Vadvirágok a bánsági árnyékban

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Vadvirágok a bánsági árnyékban

A rábéi kopjafa - A szerző fotójaÁprilis 26-án - a falu történetében valószínűleg először - szerkesztőségünk élőújságot tart Majdányon. Házigazdánk és az esemény szervezője a két évvel ezelőtt alakult rábéi Vadvirágok Művelődési Egyesület. Tagjai igen sajátosnak nevezik a civilszervezetet, a...

A rábéi kopjafa - A szerző fotója

Április 26-án - a falu történetében valószínűleg először - szerkesztőségünk élőújságot tart Majdányon. Házigazdánk és az esemény szervezője a két évvel ezelőtt alakult rábéi Vadvirágok Művelődési Egyesület. Tagjai igen sajátosnak nevezik a civilszervezetet, amelynek a neve sem szokványos. Azt mondják, ezzel akarnak választ adni arra a kétkedő kérdésre: lehet-e boldogulni és alkotni Bánátnak ebben az isten háta mögötti csücskében? Ahova út vezet ugyan, de továbbmenni már nem lehet, hiszen a lezárt hármas határba ütköznénk. A helyi közösségnek, amelyhez Majdány és Rábé tartozik - kettő az egyben, jegyzik meg viccesen a beszélgetőtársaim -, alig több mint háromszáz lakosa van. A mezőgazdasági birtok - amely sok családnak adott biztos megélhetést - magánosítása és lezüllesztése után csak a földművelés maradt. Annak, aki teheti. A fiatalok inkább a környező városokban, Szabadkán, Magyarkanizsán, Zentán keresik boldogulásukat. Óvodába jelenleg három kicsiny jár, az iskolának nyolc diákja van: két elsős, egy másodikos és öt harmadikos, a negyedikesek már a szomszédos Oroszlámosra ingáznak.
A lehetőségeinkhez kell alkalmazkodnunk
De térjünk vissza a Vadvirágok Művelődési Egyesülethez. Rendhagyóságát Mihók Kucora Eszter elnök a következőkkel magyarázza:
- Minden rendezvényt fel kell vállalnunk, amellyel egy kicsit is hozzájárulhatunk az értékeink megőrzéséhez, az összetartozásunk, a közösségi életünk erősítéséhez, legyen az játék, sport, művelődés vagy oktatás. Jó példa volt erre a Rábé fennállásának 755. évfordulója alkalmából szervezett kopjafaavató, mely ünnepségre az elszármazottak is hazajöttek. Vagy a Játék határok nélkül a hármas határon elnevezésű nyári szünidei eseményünk, melyen nemcsak a helybeli nebulók, hanem a más tájakra költözött falubeliek fiai, lányai, unokái is részt vettek. Emellett decemberben alkalmi játszóházat, vagy egyéb hagyományápoló foglalkozást tartunk a két település gyermekeinek, és ajándékcsomaggal is kedveskedünk nekik. Működésünk rövid ideje alatt máris négy-öt pályázatot sikerült megvalósítanunk a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Sport és Ifjúsági Titkárság és a törökkanizsai önkormányzat támogatásával. Egyelőre a lehetőségeinkhez kell alkalmazkodnunk, ezért főleg a szabadban megvalósítható programokat tervezünk. Székhelyünk ugyanis nincs, az összejöveteleinket, megbeszéléseinket főleg a tagjaink otthonában tartjuk. Az egyesületet azonban nemcsak megálmodtuk, hanem életre is hívtuk, és hiszünk abban, hogy a tevékenységünket minden évben sikerül új tartalmakkal bővíteni.
Eszter beszámolt arról is, hogy Majdányon van egy művelődési ház, ahova néha sikerül bekéredzkedniük, Rábén viszont egy lepusztult épületet szeretnének megszerezni, amelyet a felújítás után különböző összejövetelekre használhatnának. Az objektum a mezőgazdasági minisztérium tulajdonában van, az önkormányzat már elindította a használati jog megszerzése ügyében az eljárást, egyelőre azonban nincsenek kedvező fejlemények.
Dóró Judit és Domonkos Laura, az egyesület elnökségi tagjai úgy mutatkoznak be, hogy ők azok közé az anyukák közé tartoznak, akik szerettek volna egy kis változást hozni elsősorban a gyermekeik, de a maguk életébe is. Máshol teljesen természetes, hogy a fiatalok részt vehetnek egy-egy csoport munkájában, esetleg focizhatnak, az idősebbek varróklubba járnak, de itt semmi nincs - panaszkodnak. Éppen ezért megpróbálták a gyermekeket, a szülőket és a nagymamákat mozgósítani, és ez a vártnál is jobban sikerült. Az első megmozdulásuk egy téli kézművesrendezvény-sorozat volt, amely bebizonyította, hogy van igény az ilyen kezdeményezésekre.
- Csodát nem tehetünk, de az együttléteink jókedvűen telnek, olyankor félretesszük az itthoni gondokat, bajokat, amelyekből minden családban bőven akad. Igaz, a gyermekek között van hároméves tipegő és komoly egyetemi hallgató is, de mindenki igyekszik foglalatosságot találni, és ami a legfontosabb: segítenek egymásnak a feladatok megvalósításában. Érzik, egy csapatot alkotnak - mesélik lelkesen.
Nyitniuk kellene a ''világ” felé
Újhelyi Nándor, a községi képviselő-testület elnöke tárgyilagosan, de mégsem lemondóan összegzi a helyzetet:
- A hármas határ közelsége egyelőre semmi változást sem hozott, a lakosság többsége talán már nem is bízik benne, hogy az elképzelés egyszer megvalósul. Pár évvel ezelőtt nagy port kavart fel, amikor egy ír vállalkozó felvásárolt néhány házat, de azok azóta is üresen állnak. A mezőgazdasági birtok magánosítása is valószínűleg azért volt érdekes, mert több mint 500 hektár föld van a határ közelében, ahova vámmentes övezetet, bánáti autópályát, a SzegedNagykikinda-Temesvár vasútvonal beindítását tervezik. Rábén és Majdányon nincs sok eladó ház, a kisebbeket már megvették a magyarkanizsaiak és környékbeliek, akik hétvégén használják az ingatlanokat, többnyire jószágtenyésztésre, esetleg gyümölcsös telepítésére. Amit most mondok, az nemcsak Majdányra és Rábéra, hanem a község többi kis településére is vonatkozik. Sajnos, nemcsak földrajzilag vannak kissé elzárva a világtól, de gyakran emberileg is kizárják magukat a történésekből. Nyitniuk kellene a ''világ” felé, megismertetni magukat más közösségekkel, tudatosítani, hogy élnek és léteznek. Többek között ezért is segítettük ennek és az oroszlámosi művelődési egyesületnek a megalakulását.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink