Vajdaság sokszínűség nélkül elképzelhetetlen

Vajdaság sokszínűség nélkül elképzelhetetlen

A Topolyán évente megrendezett Toleranciatábor kétségtelenül bekerült a hagyományos rendezvények sorába. Minden nyáron diákok érkeznek ide a környező országokból, illetve Európa más térségeiből, hogy hirdessék, avagy népszerűsítsék a tolerancia eszméjét. Egeresi Sándort, a tábor főszervezőjét és egyúttal megálmodóját a Toleranciatábor múltjáról és jelenéről kérdeztük.

* Kérem, mondja el, hogyan született meg a Toleranciatábor ötlete! Mi késztette arra, hogy megszervezze, illetve milyen nyomokat hagytak önben az eddigi rendezvények?
— Valamikor 2006 októberében az újvidéki barátaimmal beszélgettünk Vajdaság specifikus helyzetéről, illetve a Duna Régió Stratégiáról, melynek ötlete akkor merült fel, illetve akkor kezdett körvonalazódni a Duna menti régióról szóló elképzelés: jó lenne népszerűsíteni Vajdaság megmaradt sokszínűségét a Duna-térségben, azonkívül valamilyen módon importálni kellene azt az európai szellemiséget, amelyet ez a régió képvisel. Végül arra jutottunk, hogy érdemes volna átvenni az európai értékeket, hogy kiegészítsük őket a saját értékeinkkel, azokkal, amelyeket magától értetődően a fiatalok révén terveztük népszerűsíteni, hiszen ők a legfogékonyabbak a változásokra és az újdonságokra. A fiatalok a pozitív szellemiséget nagyon gyorsan el tudják sajátítatni, azaz villámgyorsan tudnak jó irányba változni. Természetesen rossz irányba is, ezért egyértelműen pozitív példát szerettünk volna felmutatni nekik a Toleranciatáborral. Azzal a táborral, amely azóta is erősíti mind a Vajdaságot, mind a dunai kapcsolatrendszert. A tábor helyszínének a megválasztása is szóba került az akkori beszélgetéskor. Nem tagadom, nagy szerepem volt abban, hogy a tábor Topolyára kerüljön. Először is azért, mert az egyik legbékésebb község Vajdaságban, másodszor pedig azért, mert lokálpatrióta vagyok. Tehát röviden így született meg a tábor ötlete. 2007-ben meg is tartottuk az elsőt. Minden évben egy-egy témakör köré csoportosul a tevékenység, mely minden alkalommal a toleranciához, a bizalom erősítéséhez és mások elfogadásához kapcsolódik.

* A megnyitóünnepségre szinte minden évben illusztris vendégek, illetve magas rangú politikusok is érkeznek. Vajon a tábor mindennapjaiba is betekintést nyernek? Hogyan vélekednek a térség politikusai a rendezvényekről?
— Úgy gondolom, hogy a toleranciapártolás nemcsak az én szívügyem kell hogy legyen, hanem másoké, más politikusoké is. Engem tisztességes vajdasági szellemben neveltek a szüleim, ilyen szellemiségre volna napjainkban is nagy szükség. A vajdasági szellemiség üzenete nagyon egyszerű: el kell fogadni mások nemzeti és vallási hovatartozását ahhoz, hogy elvárhassuk: a miénket is elfogadják mások. Meggyőződésem, hogy a térség politikusai, a külföldiek nagy hányadával együtt hasonlóképpen gondolkodnak. Ezért a táborról túlnyomórészt kedvező vélemények hangzanak el. Igaz, vannak kételkedők is, akik minden évben úgy vélik, hogy nem lesz folytatás, mert a tolerancia ügyének felkarolását elfecséreltnek, a fogalmát pedig kiüresedettnek tartják. Emellett a testvériség-egység újraélesztéséről beszélnek. Csak azt tudom nekik üzenni, hogy nem értik a lényeget. Hiszen nem a tábor elnevezése a lényeg, hanem a szellemisége. Felőlem lehet a neve a megbékélés vagy akár a fiatalok ötletgazdag tábora is. A politikusoknak azonban jó volna meghallgatniuk az ebben a mozgalomban részt vevő fiatalokat is. Minden évben új üzenettel zárul a rendezvény, és szeretnénk, ha a lányegét minél több politikus is megszívlelné. Ezek az üzenetek tiszták és őszinték, napjaink politizálásából pedig pontosan ezek hiányoznak.

* Ön milyen viszonyban van a táborozókkal? Amint a megnyitórendezvényen elhangzott, barátként tekint ezekre a fiatalokra, a tolerancia nagyköveteire.
— Eddig több mint ezer fiatal fordult már meg a táborban. Mindannyian a tolerancia nem hivatalos nagykövetévé váltak, és egyben barátaim is lettek. Az idei tábor lakói azonban már hivatalos nagykövetekké is válnak, mivel a zárórendezvényen egyenként, személy szerint nevezzük ki őket. A táborlakókra visszatérve: van például olyan német fiatal is, aki minden eddigi rendezvényen részt vett. A táborlakók között természetesen barátságok, sőt szerelmek is szövődnek. Olyan baráti szellemiség hatja őket át, amelyből mi is nagyon sokat tanulhatunk. Egyebek között ezért barátkozom örömmel a fiatalokkal.

* A tolerancia főként megértést, illetve türelmességet jelent mások vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránt. Az ön számára mit jelent az igazi tolerancia? A térség elmúlt évtizedének eseményei tükrében Vajdaság valóban a tolerancia hazája?
— Igen, valóban azt hiszem, hogy Topolya a tolerancia fővárosa a térségben. Ezt egyébként nem én találtam ki. Valamikor az első táborok alkalmával dr. Szili Katalin, a magyar országgyűlés egykori elnöke nevezte így városunkat. Ha Vajdaság egészére tekintek, akkor is úgy érzem, hogy a térség valóban a tolerancia kishazája, természetesen a megmaradt sokszínűségével és a megőrzött értékeivel. Egész egyszerűen Vajdaság elképzelhetetlen sokszínűség nélkül.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink