Nálunk a szakemberek meghatározták, nagyvadra 6 mm-en felüli, golyós puskával, karabéllyal vadászunk. Itt is van kivétel, vaddisznóra lehet sörétes fegyverrel vadászni, Brennekkével vagy Ideallal. Ezek egy darab nagy ólomlövedékkel vannak megtöltve, és nagyon hatékonyak, de csak rövid távon. Mit is jelent a 6 mm? Csak annyit, hogy a flóbertpuska nem vadász-, hanem sportlövő fegyver. Flóberttal tilos vadászni, túl kicsi az átütőereje, ezért fennáll a veszély, hogy csak megsebezni tudjuk vele a vadat, ami semmiképp nem célunk. Ha nincs kiválóan kiképzett vadkereső ebünk, majdnem biztos, hogy a vad odaveszik.

A törvények meghatározzák, mely állatra mikor lehet lőni, és ezt be kell tartania minden vadásznak. A vadászetika megköveteli minden vad tiszteletét, az élőét és az elejtettét is. A vadászetika magában foglalja a hagyományőrzést is, például az új vadász felavatását. Az etika szerint minden társas vadászat után illik terítéket készíteni, függetlenül az eredménytől, és főbenjáró bűnnek számít, ha a vadász nem várja meg a teríték elkészítését. A teríték a vad végtisztességének a megadása. Sok szabály van a terítéknél, például csak az elejtőnél lehet fegyver fotózáskor, és a vad mögött le kell térdelni, a fotósnak pedig ügyelnie kell arra, hogy mindig a vad nem felnyitott oldaláról készíthet képet. Szabály még, hogy a nagyvad mindig a jobb oldalára van fektetve, kivétel a vadkan, az lehet hasra fektetve.

Az etiketthez tartozik a fegyver is. Maderspach Viktor azt mondta: „Sose fordítsd fegyvered csövét olyasmi felé, amit nem akarsz eltalálni.” Tehát sosem fordítjuk fegyverünk csövét kollégáink felé, még ha nincs is betöltve, mert évente kétszer még a kapanyél is elsül, nemhogy a puska. Amikor egy kukoricatáblát meghajtottunk, a végén minden vadász betöri a puskáját, így nem történhetnek véletlen balesetek. A vadászetikettet illetően a legtöbb dilemma ott történik, ki veheti birtokba a vadat a lövések után apróvad, illetve nagyvad esetében. Az apróvad mindig azt a vadászt illeti meg, aki véglegesen elejti a vadat, nem számít, hogy valaki előtte megsebezte. A nagyvadnál éppen fordított a helyzet, a vad azt illeti meg, aki az első halálos sebzést adta le, és nem azt, aki befejezte az elejtést. Itt szokták a tudatlanok vitatni az etika szabályait. A vadász az elejtett állat trófeáját megbecsüli, nem dicsekszik a méretével, mert az nem az ő érdeme, hanem a vadé és a vadgazdáé. Itt szeretném egy nagy vadászunkat idézni: „Becsüljük meg azt a nemes vadat, neki is adjunk sportszerű esélyt. Ha pedig első golyónkkal elhibáztuk, hadd menjen! Lássuk be, hogy ezúttal ő lett a nyertes” (Széchenyi Zsigmond). Mire tanít bennünket a nagy vadász? Hát arra, hogy legyünk mértékletesek, mert ez is egy alappillérnek számít az etikában.

Idetartozik még az is, hogy ha a sebzett állat még él, akkor a vadásznak kötelessége mihamarabb és a legkíméletesebben megszabadítania őt a kínjaitól. Ha vadászat közben megsérül a kutya, akkor azt azonnal jelenteni kell a vadászatvezetőnek vagy a gazdájának, hogy mielőbb megkaphassa az orvosi kezelést. A kutya nem cseléd, ő a vadász segítőtársa.

A legősibb hagyományok egyike a vadászavatás, melynek célja a befogadás, elismerés. Az avatást mindig a legidősebb vadász vezeti le, aki életre szóló tanácsokkal látja el az új kollégát. Nem a pálcázáson van a hangsúly, nem is kell mindenkinek részt vennie benne, mert az avatás az elismerés, megbecsülés ünnepe, a bottal való ütlegelés pedig csak szimbolikus jellegű.

Vadászat közben nem illik mobilozni, feleslegesen hangoskodni stb.  Még egy érdekes idézet: „Zsákmányát a mohó kocapuskás a hátizsákjában, az igazi vadász a szívében viszi haza az erdőről-mezőről” (Szűtsy Lóránt). A hagyományoknak megfelelő etikus viselkedés akkor is kötelező, ha a vadász egyedül van, tehát ez nem csak a csoportos vadászatokra vonatkozik.

A gasztronómia és a vadászat elválaszthatatlanok egymástól, ezt sokan tudjuk. A vadételek készítése során törekedni kell a természetes anyagok használatára, itt a fűszerekre, gombákra, különféle növényekre gondolunk. Koccintás során a vadász mindig igyekszik a bal kezében tartani a poharat, a hagyományoknak megfelelő módon. Fontos még megemlíteni, hogy a téli etetés minden vadász feladata. A madarakat az etetéssel olyan helyekhez lehet kötni, amelyek a legjobb védelmet nyújtják számukra a ragadozóktól és az időjárás viszontagságaitól. Fontos az állatokat jó kondícióban tartani, mert így könnyebben vészelik át a telet, és a betegségek sem tizedelik őket annyira.

Senki sem ismerheti az etikett összes szabályát, de az évek során törekedni kell arra, hogy minél többet elsajátítsunk belőlük, és alkalmazzuk is őket a gyakorlatban.