbé a lakosság körében vált. Siratóénekek már a honfoglalás előtti időkben is voltak. Először diatonikus, majd pentaton dallamra épültek, és szájhagyomány útján terjedtek.
A stílusok rövid ecsetelése után felmerül a kérdés: vajon napjainkban hallható-e még néhány Szent István korának zenei darabjai közül? A válasz ezúttal is: igen. Például a Kecskés együttes jóvoltából. A történelmi muzsikát kiválóan játszó zenekar fő forrásául a Szent István, Könyves Kálmán, Szent László vagy Nagy Lajos korabeli, különféle kódexekben és kéziratos könyvekben fennmaradt zenei darabokat választja. Ezenkívül természetesen a népi hagyományokból is merítenek ihletet. A folklór egyes moldvai változatai ugyanis még ma is élnek és gyűjthetők. Zenei estjeiken a történelem, az irodalom és a zene együtt jelenik meg, komplex élményt nyújtva a hallgatóságnak. Repertoárjukban a többi között fellelhető az Ó, Szent István, dicsértessél népének, a Magyar Szt. István király népballada vagy a Minden titkot ismerő, dicsérő Nagyasszony kezdetű ókori himnusztöredék.
