A karácsonyi ünnepkör zárása és a farsangi időszak kezdete is január 6-a, vízkereszt napja. Ilyenkor szedik le a karácsonyfát. ,,Vízkereszt napja Boldogaszszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek Augustus császár tisztességére. A keresztények pedig a magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni" - olvashatjuk Bod Péter tollából. E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. Egyik legrégibb egyházi ünnepünk ez. A 4. században még ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet. Az egyház ezen a napon emlékezik Jézus megkeresztelkedésére, emellett pedig a napkeleti bölcsekre, Gáspárra, Menyhértre és Boldizsárra, akik Jézus születésekor megjelent betlehemi csillagot követve uralkodónak kijáró tisztelettel hódoltak a kisded Jézus és édesanyja, Mária előtt.
A liturgikus vízszentelést - ebből ered a magyar elnevezés - vízkereszt vigíliáján, január 5-én végzik a templomban. A megszentelt vizet a katolikus falvakban háromkirályok vizének nevezték, és sokféle hiedelem fűződött hozzá: meghintették a ház ajtaja előtt a földet, hogy a gonosz elkerülje a házat, gyógyítottak vele, s a kútba is öntöttek belőle.
Ma is szokás még a vízkereszt napi házszentelés. Ekkor a helybéli plébános meglátogatja híveit, megáldja a ház népét és a jószágot, majd az ajtók szemöldökfájára krétával felírja a háromkirályok nevének kezdőbetűjét, a G-M-B betűket és az évszámot. Először a 16. századból van rá adatunk. A pap kíséretében angyaloknak és háromkirályoknak öltözött fiatalok jártak házról házra, és Jézus születését ábrázoló kép előtt többnyire verssel, énekkel köszöntötték az ,,Új király”-t. Így alakult ki a háromkirályjárás szokása. A kolozsvári jezsuiták a 18. század eleji feljegyzésében maradt meg ennek egyik legrégibb szövege. A vízkereszti magyar szokások közül külföldi látogatók már a XV. században jellegzetes magyarországi jelenségnek nevezték a papság vízkereszt-napi alamizsnagyűjtését.
A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgatható csillaggal háromkirályok képében köszönteni. A csillagéneket vagy a párbeszédes vízkereszti játékot néha leányok adják elő.
A házszentelést pap hiányában a családfő is elvégezheti, majd oltalomként felírja a G+M+B+07 rövidítést, melynek megtartó erejét mindazok tanúsítják, akik évről évre nemcsak a népszokás üres gépiességével nyúlnak a krétához, hanem a hit munkálkodását engedik kiteljesedni lelkükben és gondolatvilágukban egyaránt.