A küldetés több szempontból is történelminek mondható, hiszen az űrhajósok 1400 kilométeres távolságba jutottak a Földtől, ahol ember az Apollo-program vége óta, tehát több mint ötven éve nem járt.

Képek forrása: SpaceX

Ez az esemény nemcsak azért különleges, mert ez volt az első alkalom, hogy civil űrhajósok ilyen manővert hajtottak végre, hanem azért is, mert egy teljesen magánfinanszírozású küldetés volt, melyet nem a NASA támogatott. A SpaceX Dragon fedélzetén négy civil űrhajós kapott helyet. Isaacman amellett, hogy a küldetés vezetője, főszponzora is, hiszen ő pénzeli a Polaris-programot, melynek ez volt az első küldetése a tervezett háromból. Ez az utazás nemcsak az első magánűrsétát hozta el, hanem azt is célul tűzte ki, hogy teszteljék, milyen hatással van az űrsugárzás az emberi szervezetre. Jared Isaacman, aki a Polaris Dawn küldetés parancsnoka is, nem ismeretlen az űrrajongóknak, hiszen korábban, 2021-ben ő vezette az Inspiration4 missziót is, mely szintén civil űrhajósokat vitt a világűrbe. Erre az útra vele tartott a légierő volt pilótája, Scott Poteet és a SpaceX két mérnöke, Anna Menon és Sarah Gillis.

Magát az űrsétát és az előkészületeit is élőben közvetítette a SpaceX, ami rendkívüli élményt nyújtott a nézők számára. Az első kereskedelmi űrsétára való felkészülés már a küldetés első napján elkezdődött, amikor az űrhajósok légzésgyakorlatokat végeztek tiszta oxigénnel dúsított levegővel, hogy elkerüljék a keszonbetegséget (mely akkor fordulhat elő, ha a kabinban a nyomás gyorsan változik). Emellett különféle műveleteket hajtottak végre, melyek gondoskodtak róla, hogy az űrséta során minden megfelelően működjön. Az űrruhák felvétele és a hosszú ellenőrző lista átnézése után az asztronauták mindent megtettek, hogy ne legyen gond a zsilipajtó kinyitásával, majd csökkentették a kabinnyomást.

Mindkét űrséta mintegy 700 kilométeres magasságban történt, csaknem 25 500 km/h sebességnél (csak viszonyításként: a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométeren kering). Isaacman az űrhajó tetejére szerelt védőkorlátba kapaszkodva emelkedett ki a végtelen, sötét világűrbe. Az őt körülvevő látvány lenyűgöző volt, éppen úgy sikerült megkezdenie az űrsétát, hogy mögötte a Nap megvilágította a Földet. Az első szavai az űrsétáról így hangzottak: „Bár lent, odahaza még sok a tennivalónk, de innen fentről a Föld egy tökéletes világnak tűnik.”

Isaacman folyamatosan továbbította tapasztalatait a földi irányítóközpontnak, hiszen a SpaceX új fejlesztésű űrruháját is először tesztelték valódi űrbéli környezetben. Különféle mozgásgyakorlatokat végzett az űrruhában, és folyamatosan jelentette a ruha állapotát és működését. Isaacman visszatérése után Sarah Gillis következett. Neki már sajnos nem volt akkora szerencséje, a Föld addigra már árnyékba borult. Gillis lett az első női civil űrhajós, aki ilyen magasságban tett űrsétát. A tapasztalatai és az általa gyűjtött adatok rengeteget segítenek majd a SpaceX számára, nemcsak a jövőbeli fejlesztéseihez és technikai finomításaihoz, hanem a Starship fejlesztésében is, ami az emberiség következő nagy lépése lehet az űrkutatásban. Emellett Sarah Gillis az űrhajósok kiképzéséért is felelős, a saját élményeit felhasználva képezheti majd a jövő generációit, melyek hasonló űrbéli vállalkozásokra készülnek.

A Polaris Dawn ötnaposra tervezett küldetése szeptember 15-én sikeresen befejeződött, az űrhajósok épségben visszatértek a Földre.