A kor szerinti megoszlás is széles skálán mozgott, hiszen a nyolcévesektől a középiskolás korosztályon át a hatvanéves, citerán már játszó, a táborban pedig hegedülni és brácsázni tanuló zenészig minden korosztály képviseltette magát.

A foglalkozások hét szekcióban folytak: hegedűn (a nagyszámú jelentkező miatt három különböző csoportban), brácsán, nagybőgőn és tamburán tanulhattak magyar népzenét a táborlakók, újdonságként pedig az idén népiének-csoport is indult. Napi kétszer háromórás oktatás keretében sajátíthatták el a magyar népzenét, esténként pedig néprajzi előadások, népzenei koncertek, táncházak és különféle vetélkedők — például Ki mit tud? — szerepeltek a programban. Egyik este korábbi táborlakók (Szabó Gabriella, Szabó Árpád, Hézső Zsolt, Flaman István) látogattak el a népzenei táborba, akik arról meséltek a fiataloknak, honnan indult és hova fejlődött a népzenei mozgalom, a Flaman—Hézső-citeraduó pedig legújabb lemezét mutatta be.

Gyakorolnak a haladó szinten zenélő hegedűsök

Tóthfaluban a népzenei táborok több évtizedes hagyományra tekintenek vissza.

— A ’90-es évek háborús időszakában, amikor nagyon fontos volt, hogy a magyar identitás megmaradjon, akkor a népzene szerelmesei, a népzenéért aggódók kiváló táptalajt találtak itt, Tóthfaluban, Utasi Jenő atyánál. A tábor létrejöttében óriási szerepe volt dr. Szöllősy Vágó Lászlónak, Bodor Anikónak, Borsi Ferencnek és még számos szakembernek. A népzeneoktatásnak a ’90-es években talán Tóthfalu volt az utolsó mentsvára — idézte fel a kezdeteket Juhász Gábor, a tábor fő szervezője. — Többek között mi, a Juhász zenekar tagjai is ezekben a táborokban ismerkedtünk meg a népzenével. Az akkori fiatalok diszkós világából csöppentünk bele a népzene világába, mely teljesen magával ragadott bennünket. Hatalmas lökést adott számunkra, hogy a táborban meggyőződtünk arról, a fiatalok is foglalkoznak népzenével. Korábban nem gondoltuk, hogy a népzenével ilyen szórakoztató módon is lehet foglalkozni. Megalakítottuk a hajdújárási zenekart, kialakult körülöttünk egy jó csapat, majd létrejött a Juhász zenekar. A 2000-es évek közepén a tábort más helyszíneken rendeztük meg, majd egyszer kijöttem a téli Durmoló táborba, és láttam, hogy Tóthfaluban mennyire kiépült a kollégium és a környéke. Öt-hat éve visszatértünk a településre, és nagyon örülök annak, hogy a 10. táborunkat is itt tarthatjuk. A tábor célja a népzenei utánpótlás kinevelése, mely már több alkalommal sikerült. Korábbi táborainkból fejlődött ki és állt össze annak idején a Duhaj zenekar és a Kamrás együttes is. Fontos, hogy használható zenekarok alakuljanak, vagyis a zenéjükre mulatni, táncolni lehessen, alkalmasak legyenek tánccsoportok kísérésére, táncházban való muzsikálásra.

Juhász Gábor

A népzenei táborban a hegedűn nemrég óta játszó fiatalokkal Juhász Gábor horgosi és bogyiszlói dallamokat, Kurunczi Andor a középhaladókkal moholi és jászsági csokrot, a haladó szinten zenélőkkel pedig Cseszák Zsombor mezőkölpényi és bácskai csokrot tanított az öt napban. A tamburások Bolyos Miklóssal Tisza menti csokrot és városi tamburazenei átiratot sajátítottak el, a népi énekesek pedig Varga Annával bánáti dallamokat gyakoroltak. Juhász Gábor elárulta, a tóthfalui táborokról a Pannon RTV stábjával dokumentumfilmet forgat, mely a nyár végére készülhet el.

— A résztvevők nagy részét korábbról ismerem, hiszen volt már szerencsénk együtt dolgozni más táborokban is. Mezőkölpényi muzsikát választottam nekik, mely bevezető anyag az erdélyi zenéhez. A fiatalok körében egyre népszerűbb a népzeneoktatás, és szívesen jelentkeznek az ezzel kapcsolatos tanfolyamokra, táborokba. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a lányok körében is egyre közkedveltebb a hangszeren való muzsikálás. Az oktatást illetően igyekszem inkább a minőségre, mint a mennyiségre helyezni a hangsúlyt. Valóban tanulják meg azt a néhány dallamot, amelyet gyakoroltunk, és alkalmazzák is, amikor erre év közben közös muzsikálások alkalmával lehetőségük adódik — mondta Cseszák Zsombor népzenész.

Munkában a tamburások

A hegedűn játszó Mezei Bertalan Zentáról érkezett. Véleménye szerint a középiskolások számára a zeneoktatás elég korlátolt a városban, így főleg ilyen és hasonló táborokban tud fejlődni.

— Ha jól számolom, most vagyok itt harmadik alkalommal. Tavaly és két éve nem voltam, de visszatértem. Abban a néhány évben, amelyet kihagytam, táncházakban zenéltem, archív felvételeket hallgattam, édesapám segítségével otthon zenéltem. A megszerzett tapasztalattal nagyon érdekes volt visszajönni, és azt látni, hogy mérföldekkel magasabb szinten vagyok, mint amikor legutóbb a táborban jártam. A tábort viszont a lehető legmagasabb osztályzattal illetném — hallottam Bertalantól.

A péterrévei Goór Anna tamburán játszik, a táborban harmadszor vesz részt.

— Négy és fél éve zenélek a kis prímán. A táborban nagyon jól érzem magam, sok dalt tanulunk, ismerkedünk, és barátokat is lehet szerezni.

A tábor péntek este gálaműsorral zárult.

A X. Juhász Népzenei Tábor, mely a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénye, támogatói a Nemzeti Kulturális Alap, a Halmos Béla Program, Magyarország Kormánya a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által és a Csoóri Sándor Alap.

Vonósok és népi énekesek