home 2024. április 17., Rudolf napja
Online előfizetés
Válogatós ragadozók
Huzsvár József
2014.11.12.
LXIX. évf. 46. szám
Válogatós ragadozók

Nem tudom, honnan értesülnek róla a ragadozó halak, hogy mikor kezdik el sütni a városban a gesztenyét, de az biztos, hogy ilyenkor étvágyra kapnak. Október végén, november elején fogtam csukáim nagy hányadát. A nyáron véletlenül zsákmányolt, csontira vagy kukoricára rákapó, illetve az enyhe teleken kikönyörgött néhány darab csak kivétel, mely erősíti a szabályt.

Mindenszentek ünnepe körül annyira csalogató volt az időjárás, hogy egy napra szabaddá tettem magam. Előre be is jelentettem, hogy elutazom, ne keressenek ezen a kedden. Ez így hivatalosabbnak tűnt, mintha azt mondtam volna, hogy horgászni megyek.

Tudom, hogy egy igazi pecásnak rangján aluli a csalihalvásárlás, de az egy napba nem fért bele a kis- és a nagyhal fogása is. Meg aztán nem is vettem, hanem kaptam pecaboltos barátomtól egy tucatnyi fürge ezüstkárászt, és ezzel indultam el korán reggel az Adorján alatti Tisza—Palics-csatornára.

Az előző héten lehullott kiadós eső miatt féltem, hogy sáros lesz a parton az út, de csak néhány tócsa emlékeztetett az előző csapadékos napokra. A parton csak egy bácsika pecázott, aki kitartóan kárászt akart fogni, érkezésemig azonban még nem járt sikerrel. Megálltam a mellette levő nádnyílásnál, leginkább azért, mert ott még elég széles volt az út, hogy megforduljak az autóval.

Felszereltem a három csukázó botomat, mindegyikre közepes, hármas horog került, drótelőkére szerelve. A hét-nyolc centis csalihalak szépen mozgatták a zsinegeket. Már évek óta kisméretű, merített úszókat használok, mert így csak az egymás mellé felállított három bot spiccét, illetve színes jelzőkarikáját kell nézni, nem pedig a jobbról és balról a nád elé bevetett bukdácsoló úszókat. Az ilyen oda-vissza fejcsavarásnak vagy nyakfájás, vagy pedig elmulasztott kapás a vége.                                                         

Már tíz órára járhatott az idő, de még egy hal sem jelentkezett. Már éppen kételkedni kezdtem a gesztenyeszezonos csukafogásban, és helycserén gondolkodtam, amikor a jobboldali botom karikája bizonytalan húzásokkal feltornázta magát. A pálcát kézben tartva vártam a folytatatást, de nem volt. Kicsévéltem a szereléket: a csali rajta volt, a halacska farka tövén azonban apró harapásnyomokat láttam. Sügérre gyanakodtam, de számára túl nagy volt ez a kárász. Kirámoltam a csukázós táskámat, hátha találok valamilyen apróhalfogó-szereléket. Szerencsére volt benne egy ennek a célnak megfelelő úszócska, vékony zsineg és apróhorog. Vágtam egy erősebb nádszálat, megszabadítottam a leveleitől, és erre kötöttem a kishalfogó-szereléket. A szomszédtól kértem csontkukacot és egy maréknyi etetőanyagot, aztán sikerült három-négy kisujjnyi küszt kicsalogatni. Az egyik botra, melyen a legvékonyabb zsineg volt, egy hatgrammos úszót tettem, egy huszonötös zsinegre kötött süllőző horogra pedig egy kis snecit fűztem.

A parttól csak két-három méterre vetettem be, közvetlenül a hínáros résznél. Visszaültem kényelmes székembe, ám azonnal fel is ugrottam, mert az úszó jó egy méterrel kijjebb feküdt a víz színén. Mivel nem mozgott, megemeltem a botot, és meglepetésemre egy kiló körüli csukát húztam fel a fenékről. Bevágás híján nagyot csapva odébb úszott.

Kicseréltem a meggyötört küszt egy virgoncabbra, és visszadobtam a szereléket az előbbi helyre. Éppen le akartam ülni, amikor az úszó oldalazva elindult: zsinegfeszüléskor bevágtam, és kivettem egy negyed kiló körüli sügért. Mintha megismételtek volna egy filmet, a következő percekben a jelenet újból lejátszódott. Megörültem a sügéreknek, mert finom, szálkamentes húsukat nagyon szeretjük, gondoltam (mint az egyszeri a mesében), sütünk hozzá egy kiló krumplit fél oldalszalonnával, és már meg is van a vacsora. Miután harmadszori bevetés után ismét elindult az úszó, már csúsztattam volna ki a sügért, de az nem adta meg magát egykönnyen. Némi harc után fel is jött az elején elszalasztott csuka (vagy annak egyívású testvére), a botot a nád fölé emelve hátraléptem a szákomért, mert nem mertem a vékony horogelőkével partra húzni. Most már szalonna nélkül is megvolt a vacsoráravaló, és további bizakodással tűztem fel a nyerőfelszerelés horgára az utolsó csalihalamat. Miután nem volt több kapás, ismét a kishalfogást fontolgattam, amikor is észrevettem, hogy a kölcsöncsontik szétmásztak.

Időközben a szomszéd hazament, így hát maradt az ezüstkárászos horgászat, de aznap a ragadozó halaknak csak küszevő kedvük volt. Ekkor fogadtam meg, hogy ezentúl mindig gondoskodni fogok változatos csaliválasztékról.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..