- avagy ott a hazám, ahol dolgozom
XVI. Benedek pápa Német László SVD atyát, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát nagybecskereki megyés püspökké nevezte ki.
Német László 1956. szeptember 7-én született a vajdasági Hódságon. Szabadkán érettségizett, majd 1977-ben belépett az Isteni Ige Társaságába (Societas Verbi Divini), azaz a verbita missziós szerzetesrendbe.
Lengyelországban végezte szerzetesi, filozófiai és teológiai tanulmányait. 1982. szeptember 8-án tett szerzetesi örökfogadalmat, 1983-ban szentelték pappá.
1987-től 1990-ig katolikus egyetemi lelkész volt a Fülöp-szigeteken. A Gergely Egyetemen dogmatikából szerzett doktorátust 1994-ben. Tíz évig az osztrák rendtartományban élt. Tanított az ottani és a lengyelországi verbita, illetve a zágrábi jezsuita főiskolán.
2004 tavaszán települt át Magyarországra, mivel a verbita rend általános rendfőnöke 2004 februárjában kinevezte magyarországi tartományfőnöknek. Ezt a megbízatást 2007. május 1-jéig látta el.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006. július 15-én választotta titkárává és a testület szóvivőjévé.
* Amikor megtudta, hogy XVI. Benedek pápa önt nevezte ki Nagybecskerekre megyés püspöknek, mi volt az első gondolata?
- Az, hogy ezt nem fogadhatom el. Az Apostoli Nunciatúrán voltam éppen a szentszéki nagykövetnél, ő szokta az ilyen híreket továbbadni, de ő nem úgy hívott, hogy akar valamit közölni velem, hanem hogy beszéljük meg a vegyes bizottság következő ülésének a napirendjét, és így teljesen váratlanul ért a hír. Az első reakcióm az volt, hogy ez túl sok. Csaknem két órát beszélgettünk, áttekintettük, hogy mi szól mellette és mi ellene. Az életemben annyi minden történt, annyi helyen dolgoztam és annyi különféle feladatot láttam el, s bizonyos értelemben ez mind előkészület lehetett, és akkor mondtam igent.
* Az életrajzában olvastam, hogy Hódságon született. Éppen Hódságon vagy valamelyik környékbeli kisfaluban? Csak azért, mert Hódságon nagyon kevés magyar lehet.
- Hódságon születtem, Odžaci, ahogy most szerbül hívják. Hódság volt a régi magyar neve, vagy Odzsák, miként a németek nevezték. Dunai sváb település volt, melyet, miután kiűzték a törököt a Délvidékről, 1756-ban alapítottak. 1945-ig volt elsősorban sváb település, azután teljesen megváltozott az etnikai összetétele.
* 1756-ban született Mozart, és akkor alapították az apatini sörgyárat.
- Ugyanaz a bevándorlóhullám érkezett akkoriban erre a vidékre. A mai Szlovákia területéről jöttek még evangélikusok és katolikusok, szlovákok és magyarok, az 1700-as években kezdődött a nagy betelepítés, sok német jött akkor, és magukkal hozták a sörfőzés tudományát. Az apatini sör ma is nagyon híres, bár a tulajdonosa átvitte szinte az egészet Belgrádba, csak a név maradt meg és néhány kisebb gyárrészleg, a gyártás Belgrádban folyik, de az apatini sör még mindig nagyon jó.
* Hogy tudott megmaradni magyarnak, hiszen Hódságon akkor - magyar szempontból - teljesen kisebbségi közegben nőtt föl.
- Olyannyira kisebbségiben, hogy az utcánkban a miénk volt az egyetlen család, amely magyarul beszélt. Volt ugyan egy másik magyar család is, de azoknál már otthon sem beszéltek magyarul. Tehát kétnyelvűen nőttem fel: otthon magyarul beszéltünk, de kint az utcán már szerbül. Ez, bizonyos értelemben, megkönnyítette az életemet, mert ezáltal könnyebb volt megtanulnom az újabb nyelveket.
* Élt Lengyelországban, Olaszországban, Angliában, a Fülöp-szigeteken, tíz évet Ausztriában. Ezeknek az országoknak a nyelvét mind megtanulta?
- Egy kivételével. A Fülöp-szigeteken három nyelvcsalád van. Én a déli vidékeken dolgoztam, az ottani cebuano nyelvet nem tanultam meg. Illetve csak annyira sikerült elsajátítanom, hogy misét tarthattam ezen a nyelven, de kommunikálni már nem tudtam. Három évig voltam kint, egy katolikus egyetemen tanítottam, és mint egyetemista lelkész is dolgoztam, a hivatalos nyelv az angol volt.
* Számoljuk össze, hány nyelven beszél.
- Nem nagyon szeretem számolni, mindenesetre magyar az anyanyelvem, szerbül végeztem az általános iskolát, a középiskolát pedig Szabadkán a Paulinumban már horvátul, mely akkoriban nem sokban különbözött a szerbtől. Aztán ezt a mai horvát nyelvet is meg kellett tanulnom, mert 1996-tól 2006-ig rendszeresen tanítottam Zágrábban a jezsuitáknál a teológiai-filozófiai fakultáson. Blokkokban jártam le Bécsből, egy hét alatt leadtam az előadásaimat, és aztán kétszer- háromszor visszamentem vizsgáztatni. Isten ajándéka, hogy könnyen tanulom a nyelveket. Rómában két váltásban összesen öt évig éltem, aztán Angliában, Londonban csaknem egy éven át egy plébánián dolgoztam, hogy az angoltudásomat tökéletesítsem, mielőtt a Fülöp-szigetekre megyek. Utána pedig tíz évig Ausztriában laktam és dolgoztam. Tehát, ha összeszámoljuk, a szerbet és a horvátot, melyet 91-ben szétválasztottak, külön számítjuk, hét nyelven beszélek körülbelül úgy, mint magyarul.
