A kerecsensólyom (Falco cherrug) története a Kárpát-medencében, beleértve Vajdaságot is, meglehetősen fordulatos, akár drámainak is mondható. Populációja nálunk, Vajdaságban a ’90-es években 20 pár alá esett, és a mostani, még nyomtatásban lévő vajdasági monográfia szerint a költőállománya 50+ pár.

Történelmileg kiemelkedő szerepét és mitológiai hátterét nem egy irodalmi mű bizonyítja. A monda szerint a kerecsensólyom a mitikus turulmadár, mely bevezette a hunokat és a magyarokat is a Kárpát-medencébe, ahol végül e népek megállapodtak, és a vándorló, legeltetésre épülő életmódjukat néhány évtized portyázás után legeltetésessel kombinált mezőgazdasági termelésre cserélték.

Fotók forrása:Gergely József

Történelmi hagyatkozások

A turullal a honfoglalás legendájában találkozhatunk. Eszerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat, és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült, mert azok mindig máshol csaptak le. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért a magyarok elhatározták, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott, hogy kövessék őt, amíg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett, és követte a turult. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak.

Anonymusnál olvashatjuk: „Nyolcszáztizenkilencedik esztendőben Ügyek… nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből vezére volt a Szkítiának, aki feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg sólyom-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.”

A faj ökológiája

Személyesen 2002-ben láttam először kerecsensólymot, Temerin határában, Balogh István és Verebélyi Csaba madarász barátokkal. Ez a költés volt a faj legdélebbi bácskai próbálkozása, a pár azonban csak egyszer tett kísérletet, majd a fészekzavarás miatt költőhelyet cserélt. Ezek után nagyon ritkán láttam vadászó egyedeket, egészen a nemzeti felmérésig, ahol végül viszonylag pozitív eredményeket kaptunk, miután a faj növekvő költési tendenciát mutatott.

De kanyarodjunk vissza egy kicsit a faj ökológiájára. Az Európában élő állomány elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli, és lehetőség szerint költés céljából azok közelében választ jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló fészket. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le a 2—6 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, mely 32—34 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti a hím által hordott táplálékkal. 6 hét után röpképessé válnak a fiatalok, és elhagyják a fészket, de további 3—4 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. A tojók egyéves, a hímek kétéves korukban válnak ivaréretté. A párok életük végéig összetartanak. A kerecsensólymok elsősorban más ragadozó madarak elhagyott fészkeit foglalják el. Ha Vajdaságot tekintjük, ezek elsődlegesen holló- és egerészölyvfészkek voltak.

A mai vajdasági populáció 90%-a magasfeszültségű áramvezetékekre kihelyezett mesterséges odúkban költ. Ezeknek köszönhetően a madarak olyan tájegységeken is megtelepedtek, ahol korábban a fészkelési lehetőségek számukra korlátozottak voltak. A mesterséges fészkeknek két okból is nagy jelentőségük van: egyrészt az azokban megtelepedő párok biztonságosan költhetnek, másrészt pedig időtállóak. A programban dolgozó szakembereknek nem kell évente újra meg újra nagy energiabefektetéssel megkeresniük a fészket foglaló párokat, és ez jelentősen segíti a monitoring védelmi programot. Az első mesterséges fészkek fákra 1987-ben, nagyfeszültségű oszlopokra pedig a ’90-es évek elején kerültek ki. Napjainkban az ismert kerecsensólyom-állomány 90%-a költ mesterséges fészkekben. Ezek kihelyezése meglehetősen komplikált, a fémszerkezetű odú három oldala nyitott, alul-felül és egy oldaláról zárt. A kihelyezés alkalmával le kell kapcsolni a feszültséget, rögzíteni kell a ládát, majd visszakapcsolni a feszültséget.

Érdekességek a kerecsensólyommal kapcsolatban

A kerecsensólyom zsákmányállatainak meghatározása érdekében vadmegfigyelő kamerákat helyeztek ki a fészkekhez. 2016-ban a kerecsensólyom leggyakoribb zsákmányállata a seregély volt. Az Európai Unióban élő állományának több mint 60%-a Magyarországon fészkel, és világszinten a Kárpát-medencei az egyetlen bizonyítottan stabil, enyhén növekvő állománya a fajnak. Bár a kerecsensólymok általában magányos vadászok, a megfigyelt tojó és párja mostanában rendszerint együtt portyáznak. Ennek a látványos vadászati módnak valószínűleg az az oka, hogy jelenleg meglehetősen kevés a potenciális zsákmányállat a térségben. Szerbiában lassan növekvő tendenciát mutat az egyedszám, főleg a sikeres költőprogramnak köszönhetően.

Európában a fiatal madarak egy része ősszel délre vonul, az ivarérett madarak egész évben a fészkelőterületen maradnak. A közép-európai kerecsenek vonulási útvonalai és telelőterületei kevésbé ismertek. Eddig mindössze három magyar gyűrűs kerecsensólyom került meg Líbiából, egy Görögországból, illetve egyet Máltán lőttek le.

Ilyen érdekes történet a LIFE projektum által műholdas jeladóval felszerelt hímé is, mely a Ványa neve kapta. Ez a madár 2008. június 29-én, egy hónappal a kirepülése után, már a Kárpátok felett tartott keletre. Július 4-én Romániát, Moldovát, Ukrajnát és Dél-Oroszországot átszelve már Kazahsztánban volt. Egy kis nyugat-kazahsztáni kóborlás után, július 14-én megérkezett arra a helyre, ahonnan utoljára adott jelet. A körülmények egyértelműen arra utaltak, hogy a sólyom elpusztult. Ványa összesen több mint 3200 kilométert tett meg Magyarországról indulva, szinte egy egyenes vonalat követve keletre, egészen a nyugat-kazahsztáni sztyeppékig.

A kerecsennel sok EU-s védelmi pályázat foglakozott, és Szerbiában, valamint Magyarországon nem használható solymászmadárként. Ennek ellenére 2022-ben Oromnál fotóztam egy egyedet, melynek „sólymászos” kötegei voltak. Ez arra utal, hogy ezzel a fajjal Vajdaságban még mindig nem bánnak a megfelelő tisztelettel. Védelmét elsődlegesen úgy segíthetjük, ha zsákmányállatokról és fészkelési helyről gondoskodunk számára. Az ürgekolóniák védelme kulcsfontosságú e faj hosszú távú fenntartható védelme szempontjából. Emellett a hörcsög és a seregély fontos táplálékforrása, ezekből Vajdaságban elegendő található. Reméljük, a mérgezés és a törvényen kívüli kereskedelem nem fog olyan méretet ölteni, amely ennek az ikonikus fajnak az eltűnésével járhatna környékünkön.