Vajdasági zarándok a Szentföldön

Vajdasági zarándok a Szentföldön

A bajmoki Janó Aleksandar régi álma vált valóra az idén szeptemberben: a Jézus nyomában elnevezésű zarándoklat keretében Izraelben járt.

 
Janó Aleksandar

— Egy kedves magyarországi ismerősöm szervezte meg az utazást, és mivel tudta, hogy nagyon szeretnék eljutni egyszer a Szentföldre, megkérdezte, hogy csatlakoznék-e — mondja Aleksandar.

A huszonhét fős csoport, melynek erdélyi és magyarországi tagjain kívül ő volt az egyetlen vajdasági, nyolc napot töltött Izraelben. Az elsőn Tel-Avivot és Haifát járták be.

— A különböző helyszíneket több csoportba osztották: az elsőbe azok tartoznak, amelyek hitelességét a hosszú hagyományon kívül régészeti ásatások, leletek is bizonyítják — magyarázza Aleksandar. — A második csoportban csak a hagyományra lehet támaszkodni, a harmadik kategóriába pedig azok a helyszínek tartoznak, amelyeknél nincs bizonyítva, hogy az esemény ott történt, de a keresztények fontosnak tartották, hogy „helyet adjanak” neki. Tel-Avivból a Földközi-tenger mentén utaztunk busszal Haifába. Már az ókorban itt húzódott a Via Maris, az egyik legfontosabb útvonal, mely Babilont kötötte össze Egyiptommal. Haifa a harmadik legnagyobb város az ország területén, és ama ritka települések egyike, ahol a zsidók és a palesztinok békés egyetértésben élnek egymással. Megmásztuk Kármel hegyét, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a város kikötőjére.


Csoportkép

A péntek reggel Názáretben érte a zarándokokat. Megtekintették Mária kútját, Mária házát, voltak Kánában, ahol Jézus a Bibliában leírtak szerint borrá változtatta a vizet, és a Színeváltozás emlékhelyét is megnézhették.

— Ez az állomás volt rám a legnagyobb hatással, hiszen innen indult minden. Az Angyali üdvözlet temploma, Mária háza, fölötte a bazilika. Itt igazán elérzékenyültem. Érdekesség, hogy a lelki vezetőnk szerint a férfiakat általában ez a helyszín érinti meg a legjobban. Különös kegyelemnek tekintem, hogy aznap este részt vehettem a Mária-köszöntőn. Ilyenkor körmenet indul a bazilikából, vállukon viszik a Mária-szobrot, a fiatalok énekelnek, bejárják az utcákat, és amikor a templom előterébe érnek — ahol különböző országok, köztük a volt jugoszláv tagköztársaságok és Magyarország által ajándékozott Mária-képek vannak —, énekelnek, majd a templomban szentmisén vesznek részt, evangéliumi részleteket olvasnak fel, és körbeviszik a Megtestesülés Ikonját. Nagyon örültem, hogy ezen én is részt vehettem.

A harmadik napon a Genezáret-tó volt az úti cél, onnan továbbhaladva a zarándokok bejárták a Nyolc boldogság hegyét, Kafarnaumot, ahol Péter háza állt, és a kenyérszaporítás bizánci templomát, Tabgát is.

— A Genezáret-tavon bárkára is szállhattunk. Zsidó üzletemberek nyújtják ezt a szolgáltatást, és a bárkára szálló nép himnusza elhangzik a tó közepén. Tehát mi elénekelhettük a magyart. A Genezáret-tó látja el egyébként szinte egész Izraelt vízzel, mely megtisztítva jut el a háztartásokba.


Holt-tenger

Vasárnap Szamárián keresztül Júdeába vitt az út. Szikem városa, Betánia, utána pedig az egyik legszebb élmény: Betlehem várta a zarándokokat. Jézus születésének helye, a Pásztorok mezeje mind-mind rendkívüli élmény a keresztény ember számára. A hét első napján aztán Jerikót, valamint a Holt-tenger környékét járták be a zarándokok. Lehetőség volt fürödni is.