* Most, hogy visszamegy a szülőföldjére - igaz, hogy Nyugat-Bácskából a Bánságba, de mégiscsak hazamegy -, mindenféleképpen szerb többségű közegbe kerül, és szórványból megy szórványba, de új állomáshelye valószínűleg mégis más világ lesz. Ismeri a Bánságot, a bánsági embert és az ottani magyar településeket végig a Tisza mentén, a szórványfalvakat a Duna bal partján, a bánsági szikeseken s végig a mostani szerb-román határ mentén?
- Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ismerem őket. A legtávolabbi hely, ahol jártam, Székelykeve volt, de Versec felé nem jártam soha. Székelykevén az egyik rendtársam dolgozott. Emberi ismeretem nincs, ez számomra egy teljesen új világ lesz. Május közepén jártam leendő állomáshelyemen, Nagybecskereken, de erről majd felszentelésem után beszélnék inkább. Az első év mindenféleképpen a hallgatás és a tanulás éve lesz. Meg kell hallgatnom a munkatársaimat, az ottani embereket, megismerni örömeiket, gondjaikat, problémáikat. És nemcsak úgy mint megyés püspök, hanem úgy is mint ember, ha szabad ezt így mondani. Nyitottság kell hozzá, alázat kell.
* Új állomáshelyén talán az sem lenne baj, ha meglenne az állampolgársága. Ott született, a szerb állampolgárságát megtartotta?
- Nekem nincs meg a magyar állampolgárságom, azt nem intéztem el soha, viszont a szerbet megtartottam, és van horvát is. Amikor Jugoszlávia 1991-ben szétesett, akkor éppen zadari lakosként voltam Rómában. 1984-től ugyanis Zadarban dolgoztam, onnan mentem Rómába, és így megvoltak a feltételei annak, hogy kérhettem a horvát állampolgárságot, és azt egyetemi éveim alatt, éppen a doktorátusom előtt, meg is kaptam. A jugoszláv állampolgárságról pedig nem mondtam le soha. A Vajdaságban, tehát Szerbia területén születtem, a szüleim szintén, s amikor kezdték osztani a szerb állampolgárságot, én is beadtam a kérelmet, és meg is kaptam. Két útlevelem van, szerb és horvát, de ez a mi tájainkon valahogy normálisnak tűnik.
* Itt a Bánságban, azt hiszem, lesz munkája bőven. Tábornok, katonák nélkül nem sokra megy. A bánsági katolikus körökben a paphiány a legnagyobb gond. Nagy területen, szétszórtan élnek itt a magyarok. Egy papra sok település jut. Sokat kell utazniuk, és rosszak az utak. A benzin ára pedig az egekbe szökött.
- Ha azt veszzük, hogy a nagybecskereki püspökség területén egy papra kb. kétezer-ötszáz katolikus jut, az nem tűnik soknak. A gond valóban a szétszórtság, hiszen ez hatalmas terület, kilenc és fél ezer négyzetkilométer, a szegedi határtól Versecig több mint kétszáz kilométer hosszú, szélességében Belgrádtól a román határig kevesebb, de a távolságok nagyok, egy-egy papnak valóban sokat kell utaznia. Olyan ez, mint egy missziós terület. A Fülöp-szigeteken én is látogattam a településeket, s bizony voltak olyan helyek, olyan szigetek, ahova évente egyszer jutott el a pap. Tehát ez jó előkészület volna arra, ami most majd rám is vár a nagybecskereki egyházmegyében, de bízom benne, hogy ha a Jóisten fontosnak látja, akkor meg tudjuk oldani ezt a problémát is. Eddig is működött a püspökség Huzsvár László püspök vezetésével, és remélem, hogy azok a munkatársak, akik vele dolgoztak, velem is nyitottak lesznek, és együtt tudunk majd működni.
* Most, hogy visszatér a Délvidékre, hogy érzi, hazamegy?
- Számomra a haza mindig ott van, ahol dolgozom. Számomra fontos a kulturális vagy a szellemi haza és a fizikai haza. Magyarnak érzem magam, ez az én szellemi hazám. A fizikai pedig, mint szerzetesnek, ott van, ahol dolgozom. 1977-ben hagytam el az akkori Jugoszláviát, most megyek vissza, de már nem Jugoszláviába, mert az már nem létezik. Tehát egy új országba megyek vissza, teljesen más társadalmi berendezkedésű közegbe, ilyen értelemben már nem mondhatom, hogy haza megyek. Én is megváltoztam, az emberek is megváltoztak, de számomra az lesz a haza, ahol dolgozom, ahol az emberekkel, a bánsági magyarokkal együtt fogjuk keresni az egyháznak a jövőjét.
Német Lászlót ünnepélyes szentmise keretében július 5-én délelőtt 10 órakor Erdő Péter bíboros szenteli püspökké a nagybecskereki székesegyházban.