Vasjani unokája hazatér

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Vasjani unokája hazatér

Szabó Attila fotójaTóbiás Krisztián költő, műfordító 1978-ban született Zentán. Újvidéken, a Színművészeti Akadémián töltött évei alatt kezdett publikálni. Önálló kötetei Ver/sec és vasjani címmel 2006-ban, illetve 2088-ban jelentek meg a zentai zEtna Kiadónál. Szerepel a Tetszőleges irány...

Szabó Attila fotója

Tóbiás Krisztián költő, műfordító 1978-ban született Zentán. Újvidéken, a Színművészeti Akadémián töltött évei alatt kezdett publikálni. Önálló kötetei Ver/sec és vasjani címmel 2006-ban, illetve 2088-ban jelentek meg a zentai zEtna Kiadónál. Szerepel a Tetszőleges irány (Képes Ifjúság, Újvidék, 1999), az Ismeretlen katona (Szoba Kiadó, Miskolc, 2007) antológiákban, műfordítóként pedig az egyik szerzője A melankólia krónikája (posztmodern horvát költők antológiája - Jelenkor, Pécs, 2003) és Az év műfordításai 2008 (Magyar Napló, Budapest) című köteteknek. 2007-ben Babits Mihály-, 2008-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott.
Tudod, én sohase akartam elmenni innen - írja Tóbiás Krisztián az egyik versében. A friss Sinkó-díjas szerzőt középiskolás kora óta ismerem. Azóta menni akar. Ha nem is el, de helyet, teret, megfelelő közeget találni magának. Ezt tette a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén, amikor előadta József Attila Szabad ötletek jegyzékét - és nyert, a Színművészeti Akadémián, kanadai útján, a katonaságnál... És mindig visszajött. Csókára meg Zentára, a szüleihez, a barátaihoz, a Mojóba. Egészen addig, amíg 2001-ben nem támadt az a tulajdonképpen képtelen, de az ő szájából egészen hétköznapian hangzó ötlete, hogy megpályázza a veszprémi kórház baleseti sebészetének intenzív osztályán a megüresedett állást. Azóta valóban csak látogatóba jár haza. Igaz, viszonylag gyakran. Sőt, feleségével a hazaköltözést tervezik. De ne szaladjunk a történet elé!
* Mesélj, hogy élsz mostanában?
- Alsóörsön, egy kis Balaton-parti faluban lakunk. Van egy cégünk, nyomdai előkészítéssel, tördeléssel, arculattervezéssel foglalkozunk. Többek között az Ex Symposiont tördeljük és különböző kiadványokat. Az említett kórházban másfél évig dolgoztam, egy ideig az intenzív, majd a fertőzőosztályon, most egy regényt írok, melyben ezzel a korszakkal foglalkozom. Legutóbb a zalaegerszegi színházban játszottam, amikor otthagytam, akkor alapítottuk ezt a vállalkozást. Ritkán zenélek, volt néhány szólógitár-koncertem és egzotikus hangszerbemutatóim közel-keleti ütő- és pengetős hangszerekkel. Ez a jelenlegi helyzet, de a történet valahol ott kezdődött, amikor 2001 márciusában leszereltem. Én soha nem akartam elmenni, itthon próbáltam munkát találni, megélni, de rájöttem, nem lehet. A távozásom inkább kényszerpálya volt. Időközben odaát is kialakult a magam környezete, de időnként mégis előbukkan a gondolat, milyen jó lenne visszajönni! Lehet, hogy nekem onnan romantikusnak tűnik a hazaköltözés, mégis más dolog itt élni.
* Miért választottad éppen Veszprémet?
