Az Időutazás címet viselő állandó néprajzi tárlat Szabadka néprajzi emlékeit gyűjti össze a XVIII. századtól. A kiállítás szerzője dr. Papp Árpád néprajzkutató, a Szabadkai Városi Múzeum főmuzeológusa, asszisztense pedig Horváth Andor néprajzkutató gyakornok volt.

— Örömteli pillanatnak lehetünk részesei, tizenhat év után néprajzi kiállítással büszkélkedhet a város — mondta dr. Papp Árpád. — Izgalmas kihívás volt a néprajzi kiállítást úgy elkészíteni, hogy egy olyan városról van szó, ahol több etnikum él együtt már évszázadok óta. Azokat a csomópontokat kellett megtalálni, amelyek alapot nyújtanak a későbbi kutatásoknak, melyek az együttélést ünneplik, éltetik. A kiállításnak van egy része, mely társadalomtörténetre, történelemre alapoz, illetve van egy magántörténet része, amely próbálja bemutatni az egyén, a családok, emberek életét néprajzi szempontból. Ha azt kérdeznék tőlem, melyik időszakra vonatkozik a kiállítás értelmezési tartománya, akkor azt kellene mondanom a céhekre való tekintettel, hogy a XVIII. századtól egészen napjainkig. Bármennyire is szörnyen hangzik, még műanyag babák is megtalálhatóak a tárlaton, a múzeumi törvények értelmében ugyanis a 60 évnél korosabb tárgyak már múzeumi értelemben is múzeumi tárgynak tekinthetőek. Tehát a műanyag bőven belefér, nekünk pedig emléket állít. Biztos lesz olyan, aki hiányt fog érezni a kiállítás után, hogy ez-az miért nem került ki, ezért ez egyúttal felhívás is. A hiányzó dolgokat és a tapasztalt hiányosságokat a város lakosságával együtt szeretnénk pótolni. A tárlat újragondolására, dúsítására, gazdagítására önöket kérem fel, legyenek abban partnerei a Szabadkai Városi Múzeumnak, hogy azokat a tárgyakat, amik az önök megítélése szerint hiányoznak, begyűjthessük. A dolgok nap mint nap a szemétre kerülnek, holott egy muzeológus számára rendkívül fontos „ujjlenyomatai” lehetnek egy kornak.

Dr. Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész, az intézmény megbízott vezetője a megnyitó alkalmával kiemelte azokat, akik a kiállítás megvalósításában nyújtottak segítő kezet a múzeum számára.

— Tizenhat éve vagyunk ebben az épületben, ez a harmadik állandó tárlatunk. A kiállítás több évig készült, nagyon sokan dolgoztak rajta, a múzeum szakembereinek nagy része és külső munkatársak is. Szeretném megköszönni a támogatást a Múzeumi Egylet Magyar Géniusz Programjának, a tartományi művelődési titkárságnak, valamint a szerbiai művelődési minisztériumnak. Megjelentek kalauzok is, négy nyelven, melyeket a kiállítás megnyitóján közreadunk.

A kiállítást dr. Kemecsi Lajos néprajzkutató, a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatója és Bogdan Šekarić néprajzkutató, a Vajdasági Múzeum múzeumi tanácsosa nyitotta meg, továbbá beszédet mondott Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere és Kudlik Zoltán, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság segédtitkára. A felszólalók méltatták a kiállítást, valamint a múzeumok mint kulturális intézmények jelentőségét hangsúlyozták.

— Az a misszió, amit a kulturális intézményeink képviselnek, legyen szó a múzeumról, a könyvtárról, a városi levéltárról vagy a kortárs galériáról, és még sorolhatnám, rendkívül fontos a közösségnek. Összegyűjtik és őrzik az értékeket, melyek minket szabadkaivá tesznek — és tettek az évszázadok folyamán. A szabadkaiakat pedig ezúton is megkérném, hogy látogassák ezeket a kulturális intézményeket, nemcsak városnapkor, hanem máskor is — emelte ki Góli Csilla.

— Szabadkaiként külön boldogság az, hogy ez a kiállítás megnyílt — kezdte beszédét Kudlik Zoltán. — Szerintem ide érdemes lesz többször visszajönni, mert mindig találhatunk valami újdonságot. Ez a kiállítás fogja őrizni és hűen prezentálni Szabadka múltját.

— A Szabadkai Városi Múzeum állandó néprajzi kiállítása tiszteletre méltó és bátor kísérlet Szabadka és környéke történeti és néprajzi aspektusainak bemutatására. Elsősorban társadalomnéprajzi és folklórjelenségek hálózatára építve a többnemzetiségű régió néprajzi jellemzőit mutatja be. Ennek során nem a hagyományos szemléletet érvényesíti, hanem számos esetben folklorisztikai, strukturális és funkcionális szempontokat hangsúlyoz. A tárlat újító módszertani megoldásai közül kiemelem azt a látványos bemutatásmegoldást, ami az egyes tárgyak változatainak, sorozatainak a közönség számára megismerhetővé tételét célozza. A lokális, regionális, felekezeti, szociális identitás mind része az egyének, családok és közösségek önmeghatározásának, előtérbe lépnek a történetek és az emlékezések. Szeretném kifejezni reményemet, hogy a Szabadkai Városi Múzeummal is együttműködést tudunk majd kialakítani — hangsúlyozta dr. Kemecsi Lajos.

Az összeállítást készítők fő célja, hogy a kiállítás Szabadka történelmét társadalomtudományos szemszögből jelenítse meg. Történeti áttekintést kapunk a mesterségekről, és a múzeumi körséta végére lélekben talán egy kicsit közelebb kerülnek hozzánk az akkori kor szellemében nevelkedett emberek. A tárlathoz tartozó kalauz segít megőrizni emlékeinket, otthon fellapozva elmélyíthetjük tudásunkat, és nem mellesleg támogatja az emlékezést. A kiállítás tematikus, minden teremben más látkép tárul a nézelődő szeme elé, több aspektusból bemutatva a hétköznapi ember életét. Elsőként egy „piactérre” érkezünk, ahol a különféle mesterségekhez köthető tárgyak fogadnak bennünket, bemutatva a céhes ipart, a kézművességet, a kávéházi/kocsmai élet velejáróit. A második terem a tudás termének is nevezhető, rálátást kaphatunk az akkori iskolaügyre, de megtalálhatóak itt Európán kívüli utazásokból származó gyűjtemények darabjai is, melyek Vojnich Oszkár nevéhez fűződnek. Talán a terem legimpozánsabb részlete a Vajdasági Gyógyszerész-egyesület ajándéka, a gyógyszertári berendezés, melynek hangulata rögtön magával ragad, és egy szempillantás alatt eljátszunk a gondolattal, milyen lehetett annak idején belépni erre a helyre. A harmadik teremben a vallási és életfordulókhoz kapcsolódó dolgok találhatóak, hivatalos vallásosság a népi vallásossággal keveredve. A kiállítás végéhez érve elénk tárul egy elképzelt lakodalmi kép, hozományos ládikó, ünnepi asztal. Lényegében átfogó képet kaphatunk a hétköznapok emberének tárgyairól, melyek az egyéni, nemi és közösségi identitást, férfi- és női emlékezést képviselik.