Juhász György kúlai plébános, kerületi esperes a Keresztény Értelmiségi Kör óbecsei csoportjának nyilvános tribünjén igen tartalmas előadást tartott Család és evangelizáció címmel.
Rohanó világunkban mindjobban megfeledkezünk a valódi értékekről, a család fontosságáról, a személyiség kialakulásának legfontosabb közegéről. A keresztény család magatartásával tanúsítja leginkább, hogy az élet értékei mellett kötelezi-e el magát. A család összekötő ereje az őszinte szeretet, ezzel szemben az érdek nem lehet időtálló.
Válságról beszél a közvélemény, pedig nem a család van válságban, hanem az ember.
A házasság intézménye, főleg külső körülmények hatására, elvesztette stabilitását. A fiatalok nehezen szánják rá magukat a házasságkötésre. Élettársi együttlétet választanak (ily módon igyekeznek megóvni a látszatszabadságukat), az okmányok nélküli együttlétet, amely számukra sok esetben teherré válik, egyszerűbb felbontani. Ha mégis a házasság mellett döntenek, esetenként kitolják megkötésének a dátumát. Ha türelmüket elvesztik, és ha még a szerelem, szeretet nem csapott át gyűlöletté, kulturáltan elválnak, de a szívekben azért sebek maradnak, a gyerekek szenvednek.
Egyesek külön élnek, de nem váltak el, míg mások együtt élnek, egymástól teljesen elhidegülve, közben egy másfajta élet után kutatva egyik kapcsolatból a másikba lépnek.
A fiatalok már sok esetben képtelenek kimondani: szeretlek, bízom benned. A szavaknak súlyuk van, a tettekhez viszont áldozatkészségre és őszinteségre van szükség.
Sok gyerek születik házasságon kívül, csonka családban nő fel, szép, bátorító szót, dicséretet nem hall, és később ő sem tud a saját gyermekeivel bátorító és dicsérő lenni. A család nem vállal egynél több gyereket, és ezt a legtöbb esetben anyagi okokkal magyarázza. A döntés következményeként a lakosság elöregszik. Az átlagéletkor hosszabb. Valamikor a házastársak 16-20 évet éltek együtt, éppen az átlagéletkor függvényében. Ez az idő elég volt a család gyarapítására és a gyerekek felnevelésére. Manapság tovább élünk. Együttlétünk minden napján kellő időt kell szentelni az összekötő és megbocsátó szeretetnek. Ha ezt elmulasztjuk, megtörténhet, hogy éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne egymásra, szétválnak útjaink.
A jegyeseknek tudniuk kell, mekkora jelentősége van az alkalmazkodásnak és a hűségnek, akkor is, ha a média nem ezeket az erényeket népszerűsíti. Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember a másikat bántsa. A keresztény család ereje a szeretetben rejlik. Jézus élete is ezt tanúsítja, és példával jár elöl. Életét adja értünk, és felkínálja a megbocsátás lehetőségét.
A házastársakkal foglalkozni kell, miként azokkal is, akik elváltak vagy özvegyen, esetleg betegen, az egyedüllét és a feleslegesség érzésével küszködve élnek -- mondták a jelenlévők.