Az idei csapatversenyek legeredményesebb versenyzői az eredményhirdetés után - Fotó: Máriás Endre

Az idei, sorrendben XII. Nyári Ifjúsági Játékokon a magyarországi pop- és rockzenei színtér legkiválóbb előadóin kívül szerbiai és külföldi fellépők is szórakoztatták a közönséget, ám a viszontagságos időjárás és a viszonylag magas jegyárak miatt jóval kisebb volt az érdeklődés a programok iránt, mint ahogyan azt a fesztivál látogatói az elmúlt évek során megszokhatták. Akadtak azonban pozitívumok is a fesztiválon, mint például a Még élünk sátor vagy a csapatversenyek, amelyek során a különféle versenyszámokban szerzett pontszámok összesítése után kiderült: az idén a Gogeta nevű csapat bizonyult a legjobbnak, így elnyerte az idei Játékok bajnoka címét. A vetélkedősorozat ezüstérmese a Beer Brothers, a bronzérmese pedig az Agyon csapat lett.
A szervezők igyekeztek a látogatók minden igényét kielégíteni, legyen szó akár a higiéniai feltételek, akár a szórakozási lehetőségek megteremtéséről, akár a résztvevők biztonságának szavatolásáról vagy a program összeállításáról. Az idén a magyarországi pop- és rockzenei színtér legkiválóbb előadói mellett szerbiai és külföldi fellépők is szórakoztatták a közönséget, de fellépett például a Bëlga, a Beatrice, a Mystery Gang, a Road, a 30Y, az Alvin és a Mókusok, Ganxta Zolee és a Kartell, a Turbo, a Nemjuci, a Dalriada, az Anselmo Crew és még sokan mások. Az elektronikus zenei fellépők közül mindenképpen ki kell emelni az AS FM lemezlovasait, akik egy egész éjszakás exkluzív bulit tartottak a helyszínen, kizárólag a Nyári Ifjúsági Játékok tiszteletére. Az idősebb korosztály képviselői számára is izgalmas vendégeket hívtak a program összeállítói, elég, ha csak Demjén Ferencre vagy a Republic együttesre gondolunk.
A viszontagságos időjárás és a viszonylag drága jegyek - a napijegy 600 dinárba került, a fesztivál egész idejére szóló belépőt pedig 2100 dinárért vásárolhatták meg a látogatók - vélhetően együttesen idézték elő azt, hogy az idén a Nyári Ifjúsági Játékok helyszínén jóval kisebb volt a tömeg, mint az elmúlt évek során, különösen, ha arra az ominózus nézőcsúcsra gondolunk, amit néhány évvel ezelőtt, közvetlenül a népszerű zenei tehetségkutató műsorban aratott diadalát követően Rúzsa Magdi állított fel, és amit azóta sem közelített meg senki a fesztivál eddigi történetében.
Volt azonban pozitívuma is a fesztiválnak, például a Nyári Ifjúsági Játékok lapja. A rendezvény látogatói körében igen nagy népszerűségnek örvendő Játékos Magyar Szóban a készítői az idén is igyekeznek naprakészen, ugyanakkor stílusosan tájékoztatni a fesztiválozókat az előző napok eseményeiről és a következők várható programjairól is. A Játékos csapatát az idén Szögi Csaba vezette. Elmondta, nagyon örült annak, hogy ezúttal egy teljesen megújult, tettre kész fiatalokból álló csapattal készíthette a lapot.
- Mindennap tarka és sokszínű hangulatjelentéseket próbáltunk adni a fesztivál látogatói számára az előző napi programokról, illetve igyekeztünk felhívni a figyelmüket a következő nap legizgalmasabb programjaira is, mindezt lezser, fiatalos, olvasmányos formában, a lehetőségekhez képest látványosan, sok-sok képpel illusztrálva, azaz pontosan úgy, ahogyan azt a fesztivál olvasóközönsége elvárja tőlünk - magyarázta Szögi Csaba, majd hozzátette, hogy ezúttal valóban nagyon jó csapat jött össze, melyben olyan tehetséges fiatalok kaptak helyet, akikkel öröm volt együtt dolgozni.
A Nyári Ifjúsági Játékok rendezvénysorozatának egykor az alapját képező, az utóbbi években viszont már jóval kevesebb figyelmet kapó csapatjátékok most újra nagyon népszerűek voltak a fiatalok körében, elsősorban annak köszönhetően, hogy - az idei csapatversenyekre ugyan mindössze harmincnégy csapat nevezett be, ráadásul közülük kettő nem is jelent meg a vetélkedőkön - a csapatversenyeket szervező csoport tagjai igencsak kitettek magukért annak érdekében, hogy a szárazföldi ügyességi játékok és a sportvetélkedők (röplabda, futball) jó hangulatban teljenek és emlékezetes pillanatokat szerezzenek mind a résztvevőknek, mind a nézőknek.
- A játékok mellett a csapatok a színpadi produkcióikat is bemutatták a zsűrinek, de éjszakánként az újdonságnak számító ún. éjszakai küldetést is teljesíteniük kellett a versenyzőknek. A résztvevők este kilenckor kaptak egy-egy borítékok, melyben rejtvényszerűen megfogalmazott utasítás szerepelt arra vonatkozóan, hogy milyen küldetést kell teljesíteniük az éjszaka folyamán. Akik teljesítették a feladatot, természetesen pluszpontokat kaptak. A műveltségi vetélkedő az idén is két részből állt. Az első fordulóban a résztvevőknek írásbeli feladatsort kellett megoldaniuk. A legjobban teljesítők a nagyszínpadon megrendezett szóbeli döntőben mérték össze tudásukat. A csapatversenyek az ún. őrültségekkel zárultak, melyeken természetesen nem volt kötelező részt venniük a csapatoknak, viszont sok pluszpontot lehetet velük szerezni, és ez jelentős mértékben hozzájárulhatott a végső sikerhez - fejtette ki Gergely Gabriella, a szervezőbizottság tagja, akitől megtudtuk, hogy a szárazföldi játékok keretében nagyon izgalmas versenyszámokban kellett részt venniük a csapatoknak. A visszajelzések alapján tudjuk, hogy ezt valamennyien rendkívüli módon élvezték. Az egyik legnépszerűbb játék az ún. Superman volt, ami abból állt, hogy a csapattagok lefeküdtek egymás mellé a földre, majd az egyikük előrenyújtott kézzel merőlegesen rájuk feküdt, és a többieknek úgy kellett őt elgörgetniük A pontból B pontba, hogy a legutolsónak mindig előre kellett szaladnia, a többiek elé kellett feküdnie, a görgetett személynek pedig eközben semmilyen testrésze nem érhetett le a földre. Szintén népszerű volt az ún. Kolibri játék is, melynek a lényege az volt, hogy három csapattagnak röptetnie kellett egy negyediket, akinek a szájában szívószál volt, és a megfelelő pontoknál le kellett őt engedni egészen a földig, hogy a szívószállal kiszippanthassa a földre helyezett poharakból az üdítőt.
A csapatokat az idén lájkolhatták is a szerevezők. Azok, akik valamiben segítséget nyújtottak nekik, valamiféle tevékenységükkel maradandót alkottak, vagy egyszerűen csak szimpatikusak voltak számukra, azokra Like feliratú matricákat ragaszthattak, melyeket a végelszámolásnál ugyancsak pluszpontokra válthattak be a versenyzők.
Az idei rendezvény egyértelműen legsikeresebb programhelyszíne a Még élünk sátor volt, ahol az esti bulikon kívül színházi produkciók, akusztikus koncertek és hangulatos koncertfilm-vetítések várták az érdeklődőket, na meg persze az elmaradhatatlan rockzene - minden mennyiségben.
- Nagyon örülök annak, hogy ilyen nagy volt az érdeklődés a Még élünk programjai iránt. Ez a siker valószínűleg annak is volt köszönhető, hogy a többi programhelyszínen zömében elektronikus zene szólt, igazi rockzenét viszont szinte csak nálam hallgathattak a fiatalok - magyarázta a Még élünk főszervezője, Döme Zoltán-Bimbó. Elmondta, némi nehézséget ugyan okozott neki a programszervezés során az, hogy a színházi előadásokat a kora délutáni órákban kellett kezdeni, a későbbi időpontokban ugyanis már a más helyszínek zaja átszűrődött volna, és akadályozta volna ezeknek a zavartalan lebonyolítását, ám végül ezt a problémát is sikerült áthidalni. Arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz megtalálni az egyensúlyt azok között a programok között, amelyek vonzóak voltak a fiatalok számára és azok között, amelyek értéket is közvetítettek számukra, a szervező kifejtette: az ő esetében mindez rendkívül sok időt vett igénybe, ugyanis - amint fogalmazott - sokszor le kellett ülnie, és el kellett gondolkodnia azon, mit hogyan lehet, illetve mit hogyan nem lehet megvalósítani a fesztiválon. Kérdésünkre, hogy a következő Játékokon is lesz-e Még élünk sátor, Döme Zoltán elmondta: nem szeretne elhamarkodott kijelentéseket tenni, mivel tavaly éppen ennek az ellenkezőjét jelentette ki, azután pedig mégis sikerült megegyeznie a szervezőkkel.
A Még élünk sátorban tartották meg a Nyári Ifjúsági Játékok első tíz évét feltáró Ünnepnapok a ligetben című kötet bemutatóját is. A szerzők - Gruik Zsuzsa, Illés Eszter és Szögi Csaba - Csillik Blanka kérdéseire válaszolva elmondták, a könyv szerkezetileg három egységre osztható, a visszaemlékezésekre, a csapatjátékok eseményeinek összefoglalására és az egykori szervezőkkel készült interjúkra.
- A Nyári Ifjúsági Játékok első tíz évének krónikája mellett a kötetben olyan interjúk is szerepelnek, amelyek tavaly, a jubileum évében készültek. Eredetileg ugyanis akkor szerettük volna megjelentetni a kiadványt, amelyben visszaemlékezünk magukra a rendezvény alapját képező játékos csapatvetélkedőkre, a programokra és a különféle éjszakai eseményekre is. Interjúk olvashatók benne a résztvevőkkel, a szervezőkkel és az elmúlt tíz év meghatározó fellépőivel, de archív újságcikkek is találhatók a könyvben, melyet rengeteg hangulatos fotóval illusztráltunk - magyarázta Szögi Csaba, majd hozzátette: a kötet jelentőségét véleménye szerint magának a fesztiválnak a jelentősége adja, az a nagyszerű kezdeményezés, amely az elmúlt évek során rendkívül sokat változott ugyan, de még mindig nagyon fontos szerepet tölt be a vajdasági magyar fiatalok életében.
- Nagyon örültem annak, hogy jóval többen eljöttek a könyvbemutatóra, mint amire számítottunk, hiszen úgy érzem, ez eleve egyfajta elismerését jelenti a munkánknak - hangsúlyozta Illés Eszter, a kötet egyik szerzője. - A kötet szerzői közül Csaba felelt a szubjektív visszaemlékezésekért, Zsuzsa foglalkozott a csapatversenyekkel, minden évet külön-külön feldolgozva, jómagam pedig interjúkat készítettem a szervezőkkel arról, hogyan emlékeznek vissza a kezdeti időszakra és a rendezvény fejlődésére, illetve mit jelentett számukra a fesztivál. A munka során az volt a legfőbb célom, hogy dokumentáljam a fesztivál azon időszakát, amely véleményem szerint rendkívüli jelentőségű a vajdasági magyar fiatalok életében, illetve a Játékokon felnőtt generációk fejlődésében is. Tehát valamiféleképpen tisztelegni szerettem volna az ötletgazdák és az ötletet megvalósítók előtt, mert úgy érzem, nagyon sokat köszönhetek, köszönhetünk nekik - fejtette ki Illés Eszter.
A kötetbemutató után a szerzők az összesereglett nézőkkel együtt jó hangulatú nosztalgiázásba kezdtek, különféle történeteket elevenítve fel. A beszélgetés során szinte mindenki egyetértett abban, hogy a Nyári Ifjúsági Játékok rendezvénysorozata rendkívül sokat változott az elmúlt években, nem feltétlenül előnyére. Többen nehezményezték a csapatversenyek és a délutáni programok háttérbe szorulását, illetve hangsúlyozták azt is, hogy a kommercializálódás egyáltalán nem tett jót a rendezvénynek, mivel ezáltal elveszítette azt az egyediségét, azt a varázsát, amelyet más fesztiválokhoz képest többletként tudott nyújtani a fiataloknak, akik vélhetően éppen ezért látogatják jóval kisebb számban, mint a kezdeti időszakban.
A rendezvény zárónapján, az ünnepélyes eredményhirdetés előtt a csapatok átadták a kötelező feladatként készített kabalaállataikat az óvodák képviselőinek, ilyen módon járulva hozzá a legkisebbek szórakoztatásához is. A versenyszámokban szerzett pontok összesítése után az idén a Gogeta nevű csapat bizonyult a legjobbnak, így elnyerte az idei Játékok bajnoka címét. A vetélkedősorozat ezüstérmese a Beer Brothers, a bronzérmese pedig az Agyon csapat lett. A negyedik helyen az Acélszív, az ötödiken pedig a Beerka csapata végzett. Az eredményhirdetés utáni záróest látogatóinak a folyamatos esőzés ugyan nem kedvezett, vélhetően sokakat el is riasztott a koncerteken való részvételtől, ám azok, akik ott voltak, cseppet sem zavartatták magukat, hanem remek hangulatban bulizták végig az utolsó napot (is), hogy egy év múlva újra visszatérjenek a zentai Népkertbe, a Nyári Ifjúsági Játékok - vagy ahogyan a szervezők fogalmaztak: a Délvidék legnagyobb bulijának helyszínére - abban bízva, hogy a rendezvény újra visszanyerheti majd azt a mára kissé megkopott varázsát, amely egykor nemcsak különlegessé, hanem egyedülállóvá és megismételhetetlenné is tette.