Kétféle ember létezik. Úgy a világegyetemben egyáltalán. Az egyik már hallott Horger Antalról, a másik még sosem (vagy most először), és a harmadik, aki ismerte is, bár ők már nagyobb valószínűséggel nincsenek köztünk. Nos, azoknak, akik most hallják először a nevet, prof. Horger Antal, hadd legyen enyém a megtiszteltetés, hogy az elkövetkezőkben bemutatom őt.

Bár hihetjük azt, hogy egy egyetemi tanár — főleg ha nyelvész — napjának egyik fele azzal telik, hogy előadást tart, jobb esetben az illabiális utótagú kettőshangzók egyszerűsödéséről, másik fele pedig azzal, hogy az antik íróasztal fölött görnyed és ír, kutat, behúzott redőnyök mellett, mert a fény árt. Pedig Horger prof élete igen izgalmas, bulvársajtóba illő, hol csodálatos, hol megbotránkoztató volt. Olyan, melyet jól lehetne filmesíteni.

Horger Antal Albert 1872. május 28–án látta meg először a napvilágot. Az egykori Magyar Királyság délkeleti részén, a hídjáról híres Lugoson született (Versec testvérvárosa), mely város ma már Romániához tartozik. Egyik nap a kis Antal még a Temes partján játszik, futkározik, lehorzsolja a térdét, békát fog, a másikon pedig már tanít, és elismert nyelvész. 1914–ben a Budapesti Tudományegyetemen (1950–től ELTE) magántanári képesítést szerez szótanból és hangtanból, majd karrierje ívén felfelé 1922–ben Szegedre utazik — aminek körülményeiről később beszéljünk — az akkori Ferenc József Tudományegyetemre, ahol a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karának tanára lett. El nem hallgatandó, hogy ez egyetem dékánja volt két évig, illetve hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjává is választották.

Az 1920–as évek elején már egy szegény legény is ott bontogatja szárnyait Szegeden. Bontogatja, de még hogy! Tizenhét évesen kiadja első kötetét. Ő bizony nem más, mint József Attila. A Szépség koldusa (1922, Szeged) kötet kifinomult Nyugat-kör-hangon szólal meg, és már igazi művészi szinteket elérő versei vannak a költőnek, mint a Részeg a síneken, az Éhség vagy az Ősapám. Csak úgy ontja magából a költészetet — 1922 és 1925 között írja verseinek több mint felét. Olyan verseket, mint a Lázadó Krisztus, melyért 1924–ben perbe fogják istenkáromlásért. Megkapja a híres 200 000 korona pénzbüntetést, de felmentik. Ezek után dolgozni kezd, és kemény munkával bejut a szegedi egyetem bölcsészkarának magyar-francia-filozófia szakára. Így ír Curriculum Vitae című művében: „Fölvettem heti 52 órát és 20 órából kollokváltam kitűnően. Napokat ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat. Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított.” A mi említett nyelvészünk pedig nem pont azon az egyetemen tanít? Mint azt már lehet, hogy néhányan tudják, kapcsolatuk korántsem volt felhőtlen. Szóval így esett, hogy 1925. március 25–én a Szeged című lapban megjelent József Attila Tiszta szívvel című verse és… Innen már ismerős lehet a sztori. A professzor maga elé hívatja József Attilát, és kirúgja az egyetemről. Nem egészen. Az biztos, hogy Horger Antal két tanú előtt jelentette ki, hogy ha rajta múlik, tanári diplomát József úr biztos nem fog kezében fogni. Arra, hogy „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” vagy „Tiszta szívvel betörök, / ha kell, embert is ölök„, a tanár úr ezt reagálta: „középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot.” Hozzá kell tenni, hogy elég konzervatív ember volt. Ezzel a tettével viszont örökre beírta magát az irodalomtörténetbe, a középiskolások fejébe mint a magyar irodalom mostohaapja, amikor a költő Születésnapomra versét elemzik.

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

 (Részlet J. A. Születésnapomra című verséből)

Bizonyosan mostohaapa volt? A lényeg a profról sajnos igen sűrűn kimarad. Még jóval Szegedre kerülése előtt, az 1900–as évek elején kiadta talán egyik legjelentősebb nyelvtudományi kutatását Egy ismeretlen magyar hangtörvény cím alatt. Felfedezte ugyanis, hogy három vagy több tagú szóban ha két nyílt szótag van egymás mellett, a másodiknak a magánhangzója eltűnhet, feltéve, ha rövid. Ezt két nyílt szótagos tendenciának szoktuk nevezni, vagy Horger–törvénynek. Az addig is bizonyos volt, hogy egyes szavak szláv jövevényszavakból alakultak át (pl.: malina — málna, palica — pálca, pojata —pajta, rešeto — rosta stb.). „Arra a kérdésre azonban, hogy mi lehet e rövidülések oka, tudtommal még nem felelt meg senki” — írja a szerző. De a Horger–törvényre az ómagyar korban is van példa. Sőt! Ez az egész magyar hangtörténeten végigvonul. Az ómagyar szerelem, χotolom valaha szereȣ'mȣ', χotoȣmȣ –nak hangzottak. De amikor gyorsult a beszédiram, növekedett a hangsúlyos szótag nyomatéka, akkor is — az ómagyar kor után — változtak szavaink (pl.: gyerekőc — gyerkőc, cseleküvés — cselekvés, azután — aztán stb.). Ezek után bármikor, amikor odavágunk egy asszemet, jusson eszünkbe a két nyílt szótagos tendencia, mely az azt hiszemen érvényesül. A nagy hangtanon kívül az első magyar nyelvjárási térkép is az ő nevéhez fűződik. Főleg az erdélyi és a csángó nyelvjárásokat kutatta. Utóbbit kulturálisan is, hiszen még egy csángó népmesegyűjteményt is kiadott. Még két említésre méltó, jelentős írása A magyar nyelvjárások és A keleti székelység nyelvjárási térképe. Mindkettő nagy hasznára vált a kutató utókornak.

