Az Egyesült Államok és Kína intézményesített versengése nem várt fordulatokkal teli jövőt vetít elénk. A globális gazdaság szoros összekapcsolódásai és függőségei miatt nem lehet egy olyan tisztán elhatárolható geopolitikai és geoökonómiai szembenállásról beszélni, mint amilyen korábban a hidegháború időszakát jellemezte.

A régi, most mégis új amerikai elnök a hivatalba lépése után azonnal megkezdte beváltani a kampányban tett ígéreteit. A stratégiai irányvonalat szemmel láthatóan egy realista-tranzakcionista elképzelés vezényli. Korábban arról szóltak az elemzések, hogy Trump majd inkább a nemzetállam Amerika érdekeit fogja előtérbe helyezni. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy ez Washington részéről a világpolitikában a vezető szerepről történő lemondással járna. Az irányzat külpolitikai ismérve lesz a jelek szerint, hogy Washington ugyan talán valóban nem kezdeményez új fegyveres konfliktusokat, viszont katonai erejével világossá teszi a kihívók számára, hogy az amerikai békepolitika az erőn, nem pedig bármiféle gyengeségen alapszik. Az első megnyilatkozásokból és intézkedésekből egyértelműen látszik, hogy Trump második elnöki ciklusa kormányzása realista geostratégiai célok, protekcionista és tranzakcionista módszerekkel, úgynevezett politikai ügyviteli megoldások érvényesítésével valósul majd meg. Az üzleti szemlélet a politikában esetenként nagyon hatékony tud lenni, de hordoz magában bizonyos kockázatokat is. Bizonyos szempontból a XIX. század eleji politikai eszmék egyfajta folytatásaként is értelmezhető az, ami Amerikában most történik.

Amerika a dominanciájának megőrzése, fenntartása érdekében a feltörekvő ellenfelekkel, de habozó vagy gyenge szövetségesekkel szemben is kemény fellépést szorgalmaz. Az amerikai hatalom nyilván azzal számol, hogy ennek az eszkalálódó kereskedelmi háborúnak összességében több pozitív hatása lesz a hazai gazdaság szempontjából, mint negatív. Az infláció felpörgését olyan pozitív hatások ellensúlyozhatják hosszú távon, mint hogy a gyártókapacitások visszatelepülnek az USA területére. Több mint ezermilliárd dolláros külkereskedelmi deficitet jegyez az ország, az egyik célja Trump adminisztrációjának, hogy ezt csökkentse. Érdekes szempont az is, hogy a vámokból eredő bevételek a költségvetés mindössze 1-2 százalékát adták az utóbbi időben, miközben ez az arány 150 évvel ezelőtt 80 százalék körül alakult, és onnan csökkent a mostani szintre. Trump most úgy véli, hogy a vámpolitikával meg lehet teremteni a szintén beígért adócsökkentés által kieső forrásokat. Izgalmas elképzelés, és érdekes lesz megfigyelni majd, hogy a gyakorlatban hogyan tud megvalósulni, és milyen hatásokat idéz elő globális szinten is.

Az olyan felvetések, mint a Panama-csatorna esetleges visszaszerzése, Kanada és/vagy Grönland „megszerzésének” kérdése, talán csak a jövőbeli tárgyalási pozíció erősítését szolgálják, de az is lehet, hogy valóban megpróbálják majd véghez vinni ezeket az elképzeléseket. Azt pedig, hogy a térségünket is érintő esetleges további átrendeződéseket lehet-e vizionálni, a közeljövő történései mutatják meg.