home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Tíz, hatvan és százhúsz
Szerda Zsófi
2016.10.31.
LXXI. évf. 43. szám
Tíz, hatvan és százhúsz

Kerek dátumok a téglalap alakú vásznak körül. Az idén tízéves ugyanis a vajdasági magyar mozgókép napja, melyet az 1956–os forradalom és szabadságharc 60. és a kinematográfia–mozi születésének 120.  évfordulója jegyében szerveztek meg. Dokumentumfilmek, kisjátékfilmek és még animációs film is szerepelt a programban, melyet öt városban követhetett a mozi közönsége.

Siflis Zoltán, a filmek válogatója és a vajdasági magyar mozgókép napjának vendéglátója elmondta, nagyon örül, hogy 2005-ben, amikor az MNT meghozta döntését a vajdasági magyarság jeles ünnepeiről, a filmek ünnepét is fontosnak tartotta. Először 2006-ban lett megszervezve, az idei a tizedik alkalom.

— Aki ismeri a délvidéki és a szerbiai állapotokat, az tudja, hogy már az is szép eredmény, hogy sikerült tíz éven át folyamatosan megszerveznünk ezt a programsorozatot. Számomra az volt a legfontosabb, hogy ez valamilyen mértékben beépüljön a vajdasági magyar köztudatba, a művelődési élet része legyen ugyanúgy, ahogy a közönség már várja a vajdasági magyar színház vagy irodalom napját. Úgy érzem, hogy ez a rendezvény is nagyjából elérte a célját, melyet szántunk neki, azaz hogy a kortárs délvidéki alkotók és filmjeik évről évre a közönség elé kerülhessenek, és kialakuljon egyfajta filmes diskurzus. A közönség, mely megnézi a filmeket, látja, ki mivel foglalkozik, látja, hogy létezik vajdasági magyar kortárs filmgyártás — mondta Siflis Zoltán.

A kortársak mellett természetesen a nagy elődökről sem szabad megfeledkezni, a vajdasági magyar filmgyártásnak is van egy fontos múltja, és a szervezők ebből indultak ki, amikor meghatározták a rendezvény időpontját. Azért esett a választás október 13-ára, mert Lifka Sándor 1911-ben ezen a napon nyitotta meg a második „kőfilmszínházat” vidékünkön, az egykori Hungária Szállóban.

Lifka középiskolásként Bécsben tanult elektrotechnikát. Ekkor kezdett a laterna magicával kísérletezni. Amikor megtudta, hogy a Lumière testvéreknek sikerült ez a kísérlet, Bécsbe utazott, hogy láthassa azt a vetítést, amelyet Lumière-ék 1897-ben tartottak. Vett egy kamerát, és dokumentumfilmeket kezdett készíteni a körülötte történő politikai eseményekről, hétköznapi emberekről. Testvérével, Karllal modern felszerelésű, luxusberendezésű vándormozit vásároltak, és megkezdték a filmek vetítését Triesztben, Fiumében, Belováron, Eszéken, Ljubljanában, Belgrádban, Zimonyban, Újvidéken, Nagybecskereken, Pancsován, Versecen és Szabadkán. Két újdonság is az ő nevükhöz kötődik: a programbeli újítás, mely abból állt, hogy minden alkalommal vetítettek híradót is, valamint a szervezésbeli újítás, hiszen a gyerekek, a diákok és a katonák kedvezményesen vásárolhattak belépőjegyet. Lifka Sándor 1910-ben a szabadkai városi vezetőség jóváhagyását kérte, hogy a Hungária Szálló nagytermét állandó mozivá alakíthassa át. Kérését elfogadták, megnyílt a második állandó mozi 1911. október 13-án.

Az első mozi azonban Bosnyák Ernő nevéhez kötődik, aki bár nyomdásznak tanult, szintén nagy filmkedvelő, egy örök álmodozó volt. Tizennégy évet töltött külföldön, Párizsban látta a Lumiére fivérek első filmbemutatóit. Aztán hazatért Zomborba egy Léon Gaumont filmvetítővel a hóna alatt, és megnyitotta az első állandó mozit.

— Zomborban szerették volna kialakítani a Duna menti Hollywoodot, de természetes, hogy felénk ilyesmit nem lehet létrehozni, már akkor sem lehetett, hiszen hiába álmodik valaki merészet, az impériumváltások, a háborúk, a politikum és gyakran a provincializmus meggátolja tervei megvalósítását. E két jeles kinematográfus munkásságából indult ki tehát az egész ünnepség. Rájuk is emlékezünk ez alatt a csaknem fél hónap alatt több városban is. Szabadkán, Magyarkanizsán, Zentán, az újvidéki Európa Kollégiumban, aminek külön örülök, illetve Zomborban is vetítjük a filmeket — mondta Siflis Zoltán.

Az elmúlt két évben hat új alkotással gazdagodott a vajdasági magyar filmgyártás, de csak hármat mutattak be, a másik három pedig még vagy készülőben van, vagy különféle kötelező vetítési jogok miatt még nem mutatható be Magyarországon kívül. Hat film nem kevés, de annyira nem is sok. Készülhetne sokkal több is, de természetesen a semmiből filmet is nehéz készíteni.

— Ha itt valaki filmet szeretne forgatni, igencsak sok nehézséggel fog szembesülni. Nem könnyű támogatást szerezni, hiszen a szerbiai filmgyártás is súlyos válságban van, emellett ha az alkotók egyáltalán hozzájutnak valamilyen szerény állami támogatáshoz, az még mindig nem elegendő. A kisebbségi alkotók pedig talán még nehezebb helyzetben vannak, hiszen a kisebb kalácsból még kisebb adag vagy semmi sem jut nekik. Ezért jó, hogy itt van az anyaország és a pályázatai, több éve a határon túli filmek egyenrangúan pályázhatnak. Ez segít abban, hogy évi négy-öt filmet elkészítsünk — mondta Siflis Zoltán. — A vajdasági magyar fiatal filmesek is nagyon szépen szerepelnek a magyarországi mezőnyben. Figyelemre méltó alkotásokat készítenek, sőt. Vagy díjat nyernek egy-egy filmes rendezvényen, vagy az anyaországot képviselik külföldi rangos fesztiválokon. Engem ez nagy örömmel tölt el.


A vajdasági magyar mozgókép napjainak filmjei:

* A Múltbéli filmes krónikák az 1956–os eseményekről elnevezésű programban:

— Az eltűnt idő nyomában, Zsigmond Dezső és Erdélyi János alkotása, valamint Boros Zoltán filmjét, melynek címe: A félelem nevében.

* Dokumentumfilmeket az 1956-os magyar forradalom fogadtatásáról, politikai vonatkozásairól a korabeli Jugoszláviában:

— Töredékek — 56', rendező: Siflis Zoltán; Értünk haltak meg, Vicsek Károly rendezésében; Veszélyes képek, rendező: Kecskeméti Kálmán,  operatőr: Gulyás János; Pjatjgyeszat 6 — Gyufák című film, melyet Barbai Béla és Gulyás János készített.

* A kinematográfia, vagyis a mozi születésének 120. évfordulója kapcsán vetített filmek között két dokumentumfilm és egy kisjátékfilm szerepelt:

— Janovics Jenő, a Magyar Pathé, rendezője: Zágoni Bálint; Agyag,  rendező-operatőr Goretić Péter operatőr szakos főiskolai hallgató; A félárnyék színe című portréfilm Sagmeister Péity Laura festőnőről, Fejős Csilla rendezésében; illetve a Beilleszkedés című film, melyet Csubriló Zoltán rendezett.     

Időpont: 2016. október 14—29. 


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..