Az elmúlt időszakban főleg gépkocsikkal foglalkoztunk, most viszont átkalandozunk egy másik, de szintén nagyon érdekes jármű-kategóriába: a traktor a munkagépek családjába tartozik, nagyon sokrétű a felhasználása, de elsősorban a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen. Amióta az ember, közvetve vagy közvetlenül, a földből nyeri a tápláléka nagy részét, azóta arra törekszik, hogy megkönnyítse és nem utolsósorban gyorsabbá tegye a munkáját. Ezért most a legkezdetlegesebb traktorfajtákkal ismerkedünk meg, egy másik alkalommal pedig majd a legkorszerűbbekkel is.
Az első traktort 1892-ben alkalmazták, és ez egy benzinüzemű modell volt. A későbbiekben több gyár is készített ilyen járművet, de mégis mindegyik traktor különbözött. Más volt a külalakjuk, az erőátvitelük, de a célnak tökéletesen megfeleltek. A nagy nevek közül a John Deere az 1900-as évek elején mutatta be a Waterloo Boy néven elkészült traktorját, mely benzinüzemű erőforrással működött, teljesítménye pedig mindössze 27 lóerő (20 kW) volt, melyet mind a négy kerékre adott le, amivel sikerült megnövelni a hatékonyságát. A másik modell 1918-ban jelent meg Dain néven, melynek hossza 3810 mm, szélessége 1930 mm, magassága 1440 mm, öntömege 2086 kg volt, elöl két, hátul egy vaskerékkel. A négyhengeres erőforrás egyik változata 12 lóerővel (8,9 kW), a másik 24 lóerővel (17,9 kW) készült. A Farmall modell 1925-ben lett a farmerek számára is elérhető, és igencsak sikeresnek számított, mivel olcsóbb volt, mint a többi hasonló jármű. Hossza 3120 mm, szélessége 2030 mm, magassága 1700 mm volt, a motorja pedig négyhengeres és benzinüzemű. Érdekességként kiemelhető, hogy az első kerekek szorosan egymás mellett helyezkedtek el, és valójában sima fém volt a felületük. Az 1929. évi modell már gumikerekekkel került forgalomba, és több változtatást is végeztek rajta.
A Ford is gyártott traktort. Az 1925-ben megjelent Fordson 20-as modell már egy továbbfejlesztett változat volt, mely követte az akkori trendeket. Hossza 2600 mm, szélessége 1560 mm, magassága 1370 mm, öntömege 1280 kg volt. A négyhengeres, négyütemű erőforrás petróleummal üzemelt, a maximális teljesítménye 20 lóerőt (15 kW) tett ki. 1918-ban a Fiat is piacra dobta a saját hátsókerék-meghajtású traktorját 702-es modelljelzéssel. A négy vaskereke segítségével bármilyen talajon biztosan tudott dolgozni. Hossza 3200 mm, szélessége 1650 mm, magassága 1900 mm, öntömege 2835 kg volt. A négyhengeres Otto motor maximális teljesítménye a 30 lóerőt (22 kW) is elérte, a végsebessége pedig a 6,6 km/h-t.
A Hofherr is gyártott traktorokat, a HSCS R30-35-ös modell 1933-ban jelent meg. Egyhengeres, kétütemű, dízelüzemű és fémkerekes volt, 6801 cm3-es hengerűrtartalommal. Öntömege 2670 kg-ot, végsebessége 8,5 km/h-t, az erőforrás maximális teljesítménye pedig 35 lóerőt (26 kW) tett ki. A Lanz Bulldogot, melyet 1921-ben mutattak be, egy egyhengeres, kétütemű erőforrással szerelték fel, melynek teljesítménye 12 lóerő (8,9 kW) volt, nyersolajjal üzemelt, és a Heinrich Lanz Mannheim cég gyártotta. Hossza 2950 mm, szélessége 1560 mm, magassága 1720 mm volt. A kínálatban gumi- és vaskerekes modell is szerepelt, mely lehetővé tette a termőföld állagához mért választást.
A következő modell a Rumely Oil Pull R 25-45, mely egy amerikai gyártmány, és a farmerek 1924-ben láthatták először. Hossza 4240 mm, szélessége 2008 mm, magassága 2710 mm, öntömege 5329 kg volt. Kéthengeres erőforrás hajtotta meg, a szíjhajtásnál 45 lóerő (33,6 kW), míg a vontatásnál 25 lóerő (18,6 kW) volt a teljesítménye. A kerekek vas- és gumiborítással is készültek, ez a modelltől függött, merthogy több változatban gyártották. A McCormick—30 egy 1920-as kiadású, négyhengeres, négyütemű, 6,24 literes erőforrással felszerelt traktor volt 2600 kg öntömeggel. Ezt a modellt a sokrétű felhasználási mód és a hosszú élettartam jellemezte.
Az 1950-es évek traktorgyártása már előrehaladottabb volt, ennek köszönhetően a nagyobb földterületeket gyorsabban és hatékonyabban lehetett megmunkálni, ami nagyobb mennyiségű és jobb minőségű terményt eredményezett. A Deutz F1 712-est 1958-ban gyártották, és felépítése már eltért a korábbi traktorokétól. Az erőforrása egyhengeres, négyütemű, léghűtéses, 850 cm3 hengerűrtartalmú volt, 13 lóerős (9,7 kW) maximális teljesítménnyel. Öntömege 830 kg-ot, végsebessége 20 km/h-t, hossza 2800 mm-t, szélessége 1800 mm-t, magassága 1970 mm-t tett ki.
A magyar traktorgyártás az 1950-es években egy kísérleti modell előállításán dolgozott. Ez lényegében sikerült is, de a tömeggyártása sajnos nem indult meg. Az M 18 hossza 2930 mm, szélessége 1600 mm, magassága 1800 mm volt, egyhengeres, kétütemű és dízelüzemű erőforrással, és megbízhatónak tűnt, ami elősegítette volna a nagy keresletet. Az 1960-as években a Dutra D4K volt a legismertebb modell, és szép sikerrel egészen 1972-ig használatban volt.
A veteránnak minősülő traktorok sora természetesen folytatható, hiszen a legelső modellek megszületése óta folyamatosan jelentek meg újabbak, melyek jobbak voltak, mint az elődök. Ha visszapillantunk a kezdetekre, akkor ezek a járművek nyilván nevetségesnek és játékszernek tűnnek a mai szupermodern traktorok mellett, de ne felejtsük el, hogy a maguk idejében mindegyik a legmagasabb műszaki fejlettséget képviselte, és minden tekintetben megfelelt az akkori elvárásoknak.
