home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
USA — az önmagával tusakodó demokrácia
Dr. Mészáros Zoltán
2020.11.04.
LXXV. évf. 45. szám
USA — az önmagával tusakodó demokrácia

Bizonyára az USA elnöke rendelkezik a világ legnagyobb mozgósítható erői felett, ezért érthető, hogy minden elnöki választást nagy figyelem kísér. Így van ez most is, amikor ezek a sorok íródnak. Lehet, hogy még nincs meg a végeredmény, amikor az olvasó elé kerül ez a szöveg, ezúttal ugyanis minden eddiginél élesebb volt a kampány.

A mindent átható kampány

Donald Trump a megválasztása óta viccek és élcelődések tárgya, ő azonban megmutatta, hogy ez nem nagyon érdekli, jól megvan, és újabb győzelemre készül, melyről Nancy Pelosi demokrata házelnök már kijelentette, hogy nem fogják elismerni. Ez az első ilyen eset, és jól mutatja, hogy mély a szakadék a demokrácia felfogásában a két tábor között. Pedig mindkét oldal ugyanarra az alkotmányra (és függelékeire) esküszik, és a józan észben hisz (a Trump-féle oldal még istenben is).

A választásokon sajnos már nem arról van szó, hogy van két jelölt, és az okosabb, a több tehetséggel megáldott, a nagyobb műveltségű győz. Pedig az egyszerű választó csak két dolognak hihet, az eszének és a szívének. A józan ész által látja meg, melyik jelölt az alkalmasabb, az empátia által pedig arra érezhet rá, hogy ki mennyire hiteles, mennyire lehet adni az ígéreteire. Ez azonban egy ideje már nincs így, mert mindenkiről minden és annak az ellenkezője is elmondható, bemutatható. Amióta egy jó fényképezőgéppel másodpercenként tucatnyi képet lehet csinálni, csak válogatás kérdése, hogy kit mutatnak be együgyűként, okosként, határozottként vagy elveszett tétovázóként. Ezt mindannyian kipróbálhatjuk. Ha például a YouTube-csatornán egy beszélő (nem éneklő) szövegét felgyorsítjuk 1.25-ös vagy 1.50-es sebességre, akkor még érthető a szöveg, ha azonban egy idő után visszatérünk a valódi gyorsaságra, akkor a beszélő olyan benyomást kelt, mintha ittas volna.

Már rég nem a jelölt határozza meg a témáit, melyekről beszélni fog, és a propagandaanyagot is profi stábok készítik mindkét oldalon. A választási hadjáratoknak igazi vezéreik vannak, a kommunikáció, a média és a közösségi oldalak ismerői. Az egyetemeken már évek óta képeznek kommunikációs szakembereket, ami óriási kontraszelekciót indított el, hiszen a jelölt valódi személyével való megismerkedést gátolják, mert nem a tények számítanak (posztfaktuális kommunikáció), hanem az, hogy a médiában hogyan jön le az, amiről szó van.


AP Photo/Mary Alteffer


A demokrácia hatékony működése

A demokráciát akkor lehet igazán okosan szeretni, ha beszélünk, vitázunk a különféle témákról, mégpedig úgy, hogy közben megvan annak a lehetősége, hogy bármelyik fél elismerje, a másiknak van igaza. Tehát kettőn áll a vásár, hogy valamiről értelmesen lehet-e beszélni, vagy meddő vitákat folytatni. A meddő viták akkor kezdődnek, ha a felek egyike nem úgy kezd bele, hogy meggyőzhető legyen. Én nem emlékszem olyanra, hogy a nagypolitikában valaki nyíltan kijelentette volna, hogy meggyőzték, és módosít az elképzelésein, ehelyett azt látom, hogy eltorzult arccal szórnak alaptalan vádakat, melyek a hatalom képviselőiről úgy pattognak le, mint a falra hányt borsó.

A demokrácia akkor tud jól működni, amikor bőség van, vagy legalább nincs ínség. Persze bőségben is lehet rossz döntéseket hozni, és ez rendszerint meg is történik. Mégis, ha a helyzet nem kiélezett, akkor van idő is, meg türelem is, hogy meghallgassák egymást, hogy elfogadjanak néhányat a benyújtott törvénymódosítások közül. Az ilyen boldogabb korszakokban — melyek minket többnyire elkerültek — egy családban vagy baráti körben nem téma a parlamenti vagy az azon kívüli politizálás. Ezeknek a boldog korszakoknak azonban véget vetettek a médiahype-ok (ejtsd: hájp — amikor valamit felkapnak), hiszen állandóan forró a hangulat.

