Tájház

Az Adai Tájház egy 1900-ban épült, belső gerendás, háromosztatú végház nyitott ganggal, melyet szőlővel befuttatott deszkakerítés szegélyez. A kitéglázott udvarra százéves körtefa vet árnyékot.

A ház éke az utcára néző tisztaszoba, ahol az 1910-es évekből származó tárgyak, ágyneműk, ruhák láthatóak, az akkor élő ember világát tükrözve vissza. A bejárati ajtóval szemben két ablak van szimmetrikusan, köztük a tükör, a fal mellett pedig jobbról és balról is egy-egy ágy látható. A bal oldali ágyon fehér párnák vannak feltornyozva, a jobb oldali ágyon pedig színes hímzéses párnák és ágynemű letakarva. A szoba közepén asztal székekkel, balról kelengyésláda és egy szekrény, jobbról, az ágy végében bölcső. A szobában egy búbos kemence is helyet kapott.

Az épület közepén található a konyha, majd jobbról mellette a hátsó szoba, melynek tárgyi világa már az 1930-as éveket idézi. Mivel a tisztaszobát csak kivételes alkalmakkor használták, elődeink leginkább ebben a helyiségben élték életüket.

A tájházat különféle rendezvények töltik meg élettel. Minden évben, szeptember harmadik hétvégéjén az épület udvarában Mesterségek Napja a Tájházban elnevezéssel rendezvényt tart az Aranykapu Művelődési Egyesület. A gyermekek itt betekinthetnek a régi mesterségekbe, kipróbálhatják például a kovács-, köteles-, szövő-, gölöncsér- vagy fafaragó-mesterség fogásait, valamint készíthetnek rongybabát, fűzhetnek gyöngyöt, dagaszthatnak kenyeret is. A szervezők hagyományos ételekkel várják a vendégeket, például lucskos káposztával és disznózsíros lepénnyel. Mesemondás és népzene szórakoztatja ilyenkor az ide látogatókat. A felnőtteket az udvarban termett körtéből készült pálinkával fogadják. 

Októberben rendezik meg a Tökéletes Tökételes Napot. Ekkor a hagyományos régi magyar szokást, a tökvicsori-faragást tanulhatják meg a résztvevők, és tökből készült ételeket kóstolhatnak meg. A ház karbantartását szintén közösségileg végzik.

Tájházunkat 2000-ben keltettük életre azzal a céllal, hogy gyermekeink is megismerhessék, hogyan éltek nagyanyáink, nagyapáink. Olyan tárgyakat, szokásokat őriz maga az épület és a hozzá kapcsolódó rendezvények, amelyek szükségesek a felnövő nemzedékek nemzeti tudatának, lokális identitásának kialakításához.

Díszített műkő kapuoszlopok

A műkő kapuoszlopok az 1960—1980-as években épült kapuk, kerítések jellegzetes részei. Az Ada községben található díszített kapuoszlopokat helyi kőfaragók, műkőkészítők, kőművesek alkották jórészt kézi munkával. Az oszlop 3 méter hosszú (ebből 1 métert ásnak le a földbe), szélessége 30 cm, ritkábban 20 cm. Az oszlopok kiöntéséhez salut (zsaluzatot) használtak: ezt előbb körülbelül 1 cm vastagon kikenték műkővel (terrazzo), melyet műkőszemcsékből és cementből kevertek ki. A közepébe betont öntöttek, melybe hat-hét betonvasat tettek, hogy erősítsék az oszlopot. Néhány nap után megkötött az anyag, ekkor következett a díszítések felvitele, a stokkolás. A mintákat előbb kirajzolták, majd a vonalakat egy vésővel kivésték. A minták felülete sima maradt, míg a környező területeket a stokkolókalapáccsal érdesre verték. A kistokkolt mintát vasra való, úgynevezett Durlin festékkel ki is festették (a leggyakoribb színek a zöld és a piros, valamint ezek variációja). A díszítéseket kézzel rajzolták fel — fejből, előre rajzolt vázlatokat nem használtak. A díszítmények ebből adódóan véletlenszerűen variálódtak, de időnként tudatosan is változtattak a mesterek, hogy ne legyen unalmas mindig ugyanazt csinálni. A leggyakoribb minták florális motívumok (tulipán, rózsa, koszorú), valamint a ló, hiszen Adán még ma is sokan tartanak lovat. A gyakran feltűnő motívumok mellett előfordulnak egészen egyedi ábrák, mint a monogram vagy mintegy cégérként a lakó foglalkozását jelző kép, például autó (autószerelőnél). A motívumok elhelyezésében bizonyos szerkesztési elvek figyelhetőek meg: az oszlop mezőkre oszlik, legfeljebb négyre, de a legalsó általában üresen, díszítés nélkül marad. Bizonyos minták jellemzően bizonyos helyekre kerültek, így megvan a legfelső, a középső és az alsó mező tipikus díszítménye.

A műkő kapuoszlopok az 1950-60-as években kezdtek terjedni, amikor a betont már szélesebb körben használták, de az 1980-as évektől, az új anyagok, technikák és igények megjelenésével mind kevesebben állítottak ilyen kapuoszlopot. A ma láthatóak állapota igen változatos, sorsuk természetesen gazdáiktól függ. Bár nem sok, de még van a környéken olyan mester, aki pótolni tudná a megrongálódott példányokat a valamikor közkedvelt, tömegesen állított, változatosan díszített kapuoszlopok mintájára.

Bár Vajdaság más részein is láthatóak műkőből készült, díszített vagy dísz nélküli kapuoszlopok, Adán és környékén kiemelkedően nagy számban figyelhetőek meg, igen változatos díszítőmotívumokkal. A minták eredete egyelőre ismeretlen, de jellegükből és variálódásukból, valamint abból a tényből adódóan, hogy a mesterek egymástól tanulták el őket (a mesterség több esetben apáról fiúra szállt), akár a népművészet egy kései, XX. századi kicsírázásának is tekinthetnénk a jelenséget. Ezeket a kapuoszlopokat helyi mesterek készítették a helyi igények kielégítésére, így mindenképp hozzátartoznak Ada és a környékbeli települések jellegzetes utcaképéhez.

Készült a VMMI közreműködésével. Javaslattevő és fényképek: Sóti Éva és Vázsonyi Csilla. Kapcsolódjon be az értékgyűjtő mozgalomba. 

Cím: www.ertektar.rs