Az Életfa és Pro Urbe díjas Pastyik László topolyai irodalom- és helytörténészt, bibliográfust, néprajzkutatót köszöntötték nyolcvanadik születésnapján, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság szervezésében. A topolyai művelődési ház kiállítótermében ünnepi konferenciát tartottak tiszteletére.

Fotó: Pannon RTV

A rendezvényt Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke nyitotta meg — köszöntve az ünnepeltet és az egybegyűlteket.

— Pastyik úr nagyon régóta tagja a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak, de közvetlenül velem 2013 óta dolgozik együtt — akkor lettem ugyanis a társaság elnöke. Mindig ő tartotta számon, mit kell ünnepelni, miről kell megemlékezni. Egyebek között 2016-ban volt a tekiai búcsú 300. évfordulója, és senki más nem hívta fel rá a figyelmemet, csak ő. Kimagasló előadókat tudott meghívni, többek között Négyesy Lajos hadászati szakértőt Esztergomból, valamint kiállítást és könyvvásárt szervezett a Millenárison a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak. 2017-ben a reformáció 500. évfordulója alkalmából is segített előadókat keresni. Hálával tartozom neki.

— A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság 2009-ben alakult, és Pastyik László az egyetlen olyan személy, aki már akkor az elnökség tagja volt, és azóta folyamatosan elnökként, alelnökként vagy elnökségi tagként vesz részt a munkában. Ebben az időszakban a helytörténeti társaság tizenhárom évkönyvet adott ki, melyben ő szerkesztőként vagy szerkesztőbizottsági tagként segítette a munkát, valamint ezenkívül még további hat kiadványban vett részt szerzőként, szerkesztőként vagy szerkesztőbizottsági tagként. Úgy gondolom, hogy ez az elmúlt időszak, az elmúlt tizenöt-tizenhat év a legtermékenyebb a társaság történetében — emelte ki Tomik Nimród, Topolya város alpolgármestere és a társaság elnökségi tagja.

Fotó: Pannon RTV

Arra a kérdésre, hogyan látja munkásságának eddigi időszakát, és jelenleg min dolgozik, Pastyik László, az ünnepelt a következőket nyilatkozta:

— A nyolcvan év soknak tűnik, úgy éli meg az ember, mint egy pillanatot. Sok minden történt a nyolc évtized alatt, számos dologgal foglalkoztam, és most sem vagyok tétlen, habár többet olvasgatok, mint cselekszem. Van egy-két befejezetlen munkám, melyet még meg szeretnék csinálni, például Herceg János összegyűjtött tanulmányainak 4. kötetét, a néprajzban pedig Bálint Sándornak, a nagy szegedi tudósnak a hozzánk kötődő temesközi látogatásainak és a királyi Jugoszláviában tett útjainak a feltérképezését. A Temesközről egyébként sokat írt, de eléggé elfelejtett dolog, hogy bejárta a horvát kegyhelyeket, és azokról is sok szép írása született. Ha istennek van még terve velem, akkor ez megvalósul. Mindemellett nagyon hálás vagyok a kollégáknak az ünnepségért, szép elégtétel nekem ez a nyolcvan év alatt megtett útért.

Az ünnepi konferencián Bárth János történész, Besnyi Károly helytörténész, Ternovácz István újságíró és Nagy Tibor történész tartott előadást.

— Hosszú ideje készülök arra, hogy köszöntsem Lacit, de sokáig töprengtem, mivel is készüljek. A digitális archívumomból elővettem egy 1989-ben létrejött anyagot, mely az Újvidéki Rádióban készült, Mák Ferenc közreműködésével. Ebben bemutatták az akkori munkásságát és az odáig kifejtett tevékenységét. Ezt a műsort két fogalom mentén foglalnám össze, az egyik a könyv szeretete, a másik pedig az emberi kapcsolatok. Erről szólt ez a portréfilm, illetve Laciból ezt mutatták meg, és én valóban pontosan ilyennek ismertem. Nagyon szereti a könyveket, és állandóan vele is vannak könyvei, a beszélgetéseiben, az előadásaiban vagy fizikai valójukban. Mindig olyanoknak ajándékozott könyveket, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá. Az emberi kapcsolatok építése szintén nagyon jellemző rá. A helytörténeti és a néprajzi társaságnak, valamint a vajdasági magyar kulturális életnek is nagykövete ő, tekinthetünk rá ekképpen. Képviseli őket az egész Vajdaságban. Tevékenységének köszönhetően jó az együttműködésünk a levéltárakkal, a Szerb Maticával, és mindenfelé építi a kapcsolatrendszerünket. Emellett a határokon átívelő, az anyaország felé jelen levő kapcsolattartást sem hallgathatjuk el, hiszen ott is ismer mindenkit. Témákat javasolt, segített a tanácskozások előkészítésében, és olyan jó címeket adott, amelyekbe a kutatók témái beilleszthetőek. Előadókat is javasolt, lett légyen szó a Nyíregyházi Főiskola vagy a Szegedi Tudományegyetem tanárairól. De ugyanígy vitte a mi fiataljainkat is konferenciákra. Ilyen értelemben valóban nagykövetünk ő. Az egyesületen belül is, mely tizenöt éve létezik. Az előadásokon, konferenciákon nemcsak felolvasott referátumokat hallhattunk tőle, hanem élő beszédet is, mellyel le tudta kötni a hallgatóság figyelmét. Háttérmunkát vállalt a kiadványok, az évkönyvek kapcsán is, és mindig ő mutatta be őket. Lelkesítően beszél a helytörténeti munkákról, mindegyikből kiemeli a legjobbat. Könyvek recenzióit írja, szerkesztőként is aktív, valamint elbírálja a kéziratokat. Ötletekkel, kapcsolatépítéssel a háttérből is mindig koordinálja a munkánkat. Egy tanácskozás mottójaként a következő idézetet választotta: „Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad.” Ez a változásra utal, de egyúttal az állandóságra is, mert rá mindig lehet számítani — köszöntötte Pastyik Lászlót Besnyi Károly helytörténész.

Fotó: Talpai Lóránt