Víz, víz... Szabó Attila fotója

Nagykikinda községben az árvíz nem veszélyeztette a lakosságot, de a belvíz súlyos gondokat okozott több településen. A legkritikusabb helyzet Kisoroszon volt, ahol rövid idő alatt több mint száz liter csapadék zúdult az utcákra és a környékre. A feltörő talajvíz, amely ellepte a szántókat, kerteket, fóliasátrakat, udvarokat, legalább százötven családi házat és gazdasági épületet veszélyeztetett. Nagy problémát okozott az is, hogy felelőtlen polgárok szeméttel, hulladékkal dobálták tele a csatornát. A lakosság azonnal munkába állt. Felmérték a helyzetet, segítségért fordultak a községi válságtörzshöz, de miután látták, hogy az illetékesek késlekednek, önerőből kezdtek hozzá a mentéshez. Saját költségükön kibérelték a helybeli téglagyár munkagépét, és sorra vették az árkokat, valamint a főcsatornát. Hamarosan intézkedett a válságtörzs is, két markológépet irányított a településre. Amikor mi ott jártunk, a vízzel folytatott küzdelem nyolcadik napján, úgy tűnt, a veszély múlóban van, a helyzet valamennyire rendeződött. A kertekből és az udvarokból kifolyókat ástak az emberek, a frissen kimélyített árkok megteltek. A Dózsa György utcában elbeszélgettünk egy-két háztulajdonossal, akik természetesen még akkor is nagyon idegesek voltak, de már a megkönnyebbülés jelei látszottak rajtuk. Megmutatták, meddig állt a víz a kertben és az udvarban, panaszkodtak, hogy a szobákban érződik a doh és a penész szaga, néhol mállik a vakolat. És fohászkodtak, hogy mostanában ne legyen több eső, mert már nagyon ráuntak az ,,égi áldás"-ra.
A helyi közösség irodájában Kabók Imre fogadott minket, a falu nemrégiben megválasztott elnöke, akinek szinte még arra sem volt ideje, hogy megszokja új tisztségét, máris komoly feladattal kellett szembenéznie.
- A csatornarendszer pár évvel ezelőtt készült, de most bebizonyosodott, hogy nem volt megfelelően karbantartva, nem tudta elvezetni az összegyűlt belvizeket. Az árkok mélyítése még nem fejeződött be, a munka folytatódik. A lakosság közreműködése nagyon jelentős volt, de olyan mennyiségű földet kellett megmozgatni, ami kézi erővel lehetetlennek bizonyult. Mivel nem mertünk várni, egyedül vágtunk bele, de utána megértésre találtunk a községi válságtörzsnél, amelynek a tagjai továbbra is segítenek. Hamarosan meg kell oldanunk az árkokból kikerült föld elszállítását, a másik veszélyforrás a szennyvízmedrek átfolyása, valamint azok a kis tavak, amelyek a kertekben maradtak. A legnagyobb gond, hogy több mint tíz lakóházon repedések keletkeztek. Szerencsére senkit sem kellett kiköltöztetni, de az épületek károsodását csak a víz teljes visszahúzódása után tudjuk igazán felmérni - vázolta a helyzetet Kabók Imre.