Ez eddig mind valóban szép és jó. Többnyire. Viszont nem mindig minden játék és mese. Megígértem, hogy esik még szó Horger Antal Szegedre kerüléséről, így magánéleti foltjairól is. Úgy gondolom, ildomos megösmerni az érme mindkét oldalát. A tanár úr életében háromszor házasodott, második házassága kisebb tragédiával végződött. Történt ugyanis, hogy 1921–ben feleségül vette az özvegy Röck Johannát, akivel nem volt bukkanómentes a kapcsolatuk. Ahogy a tárgyaláson Horger elmondta: „Tudtam, hogy nem, egyáltalán nem szeret, szeretetlen volt mindig hozzám.” Az asszony így írta le házasságukat: „Horger azonban se társam nem volt az életben, se nem tartott el engem. Már az első időben elhidegült a viszony közöttünk. Oly furcsa szokásai voltak, hogy bár tizenkét éve asszony vagyok, nem tudtam megszokni őket. Örültem, hogy szétválasztott bennünket a sors.” Hátrább az agarakkal! Tárgyalás? Tisztázzuk ezt. A professzor későn házasodott Röck Johannával (dr. Horger Antalné), ötvenéves volt, a nő pedig csak harminc–egynéhány. Amikor Horger megkapta az állását Szegeden, feleségét otthagyta, aki nem volt hajlandó vele menni, mondván: „Pestre ment férjhez, nem megy le Szegedre.” Amikor a férfi az elutazása óta először tért haza Pestre, összevesztek, és Horger kijelentette, hogy válni akar. Össze is szedte a holmiját, elköltözött, az elfelejtett maradékról pedig azt kezdte el terjeszteni, hogy felesége ellopta tőle. Egy szerencsétlen márciusi napon Horger visszament a hátrahagyott ingóságokért. A férfi és nő közti szóváltás veszekedéssé, majd tettlegességgé fajult, míg végül is Horgerné lánya választotta szét őket, amire a professzor pofon ütötte őt úgy, hogy kivérzett a lány arca. Az ügyész kérdésére, mely szerint igaz–e, hogy az ütés következtében a leánya vérzett, azt válaszolta: „Lehet, hogy egy kicsit megkarcoltam.” Horgerné az ütés után önkívületi állapotában egy revolverhez nyúlt. „Nem akartam. Nem tudom, hogyan történt. Azt se tudtam, mit kell meghúzni, csak eldurrant a pisztoly” — vallotta. Egy golyó a kályhában, egy golyó Horger Antal bal karjában landolt. A vicc a történetben az, hogy ezek után Horgernét fogták perbe férje ellen elkövetett szándékos emberölés kísérletéért, pedig Horger esett neki a nőnek, amikor az pofon vágta azért, amiket mondott neki a veszekedés közepette. „Ha szent ember lennék, übermensch, akkor talán nem tettem volna meg, de amikor arcon vágott, bizony belékaptam” — tartja a jegyzőkönyv Horger Antal szavait.

Feltártuk hát életének ragyogó részeit, a heurékapillanatokat, és a szégyenfoltokat sem kíméltük. Bár teljes, átfogó képet nem kaptunk. Annyi biztos, hogy konzervatív, pozitivista ember volt, akinek a tudomány volt a mindene, lehet túlságosan is. Élete vége nem volt túl rózsás. A háború utáni orosz bevonulást megsínylette, egy betegség során megsüketült, nyomorgott. 1946. április 14–én hunyt el hetvenhárom évesen. Halála után sem kímélték. Rubinyi Mózes nyelvesztéta, irodalomtörténész, Mikszáth–kutató 1949–ben az „európai fasizmus első hírnökei” közt tartotta az egyetem fura urát. Ennyit arról, hogy halottakról vagy jót, vagy semmit. Bárhol is álljon szemünkben Horger Antal, fent vagy lent, a tények azok tények. Az viszont nem kóser, hogy annyit tudunk, hogy a hont kivont szablyával óvta József Attila ellen. Bár hibákba esett, ahhoz kétség sem fér, de jelentőset is alkotott. Tény az is, hogy ha valaki az elkövetkezőkben azt mondja, hogy „a Tróger Horger, aki kivágta József Attilát az egyetemről”, annak nyugodtan vághatunk, vágjunk is a szavába azzal, hogy: „ezt most tisztázzuk…”