Thomas Jefferson mondott egyszer valamit arról, hogy az az állam működik jól, amelyik úgy teszi a dolgát, hogy közben nem látszik. És valóban milyen jó lenne, ha a szabadság szülné a rendet. De nem így van.

 

A demokrácián kívüli erők

A demokrácia annak idején azért jött létre, hogy a kisebbség hatalmát megtörje a többség felett, ez volt a republikanizmus, melynek jegyében el is törölték a nemességet. Máshol a monarchiák alkotmányossá váltak, vagyis az uralkodó a politikai rendszer része maradt, de annak szabályait be kell tartania.

Ám a demokrácia létrehozói még nem számolhattak azzal, ami bő két évszázad alatt kialakult. El sem tudták képzelni, hogy a pénz elosztása mennyire szét tudja választani az embereket. Az egyik oldalon vannak az éhen-szomjan halók, a másikon pedig azok, akiknek a magánvagyonuk egy közepes ország GDP-jét is meghaladja — ez akkora összeg, hogy az egyszerű halandó el sem tudja képzelni. Nagy a kísértés, hogy ezt az irtózatosan sok pénzt politikai befolyásra használják, és vannak, akik ezt meg is teszik. Alapítványokat pénzelnek, politikusokkal tárgyalnak. Senki által megválasztva direkt módon tudnak hatni a döntéshozókra, ami nem demokratikus.

A média hatása is irdatlan, és itt nemcsak arra gondolok, hogy az ilyen vagy olyan gondolkodású pénzemberek támogatják, hanem arra is, hogy a médiumok akkora mennyiségű hírt tudnak produkálni, hogy nem is lehet átlátni. Ebben az esetben előfordul, sőt, ki sem kerülhető, hogy az ember egy médiabuborékban találja magát, azaz a média egy részét aktívan követi, miközben a többiről nincs tudása, az egészről pedig nem is lehet. A média ezáltal hat a valóság érzékelésére, vagyis megteremt egy valóságot, mely esetleg telítve van lényegtelen részek kiemelésével, és a tartalmak közvetítésének a körítése sem mellékes. Ehhez társulnak a közösségi oldalak, melyeknek a választásokon nagy a szerepük, és így bezárul a kör a jámbor hírfogyasztó körül. Nem vagyok biztos benne, hogy a demokrácia túlélheti a média hír-hiperprodukcióját.

A közvélemény-kutatások egy időben nagyon jól működtek, a ’90-es években egy-egy jobb intézmény már az urnák zárásánál megmondta, hogy ki győzött. Aztán mivel a választáson részt vevő pártoknak is voltak „kampánymesterei”, a „mindent eldöntő” szavazások általában kis többséggel zárultak, melyet már nem lehetett olyan jól bemérni. Ezután pedig az történt, hogy minden jelentős pártnak lettek hozzá közeli közvélemény-kutató intézetei, és ezek olyan számokat mértek, amilyeneket akartak, másrészt meg az emberek egyre kevésbé vallották be, hogy valójában kire szavaznának. Így mára a közvélemény-kutatások mintegy a kampány részei lettek, és vannak, akik még hisznek bennük. Lehet, hogy éppen annyian, hogy az elég legyen egy kis többségű győzelemre. A kampányokat pszichológusok is manipulálják, az emberek érzelmeit a tudomány eszközeivel befolyásolják, így a győzelem a szerencsétől is függhet.

Persze mindezek mögött ott van a politikus is. Hillary Clintonból kétszer sem sikerült elnököt csinálni, mert nem elég felmondani a leckét. Ennek ellenére csak azért nem nyert, mert az USA választási rendszere specifikus.

 

Létezik-e megnyugtató megoldás?

Nem hiszem, hogy a demokráciának a fenti és még tucatnyi trükktől kellene függenie. Ám Pandóra szelencéjét már rég kinyitották, így ha valaki nem akar eleve vesztes lenni, alkalmaznia kell a trükköket, és lehetőleg újakat is kitalálnia, hogy meglepje az ellenfeleket.

Az amerikai demokrácia válságban van. Az igazi kérdés, hogy lesz-e az USA-ban elfogadható megoldás, hogy az intellektuális potenciálokat másra használják, és ne a folyamatos kampányba öljék. Hiszen a munka világa, az elhízás, egyes betegségek rengeteg kihívást hordoznak magukban, melyek közül az USA a COVID—19-nek nem is felelt meg, és a kampányból én valahogy azt hallottam ki, hogy még a tüntetők részéről is fontosabb a „biznisz”, mint az, hogy minél kevesebb legyen az áldozat. És ez, ha belegondolunk, mélyen lesújtó. Ha a demokrácia, a tömegek önmaguk ellen fordulnak, akkor mit remélhetnek?

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..