A tények elmaszatolása és félremagyarázása. Ez történik a tartományi parlamenti pótválasztások második fordulója után, elsősorban a haladók részéről. Önnön népszerűségük dicsfényében fürdőzve a haladók olyanok, mint az igába tört megvadult lovak, mindenáron választásra mennének, mindenképp kapitalizálnák, hogy országos szinten mintegy 40 százalékos a támogatottságuk.
Így szinte borítékolható volt, hogy miután e pótválasztáson a szocialista–haladó tandem képviselői győzedelmeskednek, ennek következménye egy újabb roham lesz Vajdaság legálisan megválasztott vezetősége ellen.
Elmaszatolást és félremagyarázást említettem, mert az is történt. A tényt, hogy Apatinban egy szocialista, Szenttamáson és Nagybecskereken pedig egy-egy haladó került be a parlamentbe, Igor Mirović, a vajdasági haladók első embere annak jeléül tüntette fel, hogy pártjuk a legerősebb politikai tömörülés Vajdaságban (is), hogy a demokraták támogatottsága csökkent, ezért pedig mielőbb előrehozott tartományi parlamenti választást kellene tartani. Ez pedig azért elmaszatolás és félremagyarázás, mert Herr Mirović arról szándékosan nem beszél, hogy a szóban forgó három választókerületben eddig is haladó és szocialista képviselők ültek a parlamenti padsorokban, tehát a született eredmény nem azt jelenti, hogy ők előretörtek volna, ellenkezőleg, annak jele, hogy megőrizték e három térségben a népszerűségüket. Így viszont egészen más a leányzó fekvése. Mert, mondjuk, ha a 120 fős tartományi parlamentben jelenleg 58 képviselővel rendelkező demokraták nyertek volna e három körzetben, azzal abszolút többséget szereztek volna, és az ilyen mesék okafogyottá váltak volna.
Ugyanakkor ijesztő perspektívát vetített előre ez a miniválasztás. Szenttamáson ugyanis volt, ahol pénzzel igyekeztek rábírni a polgárokat, kire adják voksukat, de ahol a pénz és a szép szó nem segített, ott tettlegességre is sor került. Belegondolni is rémes, milyen rossz előjel ez egy majdani „nagy” választás előtt. Ha a választójogot és az ököljogot összekeverjük, abból még Stahl konyhájában is veszélyes főzet készülne, a balkáni politikai konyhában pedig akár gyilkos étek is kisülhet belőle.

HIBERNÁLT DEMOKRATÁK. Befagyasztották a Demokrata Párt összes bankszámláját — érkezett a hír a múlt héten. A magyarázat: a párt a (felszámolás alatt lévő) Vajdasági Fejlesztési Banktól vett fel 335 millió dinárt a választási kampányra, és mivel még nem törlesztették, a jegybank elindította a kötelezettségek kényszermegfizettetését.
Nagyjából ennyi a hír, és ha nem tesszük hozzá körítésként az elhangzott nyilatkozatokat, akkor is nyilvánvaló, hogy itt többről van szó, mint egy közönséges adósságról. Próbáljuk meg kibogozni.
A DP, akárcsak számos egyéb párt, a választási kampánycélokra hitelt vett fel, valószínűsíthetően politikai befolyásukat használták fel, hogy ezt a hitelt a piacinál kedvezőbb feltételekkel kapják meg, ám nem voltak rá felkészülve, hogy a választásokat elveszítik. A másik oldalon pedig tagadhatatlan, hogy jelen van a legerősebb ellenzéki erő ellehetetlenítésére, sőt, ha lehet, megsemmisítésére irányuló szándék, erre pedig ez egy remek alkalom volt. Ha nem így van, akkor vajon miért nem hagyta jóvá az egyébként Mlađan Dinkić irányította pénzügyi tárca a párt kérését, hogy a rendes működésére folyósított költségvetési pénzt fordítsák a hitel törlesztésére? Ráadásul épp arról a Vajdasági Fejlesztési Bankról van szó, amely az egyetlen fogás, amit a köztársasági hatalom talált a vajdasági vezetőségen.
A jelenlegi hatalmi koalíciót is éles ellentétek feszítik, és kérdés, meddig sikerül kordában tartani a hatalmi harcot Dačić és Vučić között, akiknek ehhez a csatához nevető harmadikra nincs szükségük. Ezért lenne ideális eltüntetni, vagy legalábbis legyengíteni a demokratákat.
A haladó–szocialista tandem szándéka tehát nem kevesebb mint ellenzék, kritika, kontroll nélkül maradni. Milošević–Šešelj-, pardon, Dačić–Vučić-uralom, alternatíva nélkül. Ilyesmire egész biztosan nincs szükségünk, egy ilyen végkifejlet jelentené azok tervének beteljesülését, akik tíz évvel ezelőtt meggyilkolták Zoran Đinđićet, az embert, aki az ököljoggal egyszer s mindenkorra szakítani akart, és az lett a végzete.

INDUL A BAKTERHÁZ. Február elsején három hónapra bezárták a palicsi és a tavankúti vasútállomások pénztárát, ezért azok, akik e két településről szándékoznak vasúton utazni, azoknak a vonaton kell jegyet váltaniuk, drágábban, mint az állomás pénztáránál. Ráadásul a Szerbiai Vasutaknál elkezdődött költségracionalizálás jegyében jelezték: meglehet, hogy decembertől, amikor a következő menetrend életbe lép, meg sem áll majd a vonat az említett és néhány más állomáson. Megvan a magyarázat is: az egész évi összesített számítás szerint sokba kerülnek ezek a megállások.
Tipikusan szerbiai történetről van szó ismét. Évtizedekig használtuk a sínbusznak nevezett szürke konzervdobozt, mely Királyhalom és Horgos között úgyszólván gyalogmenetben haladt. Most pedig beállítottak erre a vonalra és a Tavankutat érintő zombori vonalra is egy-egy modern „ruskinjá”-t, melyekkel öröm utazni, sőt jó esély van rá, hogy az említett vasúti pályát is felújítják, így valóban gyorsan és kényelmesen lehet majd eljutni Horgosig vagy akár Szegedig is. Feltéve persze, hogy valahol fel tudunk majd szállni a vonatra.
Abban azért talán még reménykedhetünk, hogy ha nem áll is meg majd a vonat Palicson, Hajdújáráson és egyéb helyeken, azért legalább füttyent majd egyet. Erre talán még futja a költségvetésből.