— Érdekes, hogy a víz meleg, de úszni nem lehet és nem is érdemes, mert fenntart a tenger. Olyan magas a sótartalma, hogy élőlény nincs is benne. Két óra bőven elég volt belőle, mert bár a táj gyönyörű, a sós víz eléggé marja a bőrt, arról nem is beszélve, hogy mennyire csípi a szemet, ha véletlenül belemegy. Úgyhogy örültem, hogy elindultunk Kumránba, mely egy rendkívül értékes régészeti lelőhely. Itt egy beduin kecskepásztor egy barlangban találta meg 1947-ben az első Holt-tengeri tekercset. Később további tekercsek kerültek elő, ezek Eszter könyve kivételével a teljes Ótestamentumot tartalmazzák héber nyelven. Mivel az Ótestamentumot a tekercsek felfedezése előtt csak a középkori másolatokból ismertük, a felfedezés elképesztő fontosságú. Ugyanezen a napon ért egy érdekes csalódásélmény is, ellátogattunk ugyanis a Jordán folyóhoz. Én úgy képzeltem, hogy az egy hatalmas, széles vízfolyam, mint, mondjuk, a Duna vagy a Tisza, de nem. Alig három-négy méter széles, és a víz igencsak zavaros, piszkos, sárgászöld. Ebben a vízben keresztelkedett meg Krisztus, és mi is megújíthattuk a keresztségünket a folyóban, mely Jordániát és Izraelt választja el egymástól. Nekünk, keresztényeknek ez egy hihetetlen élmény.

Kedden az Olajfák hegyét, Jézus mennybemenetelének emlékhelyét, a Getsemáne-kertet, a Minden nemzetek templomát, Mária sírját, a Siratófalat, az utolsó vacsora termét és Mária elszenderülésének bazilikáját nézték meg a zarándokok.


Siratófal

— A Siratófalnál átnéztek, ellenőriztek bennünket. A férfiak és a nők fallal elválasztva, külön vonulhatnak a falhoz. A férfiaknak le kell takarniuk a fejüket. Mindenki másképpen imádkozik, ezt érdekes volt látni. Van, aki hangosan, van, aki énekelve, de olyan is volt, aki az imádságot papírra írva bedobta a falba.

Egy nappal a hazaindulás előtt lehetőség nyílt Jeruzsálem megtekintésére is: a Bethesda fürdő, a Keresztút (Via Dolorosa) és a Feltámadás temploma is felejthetetlen élmény volt.

— Megérintett ez a helyszín is, a Golgota, a templom, hiszen itt kezdődött el a hitünk, a feltámadás csodájával — mondja Aleksandar.


A Feltámadás temploma

A zarándokok egy este vendégül láttak egy palesztin házaspárt is a szálláshelyükön. A családfő mérnökember, egy Betlehem közeli település polgármestere, a görög ortodox egyház tagja. A felesége iskolaigazgató és római katolikus. A három lányuk is velük volt, akik az édesapjuk után ortodoxok, de ugyanúgy tisztelik édesanyjuk hitét is, ünnepnapokon eljárnak a templomba. Az izraeli keresztények többsége palesztin, viszont a palesztinok csaknem 98 százaléka muszlim vallású.

— Beszélgethettünk velük egész este. Megkérdeztem tőlük, hogyan élnek, miért elmaradottabbak a palesztin területek a zsidó területeknél: előbbiek ugyanis elhanyagoltak és főleg nagyon-nagyon piszkosak, tele vannak szeméttel, az utóbbiak viszont fejlődnek, épülnek, szépülnek. Azt mondták, azért, mert Izraelben a palesztinok „megszállás alatt” élnek, és amit megtermelnek, azt a zsidók nem engedik értékesíteni. Ezért is furcsa, hogy van egy-két város — Haifa, Tel-Aviv — ahol szinte teljes a béke.


Getsemáne-kert

Aleksandar nagyon elégedett volt a helyi gasztronómiával is. Azt mondja: az emberek ott sokkal egészségesebben étkeznek, mint mi. Rengeteg zöldséget fogyasztanak, és amíg nálunk mindennapos a rántás és a sütés, addig ők szinte mindent csak párolnak. Az ilyen ételekből pedig alaposan jól lehetett lakni:

— Egy-egy svédasztalos ebéd, vacsora során jól megszedtem a tányéromat mindenfélével, és csak akkor vettem észre, hogy hús alig van előttem, amikor leültem az asztalhoz: annyiféle párolt zöldséget kínáltak, hogy azzal laktam jól. Nagyon finom volt.

Aleksandar vallásos, keresztény szemmel tekintett az utazásra, de aki nem így indult neki, az sem csalódott.

— Nálunk is voltak olyanok a csoportban, akik nem feltétlenül a szentmisék miatt jöttek velünk, de ők is nagyon élvezték — mondja. — A szállásunk mindig a szent helyekhez volt közel, tiszta és szép szobákkal vártak bennünket. Názáretben például az ablakom a bazilikára nézett. Felejthetetlen élmény volt.


 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink