Visszatekintés: Szemekbe zárt titkok
Brasnyó Zoltán
2018.07.19.
LXXIII. évf. 28. szám
Visszatekintés: Szemekbe zárt titkok

Virtuóz történetmesélés, delejező érzelmek, mesteri színészi játék.

Ez volt 2009-ben a Szemekbe zárt titkok, az elmúlt évtizedek legjobb argentin filmje, mely a következő évben megkapta a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar-díjat, ám mégsem emiatt kell megnézni.

Hollywood is látott benne fantáziát, ezért 2015-ben elkészült az amerikai verzió is Nicole Kidmannel és Julia Robertsszel. Erről viszont még beszélni, írni sem érdemes. Csupán szánalmas másolata Juan José Campanella eredeti mesterművének, mely az internetnek hála, ma már csúcsminőségben is megnézhető.

A sztori egy brutális gyilkosság körül bonyolódik, mely évtizedeken át meghatározta azoknak az embereknek az életét, akik közvetlenül vagy kívülállóként tanúi voltak a történteknek. A film emellett egyértelműen a szerelemről szól, lírai módon meséli el előbb egy fiatal házaspár síron túl is örökké tartó szerelmét, majd két tétova ember beteljesülni sehogyan sem akaró, mélyen emberi és gyarló érzésekből fakadó vonzalmát, mely tucatnyi éven át ért, formálódott, még egymástól távol is. Mélyen a felszín alatt mégis ott a gyilkosság, egy szép, fiatal tanárnő megerőszakolása és megölése, mely sohasem veszik a feledés homályába, valamint az ifjú férj vigasztalhatatlansága, mely idővel megszállottságba csap át.

Mindez 1974-ben történt, amikor Argentína éppen egy mocskos háború és a diktatúra mezsgyéjén járt. Egy fiatal rendőrtiszt, a sármos és jóképű Benjamín Espósito (Ricardo Darín) kapta meg az ügyet, aki huszonöt évvel később, nyugdíjba vonulása után, túl egy váláson éppen arra készül, hogy memoárjaiból építkezve regényt írjon az esetből. Felkeresi gyönyörű felettesét, a felső középosztálybeli Irene Menéndez Hastingst, akit Soledad Villamil játszik el briliánsan. Irene családos asszony lett, gyermekei már cseperednek, Benjamín pedig ennyi év után azt kéri tőle, hogy olvassa el készülő regénye első vázlatát. Már ’74-ben, az első találkozásukkor egymásba szerettek, ám Irene ekkor már jegyben járt, ezért elfojtják mindazt, amit éreznek, ami a kezdetektől fogva körbelengi őket. Két történetszál fut egymás mellett, több ponton is elkülönülve térben és időben.

Az egyik a Benjamín és a megözvegyült férj, Ricard kapcsolata, akinek életét teljesen átformálta felesége szörnyű halála. Mindketten megszállottan keresik a gyilkost, és próbálják helyére tenni a dolgok erkölcsi rendjét. A másik, romantikus, sőt, több ponton erotikus násztáncra emlékeztető vonal Benjamín és Irene elsőre teljesen komolytalannak tűnő flörtölésével kezdődik, később azonban egy súlyos jelenetben mérföldkőhöz érkezik, mely a film egyik felejthetetlen momentuma lesz.

Irene a feltételezett gyilkosra verbálisan zúdítja rá szexualitását, megsemmisítően és kegyetlenül, miközben latba veti felsőbbrendűségét és társadalmi státuszát. Ben és Irene kapcsolata végül a ki nem mondott szavak és az egymás iránti rajongás egyre nyilvánvalóbb útjára sodródik, végül pedig... Nos, ezt nem szeretném elmondani.

A filmben mesteri történetmesélést láthatunk, mely hol a jelenbe, hol pedig a múltba küld bennünket. Rövid történetek, magukkal ragadó karakterek, vicces és megható pillanatok váltják egymást, mindezt pedig Emilio Kauderer zseniális zenéje teszi teljessé. A kezdetben még egy kissé bonyolultnak tűnő történetszálak kibogozása során mindenféle eltemetett titokra derül fény, újabb tragédiák következnek be, a kirakós darabjai pedig a végén mind-mind a helyükre kerülnek.

A Szemekbe zárt titkokban felsejlik a ’70-es évek korrupt argentin politikai szcénája, ennél viszont sokkal fontosabb, hogy miközben ámulva figyeljük ezeket a forróvérű, szenvedélyes embereket, rájövünk majd, hogy mi mennyire rezignáltak, magunknak valóak és kiábrándultak is vagyunk hozzájuk képest — még úgy is, hogy mindaz, amit látunk, nyilván fikció. Szerencsére a magyar szinkron is parádésra sikeredett, ezért így is bátran érdemes megnézni.

A film elejének egyik kulcsmomentuma, amikor Benjamín — álmából felriadva — egy papírra lejegyzi a temo, azaz a félek szót. A férfi huszonöt éven át egy hibás írógépen dolgozott, melyen sohasem működött az A betű. A film végére viszont a makacs gép csak megadja magát, így Benjamín egy A betű segítségével a Temo szót a Te Amo mondatra, azaz Szeretlekre változtatja. A szimbolizmuson és a romantikán túl persze krimi is akad bőven, hiszen Ben és kollégája, az alkoholista Sandoval (a film legviccesebb karaktere, akit Guillermo Francella személyesít meg, ugyancsak parádésan) folyamatosan nyomoznak, sőt, egy focistadionban forgatott, izgalmas üldözésben is részt vesznek.

A Szemekbe zárt titkok egy valóban mesteri, érzékeny, sőt, érzéki film, melyet egyszerűen látni kell.


Nyitókép: Imdb.com

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Film rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..