Józsi bácsi bepereli a Coca-Cola vállalatot, mert a cég teherautója nekiment Józsi bácsi kisteherautójának. A tárgyaláson a Coca-Cola vállalat ügyvédje kérdezi Józsi bácsitól:

— Maga, ugye, azt mondta a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van?

— Hát — mondja Józsi bácsi —, az úgy kezdődött, hogy a tehenemet felraktam a kisteherautómra…

Erre közbevág az ügyvéd:

— Én nem erre vagyok kíváncsi. Azt kérdeztem, hogy azt mondta-e a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van.

Józsi bácsi nem vesz tudomást az ügyvédről, és folytatja:

— …elindultunk be a faluba a kisteherautómmal, és elértünk az útkereszteződéshez…

Megint beleszól az ügyvéd:

— Tisztelt bíróság, én úgy veszem észre, hogy a felperes nem akarja beismerni, amit a helyszínelő rendőrnek mondott, és most indokolatlanul nagy összegű kártérítést akar kikövetelni, mely nem is illeti meg.

A bíró int Józsi bácsinak, hogy csak folytassa a történetet.

— Hát, ugye, a kereszteződésnél nekem volt elsőbbségem, a Coca-Cola-teherautó meg csak áthajtott a stoptábla mellett, és jól nekünk jött. A nagy ütközés következtében én jobbra, a tehenem meg balra repült. Igen nagy fájdalmaim voltak, alig bírtam feltápászkodni, amint hallom, hogy a tehenem nagyon bőg, mert igen megsérült. Egy fél perc múlva már ott is volt egy motoros rendőr, és látom, hogy megáll a tehenem mellett. Nézi, majd előveszi a pisztolyát, és a tehén szeme közé lő, hogy ne szenvedjen tovább. Ezek után átjön oda, ahol én fekszem, kezében még mindég ott a pisztoly, és megkérdezi tőlem: „Maga jól van?” Hát tisztelt bíróság, kérdezem én, mi a fenét felelhettem volna erre neki?!

Fricska-galéria

Roberto Benigni Oscar-díjas olasz színész (Szalai Attila rajza)

A fodrásznál a kuncsaft nagyon levertnek tűnik, ezért a fodrász elmesél neki egy történetet:

— Volt egy ügyfelem, akinek olyan nagy adóssága volt, hogy esélyt sem látott a visszafizetésére. Ezért odahajtott egy szakadék szélére, bezárta az ajtókat, és azon tűnődött, hogy lehajtson-e a mélységbe. Ekkor azonban egy maréknyi aggódó ember ment oda hozzá, és megkérdezték, mi a baj. Amikor megtudták az okot, egy gyors gyűjtést rendeztek, és csodák csodájára össze is jött a szükséges összeg!

— És azt lehet tudni, hogy kik voltak ezek az irgalmas szamaritánusok?

— A busz utasai…

Arisztid üres kézzel jön haza a vadászatból.

— Na mi az, nem lőttél semmit? — kérdi a neje.

— Dehogynem.

— Akkor miért nem hoztad haza?

— Ugyan! Nem vagyunk mi kannibálok…

— A Titanic utasai közül hányan haltak meg?

— ???

— Az összes, hiszen már több mint száz éve történt!

Egyik este Kovács bemegy egy bárba. Üldögél a pult mellett, majd egyszer csak azt látja, hogy egy kis kínai fickó ül mellette, és kortyolgat. Kérdezi tőle:

— Figyelj csak, értesz te valamilyen küzdősporthoz?

A kínai felháborodva válaszol:

— Mi a fenének értenék? Csak azért, mert kínai vagyok?

— Nem — feleli Kovács. — Azért, mert az én sörömet iszod.

— Mi veszi rá a férfiakat arra, hogy egy olyan nőt kergessenek, akit nincs szándékukban feleségül venni?

— ???

— Ugyanaz az érzés, amely a kutyákat, amikor olyan autót kergetnek, amelyet sohasem fognak vezetni.