Unalom és unaloműzés
Pap Ágota pszichológus
2017.05.05.
LXXII. évf. 17. szám

Mindmáig nem született pontos, tudományos definíció az unalomra.

Unalom és unaloműzés

Pedig mindenki számára ismert állapot — mások szerint vonás —, és ha máskor nem, hát kamaszkorban biztosan tapasztaljuk. Ebben az életkorban azonban különösen fontos, mert lehetőséget ad a belső képek előhívására, a fantázia és a vágyak megélésére, mely folyamat végére a tinédzser egy érett és önmagát jól ismerő, reális testtudatú fiatallá válhat.

Önmagunk és az idő észlelése között jelentős kapcsolatot találtak a tudósok, hiszen unalmas perceinkben csak önmagunkkal vagyunk. Amikor intenzíven megéljük magunkat, és közben arra várunk, hogy valami történjen, hogy elteljenek az üres percek, akkor leginkább olyan cselekvésekbe kezdünk, amelyek elterelik gondolatainkat. Ilyen elfoglaltság a tévézés, internetezés, olvasás, zenehallgatás stb., mely során kevésbé figyelünk magunkra és az időre. Mások a drogot, alkoholt vagy deviáns viselkedést választják — hiszen addig sem kell önmagukkal szembesülniük. Ilyen esetben a család és a barátok társasága ajánlott, de az érintett személy sokszor nem is érzékeli, hogy számíthat a támogatásukra, vagy maguk a segítők ütköznek visszautasításba.

Fontos leszögezni, hogy az unalom ennek ellenére nem egyenértékű a depresszióval. A különbség leginkább abban rejlik, hogy a vágyak nélküli emberrel szemben az unatkozó erős motivációt érez arra, hogy cselekedjen, egyfolytában ezen „agyal”, de valamiért minden felmerülő ötlet érdektelennek tűnik.

Az unalom akkor is ránk törhet, amikor motiválatlannak érezzük magunkat. Ilyenkor önmagunkat és az időt is sokkal erősebben észleljük. Mindennek ellentéte a flow (erről már írtunk korábban), amikor is mélyen tudatában vagyunk cselekvéseinknek és önmagunknak, az idő pedig gyorsan repül. Ezért ha az unalmat átfordítjuk, és úgy viszonyulunk hozzá, mint az önmagunk megismeréséhez szükséges állapothoz, máris csökken a feszültség a megjelenésekor.

A gyerekek esetében szinte rettegünk, nehogy rájuk törjön az unalom, mert akkor dühösek és elégedetlenek, bennünk pedig felébred a félelem: Talán nem tudom kellően szórakoztatni? Nem vagyok elég jó szülő? Ilyenkor tehát elővesszük a digitális bébiszittereket, melyek használata után a csemeték gyakran még ingerültebbé válnak. Kim John Payne pszichológus, pedagógus az Egyszerűbb gyermekkor című könyvében kiemeli az unatkozás személyiségfejlesztő hatását. Szerinte a túl sok nyüzsgés gátolhatja a kreativitást és a fantáziát, lecsendesedése vagy hiánya viszont tereket nyithat.

Később a fiatalok az evést, a szerencsejátékot vagy akár az alkoholt is használhatják unaloműzésre. S mint már említettük, az unalom nem azonos a depresszióval, mégis korai vészjelző reakcióként működik olyan körülmények között, amelyek esetén romlik a kedélyállapotunk.

John Eastwood és munkatársai azt állítják, hogy az unalom „egy ellentmondásos állapot, mely során kielégítő tevékenységre vágyunk, ám képtelenek vagyunk azt megtalálni”. Általában akkor következik be, amikor nem tudunk tartósan figyelni, ezért pedig többnyire környezetünket tartjuk felelősnek.

Mit lehet tenni ellene?

A logoterápia alapelképzelése, hogy az embernek még a legszörnyűbb körülmények között is megvan a szabadsága arra, hogy életének értelmet adjon. De ha ezt nem teszi meg, fennáll az unalom megjelenésének veszélye. Ezért olyan értelmet kell keresni, mint amilyenek például a tapasztalati értékek, melyeket a természetben, a művészetben vagy az emberi kapcsolatokban élünk át, illetve kreatív értékeket is kereshetünk, vagy olyan célokat, amelyek egy alig elviselhető helyzetben megadják a szükséges erőt.

Azt is mondhatjuk, hogy az unalom az értelmes életcélok kifejlesztésének hiányából, illetve azok sikertelenségéből fakad. Újra fel kell ébresztenünk magunkban a természetes érdeklődést. Az is megoldás lehet, ha sikerül tudatosítanunk, milyen meg nem tapasztalt érzés állhat az unalom hátterében.

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy az unalom nem egy veszedelmes, kezelhetetlen állapot. Szükséges, hogy közben fejlődhessen önismeretünk, képzeletünk és kreativitásunk is. A kamaszok gyakori érzése, melyet digitális eszközökkel vagy érdektelen, felszínes beszélgetésekkel próbálnak feloldani — csak hogy múljon az idő —, szintén a korosztályuk fejlődési krízise. És ugyanez később a nyugdíjas lét félelmévé is válhat, melyet szintén csak a konkrét helyzetben és igények által tudunk eloszlatni.

A szakértők az unalom öt típusát különböztetik meg: — közömbös (ellazultság és zárkózottság), — kalibráló (bizonytalanság és fogékonyság a változásra), — kereső (nyugtalanság és a változás aktív keresése), — reagens (motiváció egy helyzet alternatíváinak felkutatására), — apatikus (tehetetlenség érzete).
Személyiségtől függően többnyire egy bizonyos típus hat ránk, ezért ha sikerül konkrétan meghatároznunk, az segíthet a figyelemzavar, a gyenge tanulási készség, a munkahelyi nehézségek és az efféle gondok kezelésében. Azt is kimutatták, hogy az unalom különféle válfajai eltérő fizikai és érzelmi reakciókhoz vezetnek, így az ingerlékenységtől a szorongáson át egészen a nyugalomig a legkülönfélébb hatásokat tapasztalhatjuk unatkozás során. (Forrás: Hazipatika.com)

 


A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..