- Egy ismerősöm mondta, hogy a veszprémi kórházban segédápolókat keresnek. Teljesen véletlenül mentem oda, miközben abban a városban vannak Bozsik Péterék, az Ex Symposion gárdája. Belecsöppentem abba a generációba, amely nekem itthon hiányzott, és alaposan helyre is tettek. Amíg itthon voltam, mindenki veregette a vállam, azt mondták, jó ez, írjak csak szépen tovább. Én sem éreztem jól magam abban az irodalomban, amelyet műveltem, de nem volt, aki helyes útra térítsen. Kellett nekem ez a radikális hozzáállás, mert azonnal elkezdtem szabadkozni, hogy vannak nekem másmilyen verseim is. Hazamentem, és gyorsan elkezdtem körmölni. Írtam, írtam, ami jött, és így alakult ki ez a forma, ami most a vasjaniban teljesedett ki. Nagyapám történetei ezek, amelyeket nekem mesélt.
* Nagyapád meghatározó személyisége volt az életednek?
- Igen, hiszen ő volt az első, aki könyvet adott a kezembe. Jókait. Megvolt neki a Jókai-összes, annak ellenére, hogy csak négy osztályt végezhetett el. Akkoriban a munka mellett váltásra jártak a testvérek iskolába, akire sor került, és megkapta a kapcarongyot, az mehetett, a többiek otthon dolgoztak. Mégis rengeteget olvasott. Ma is előttem van, ahogy este, amikor hazajött, elővette a zsírszalonnát, a kenyeret meg a Jókait. å még úgy olvasott, hogy az ujjával követte a sorokat. Ezek a kötetek most nálam vannak, mindegyikben látszanak a zsíros ujjnyomok. A vasjanit már nem érte meg, de találkozott az irodalmi próbálkozásaimmal. Különösebb véleménye nem volt, de ha észrevette, hogy őt is megemlítettem valahol, akkor azt mondta: Bolondot csinász belülem, gyerök. Az jutott eszembe Újvidéken, hogy két bolond áll a színpadon, és veszi át a Sínkó-díjat. Én egyébként a szüleimhez is nagyon kötődöm, édesanyám megtanulta kezelni a számítógépet, naponta ''csetelünk”, de havonta, kéthavonta jövünk haza is.
* Neked már van egy rész Sinkó-díjad, hiszen szerepelsz a Tetszőleges irány című antológiában, amelyért a Képes Ifjúság 1999-ben megkapta ezt az elismerést. Most hogyan fogadtad a hírt?
- Meglepődtem, mert Vajdaságban nem igazán publikálok. Mindkét könyvem a zentai zEtna kiadónál jelent meg, de a folyóiratokban nem vagyok jelen. Odaát viszont szinte az összes irodalmi lap közölt már tőlem verset. Ez nem szándékos, így alakult. Nem nagyon tartom a kapcsolatot az itthoni irodalmi élettel, de ha kérnek tőlem verset, akkor szívesen küldök. Igaz, odaát sem vagyok benne a közéletben, hiszen nagyon ritkán járok könyvbemutatókra, irodalmi rendezvényekre, inkább otthon írogatok.
* Alsóörs nem túl kicsi neked?
- Tökéletes. Sőt, Alsóörsnek az üdülőnegyedében lakunk, ahol csak nyáron, két-három hónapig zajlik az élet. Egyébként meg csend van és nyugalom, lehet alkotni. Veszprém autóbusszal 20-25 perc, hetente egyszer be is megyek Bozsikhoz, megbeszéljük az Ex-Symposion körüli teendőket. Ezzel az egy délelőttel ki is élem a város iránti igényemet.
* Ha jól értettem, fontolgatjátok a visszaköltözés gondolatát?
- Szeretnénk, de csak akkor, ha van mire visszajönni. Ha megleljük azt a teret Vajdaságban, amit mi be tudunk tölteni, akkor azonnal itt leszünk. Most megtaláltam a helyemet, az embereket, akikkel együtt élek, de ez nálam a legkevésbé függ egy konkrét földrajzi helytől. Én inkább szeretnék ''mindenfelé” élni, de úgy, hogy legyen egy bázisom, egy privát pont, ahova visszavonulhatok, ahol jól érzem magam.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Vasjani unokája hazatér
Heti Interjúnk
Vasjani unokája hazatér
Körkép
  • OROSZ Ibolya
  • 2009.11.04.
  • LXIV. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink