Utazni és tanulni

Utazni és tanulni

Történjék bármi, utazni muszáj — szoktunk idézni egy kissé átírva egy római mondást.

Pompeius ugyanis, aki bizonyára álmában sem gondolta volna, hogy kétezer év múlva is emlegetik a szavait, egészen pontosan ezt mondta: „Navigare necesse est, vivere non est necesse” — azaz hajózni muszáj (vagy szükséges), élni nem. Ő így „ösztönözte” a Szicíliából Rómába gabonát szállító hajósokat, hogy a viharos idő ellenére is keljenek útra a kikötőből. Mi persze a kissé bizarr buzdítás második részét nem vesszük figyelembe, és az elejét is legtöbbször a szándékunk igazolásaként alkalmazzuk.

Én leginkább akkor emlegetem ezt a történetet, amikor az országhatár felé tartok, és lélekben már felkészültem mindenre. Hosszú várakozásra, idegeskedésre és fura kérdésekre egyaránt. Mert amióta ismét tanulásra adtam a fejem, és viszonylag rendszeresen ingázom Zenta meg Szeged között, a felsoroltak mindegyikéből bőven van részem. Most mégsem a „leálló rendszerről” és a két határ között összeérő sorokról szeretnék írni, inkább egy-két olyan párbeszédet osztanék meg önnel, kedves Olvasó, amelyen magam is jól szórakoztam. A kedvencem a következő:

— Hova megy? — kérdezi a határőr.

— Iskolába.

— Tanul vagy tanít?

— Tanulok.

— Mit?

— Kulturális mediációt.

— Kellett nekem kérdezni, úgysem tudom, mi az!

Szerencsémre, nem várta el tőlem, hogy megmagyarázzam a választott mesterszakom mibenlétét, inkább utamra engedett. De legközelebb, amikor összefutottunk, megismert, és így szólt a társaihoz: Hagyjátok a hölgyet, iskolába jár. Képzeljétek, tanul. És gondolatban nyilván azt is hozzátette: szegény.

Az is előfordult, hogy a mi oldalunkon kérdezték meg tőlem, miért utazom Szegedre, és amikor azt válaszoltam, hogy egyetemre járok, szabad fordításban valami ilyen volt a reakció: na, magának is jókor jutott eszébe! Egy pillanatig késztetést éreztem, hogy elmondjam, van már egy felsőfokú diplomám, melyet a megfelelő időben szereztem meg otthon, Újvidéken, de aztán inkább egy közmondással ütöttem el a párbeszéd élét: jobb későn, mint soha!

Erre csak egy mosolyt kaptam, mely nyilván sokkal sajnálkozóbb lett volna, ha hangosan is kimondom, ami már a nyelvem hegyén volt: és képzelje el, nem kényszerből csinálom, sőt, élvezem, hogy újra diák lehetek!

Mert utazni, ha nem is muszáj vagy szükséges, nagyon jó! Minden korban. És tanulni is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Utazni és tanulni
Heti Jegyzet
  • Dudás Viktor
  • 2020.05.27.
  • LXXV. évfolyam 22. szám
Facebook

Támogatóink