* Az orosz—ukrán háború talán három fő szakaszra osztható. Az elsőt mindenképp az a kemény offenzíva jellemezte, amely részben villámháborús tervekből fakadt. Az ellenállás azonban meglepte Oroszországot.

— Egyértelmű volt, hogy Oroszország nem háborúra készült. Egyfajta különleges hadműveletként próbálták értelmezni a harcokat, bizonyos értelemben kabuli forgatókönyvre gondoltak. Legalábbis ez volt az A terv. Szóval valamilyen módon gyorsan meg szerették volna dönteni az ukrán hatalmat, és egy bábkormánnyal visszaszerezni az orosz befolyást, mely elsősorban biztonsági szempontból fontos Moszkvának. Az, hogy Ukrajna az elmúlt évek során egy ellen-Oroszországgá vált, főként a NATO-közeledésnek tulajdonítható, és orosz szempontból egy biztonsági kihívás. Emellett még az orosz birodalmi törekvések is számításba jöttek akkor, amikor az orosz kormány úgy döntött, visszaszerzi az irányítást Ukrajna felett. Az oroszok mindezt nem hosszú háborúval szerették volna, de belesodródtak, mert egész egyszerűen elszámították, egy kissé túlértékelték magukat, túlságosan egyszerűen ítélték meg a kezdetekben a hadműveleteket. A háború első szakasza az isztambuli tárgyalásokkal és a Kijev környékéről történő kivonulással le is zárult.

Stier Gábor (fotó: MTI)

* A második szakasz az elhúzódó háború volt, melynek folytán jelentős térhódítás történt orosz részről, és egy ideig úgy tűnt, hogy Ukrajna mégsem bírja a nyomást, vagyis az ország eleshet. Erről az állapotról mit érdemes kiemelni?

— A második szakasz egyrészt az újratervezés időszaka volt, március végétől egészen május végéig az Azovsztál teljes elfoglalásáig. Másrészt az oroszok a háború e szakaszában gyakorolták a felőrlő taktikát, vagyis az átállást egy hosszú háborúra. Az oroszok ebben az időszakban uralták leginkább a helyzetet, utána viszont az ukrán ellentámadások következtek. Ezáltal Moszkvának nem sikerült megtörnie Kijevet, pedig ekkor volt ennek a legnagyobb esélye.

* Végül következett a harmadik szakasz, mely úgy tűnik, egyelőre Oroszország jelentős veszteségeiről szól, bár az orosz haderő továbbra sem hátrált meg, Moszkvának azonban lényegesen felül kell írnia saját stratégiáját.

— Az oroszok tartalékai továbbra is jóval nagyobbak, és továbbra sem vetették be a teljes haderejüket. A másik oldalon Ukrajnát egyre erőteljesebben támogatja a Nyugat. Jelenleg valamiféle kergetőzés folyik, sem a harkovi fronton, sem Herszonnál nincsenek jelentős összecsapások, mivel az oroszok — racionálisan felmérve a helyzetet — visszavonták a csapataikat. Most a legnagyobb kérdés, hogy Zaporizzsjánál sikerül-e az ukránoknak áttörést elérniük. Ha ez megtörténne, akkor Kijev valóban nagy stratégiai sikert aratna, mivel ebben az esetben a Krím és Donbasz szárazföldi összeköttetése kerülne veszélybe orosz szempontból.

* Ez a háború kétségtelenül az új világrendért folyó küzdelemről szól. Ilyen szempontból közelítve ki áll győzelemre: az Egyesült Államok vagy Oroszország? Ide kapcsolódik az a szomorú tény is, hogy biztos vesztese máris van a háborúnak, mégpedig Európa.

— Fontos kiemelni, hogy az egész háborút érdemes szélesebb kontextusba helyezni, mégpedig a világrend átalakulásának szempontjából. Ezen belül is a végletekig kiéleződött orosz—nyugati szembenállásra kell gondolni. Oroszország számára Ukrajna egy másodlagos hadszíntér, az oroszok valójában az amerikaiakkal küzdenek folyamatosan. Ez azért lényeges, mert mindez megmagyarázza, hogy Oroszország miért folytatja félvállról véve a hadműveleteket. Az oroszok 8 hónapon át nem is emelték 200 főnél nagyobbra a háborúban részt vevő katonai kontingens állományát. Oroszország ugyanis továbbra is egy igazán nagy háborúra készül az Egyesült Államokkal. Az amerikaiak célja viszont, hogy minél jobban meggyengítsék az oroszokat az ukrán fronton. A győzelemmel kapcsolatban pedig azt jegyezném meg, hogy az Egyesült Államok már elérte a legfőbb célját, mégpedig az eurázsiai stratégiai térség két pólusának, azaz Európa és Oroszország pragmatikus együttműködésének, illetve a német technológia és az orosz tartalékok találkozásának a megakadályozását. Szóval akárhogyan alakul a háború, az amerikaiak ebben győztek. És ennek következtében Európa gyengül, főként gazdasági téren. A lényeg azonban, hogy noha az Egyesült Államok áll jobban, nem folytathatja a végtelenségig Ukrajna finanszírozását és folyamatos felfegyverzését. Ne felejtsük el, hogy csak az ukrán állam fenntartására havi 5—8 milliárd euróra van szükség, plusz a fegyverek költségei.

* Még messze van az orosz—ukrán háború vége, de vajon hogyan fog befejeződni ez a háborús konfliktus, ha egyáltalán beszélhetünk egy jövőbeli végleges lezárásról?

— A háború vége kapcsán érdemes megjegyezni, hogy Európán kívül a másik nagy vesztes mindenképp Ukrajna. Az ország ugyanis romokban van, és területi egysége még hosszú ideig bizonytalan lesz. Az amerikai vezérkari főnök egyébként nemrég kijelentette, nem látja annak esélyét, hogy a jövőben Ukrajna teljes egészében visszaszerezze az elvesztett területeit. Szóval Ukrajnának most kellene békét kötnie, mert még sokkal rosszabbul is járhat.