Eszerint a még látszólag nyugalomban lévő dolgok is állandó változásban vannak, ám az ember számára ez nem mindig érzékelhető. Gondolata mai példákkal is bizonyítható, hiszen egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember. Hérakleitosz egyébként azt állította, hogy az emberi lélek tűzből és vízből áll. A vízről pedig azt gondolta, hogy az emberi lény legrosszabb alkotóeleme. A tűz a nemes célok felé emeli a lelket, a víz viszont a legaljasabb szenvedélyek és a pusztulás felé tolja. Hérakleitosz úgy tekintett saját magára, mint aki a világ felépítésével kapcsolatban olyasmit is tud, amit a többi ember nem. Azon kesergett, hogy hiába akarja megosztani ezt a tudást, a többségnek nem sikerül felismernie az igazságot. Hérakleitosz számos töredékében vádolja az embereket azzal, hogy képtelenek felismerni az igazságot. Ha a világunkat nem a görög filozófus kora óta lezajlott technológiai fejlődés tükrében, csupán az emberek viszonyulásának nézőpontjából vizsgáljuk, megdöbbentő, hogy a dolgok talán semmit vagy legalábbis nem sokat változtak. 

A leköszönő és a hivatalukat nemrég elfoglaló amerikai elnökök között is, azt mondhatnánk, a különbség olyan, mint a tűz és a víz közötti. Első látásra. Mert később más filozófusok azt is megállapították, hogy jóformán semmi sem az, aminek látszik. De az sem mellékes szempont, hogy a jelenlegi elnök már a sokadik az olyan politikusok sorában, akik hatalomra kerültek, majd elveszítették a választást, de egy mandátummal később ismét nyerni tudtak. Ténykedésük, viszonyulásuk a dolgokhoz általában nem maradt konstans. Nyilván egyrészt levonták a következtetéseket az előző ciklus történéseiből, de időközben a körülmények is megváltoztak. Baloldali elveket valló politikusok felfogása esetenként jobbra tolódott, vagy fordítva. Korunkban egyébként is elmosódnak a határok, a baloldali és a jobboldali jelző nem mindig tükrözi a valóságot. Békepártiak nagy támadásról beszélnek, a korábban a szabadpiac mindenhatóságát hirdető politikusok protekcionista intézkedéseket helyeznek kilátásba. A korábban demokratikusnak tekintett vezetők viselkedésében a diktatórikus társadalmak mintázatát lehet felfedezni.

Mivel már régen kiderült, hogy mégsem jött el a történelem vége, ahogyan Fukuyama hitte, a hatékony és igazságos társadalomszervezési formákat továbbra is keresni kell. Sokan gondolják úgy, hogy a nyugati, liberális államszervezési modell, melyet ott liberális demokráciának hívnak, megbukott, összeroppant, vagy legalábbis válságban van. A technológia jelenlegi fejlettsége számos manipulációra ad lehetőséget, de a krízis gyökereit nem biztos, hogy ebben kell keresni.

A tűz és a víz harca folytatódik. Többesélyes azonban a végkifejlet. A tűz elpárologtatja a vizet vagy a víz oltja el a tüzet. Sok esetben ez is csupán a körülményektől függ, az eredmény nehezen borítékolható.